Nem kíván a férjem, de már én sem akarom (beszélgetős fórum)

Igazad van, persze.

Kár, hogy a férfiak hazudnak, mint a vízfolyás. És akkor azt mondják, hogy ez nem hazugság, csak elhallgattak valamit, ami csak rájuk tartozik.

Mondjuk kell majd neki idő, hogy önbecsülése és ffiassága visszatérjen, de ha elmentek is takizni, utána mássz rá, ne hagyd, hogy végleg bepunnyadjon.

Ahhoz képest, hogy az ő gépezete hibás, elég pökhendi, mit mondjak.

Nem tudom írtam-e, de szentül meg van győződve, hogy ez nem olyan nagy ügy. Van, hogy hetekig kivagyok, ekörül forognak a gondolataim, egyre nagyobb letargiába süllyedek, és kicsitől is robbanok. Egyszer pont így álltam, amikor megkérdezte, hogy mi a fene bajom van. Mondom mi? Már 1 hónapja nem voltunk együtt, hát az. Erre azt találta mondani, hogy ne csináljak már ebből központi kérdést.

Nem is képzeli, hogy az ő idillikus, mások által kívülről tökéletesnek hitt házassága néha mennyire kötéltánc. Egyetlen másodpercig nem feltételezi, hogy emiatt én akár megcsalom, akár elhagyom őt.

Hiszen ez amúgy tényleg nem nagy ügy, csupán a több millió éve fennálló emberiség legősibb ösztöne, amely nem nyomódhat el úgy, mint akár a vadászösztön, hiszen a fajfenntartásra szükség van. Ezáltal munkálkodnak bennem az energiák, amelyek arra sarkallnak, hogy így, vagy úgy, de engedjek teret a vágyaimnak.

Én meg tarthatom kordában őket. :(

Nálunk ami még változott, hogy míg korábban sokat szeretgetett, most ezt már a gyerekekkel csinálja. (nem félreérteni! :)

Szóval már nem engem nyüstöl pusziért viccesen, nem hozzám bújik, stb. Mondtam neki, hogy mindenkinek meg kell adni ami jár, a szeretet nem kizárólagos, az osztható... és hogy mit szólna, ha ezután én is csak a gyerekeimért lennék. Azt mondta, hogy ez más, ez így természetes, és leszidott, hogy ne legyek féltékeny a gyerekekre, stb.

Pár hónap múlva jött az egyik gyerek szülinapja, kérdeztem, hogy milyen tortát süssek, mire rávágta, hogy természetesen dobosat. Én pedig mondtam, hogy most nem az ő születésnapja van, ne ő döntsön. Teljesen meg volt sértődve! :)) Ergo, ha tudnék olyan lenni, mint ő, azon ugyanúgy kiakadna, csak nekem nem megy, max. ilyen pici dolgokban, mint ez a sütiügy.

Ő sem tudja, hogy miért nem akart. :)

Ha nem lenne itthon mindennap, akkor már-már azt hinném, hogy ugyanarról a pasiról (férjeink) beszélünk.

Most így utólag úgy érzem, hogy neki elég volt, hogy a felesége lettem, gyerekeket szültem neki, és "eldugott a pincébe", mint egy megszerzett dísztárgyat, ami jól mutat, és talán majd egyszer "használom", hisz már az enyém.

Mindent kipróbáltam, még az "évekig békénhagyomot" is. Nem kezdeményezett :S

Beszélgetni pedig egyáltalán nem tudtam vele a problémáról.

Akkor kezdett változni, amikor közöltem vele, hogy elválok, és ne tekintsen a feleségének. Elmondtam neki a leosztást, (házi teendők-, gyerekek-...-vel kapcsolatosan)... Utána észbe kapott, kapar, szóba állt velem, de félek úgy elcseszte, hogy soha többé nem tudok megbízni benne. :( Azért még várok, hátha felgyúl valami szikra bennem.

Próbáljátok megbeszélni, mert talán ez a legrosszabb, ahová eljuthat 1 házasság. Még a megcsalást is jobban viseltem volna. (voltam már megcsalva, és közel sem annyira fájdalmas, és okoz akkora törést, és ezt a szürnyű érzést, amiben mi vagyunk, csak az tudja megérteni, aki benne van, mert még elképzelni sem lehet)

Ahá! :)) Ismerős a helyzet! :))

A pornóra én is rákérdeztem. A pornó az más, mondta ő. A fütyirángatás pedig szintén más.

Szerintem lusta bármi másra, még ha vágyai is vannak. A pornó izgalmasabb képvilágú, és könnyebb rárántani gyorsan, mintsem az asszonnyal bíbelődni.

Arra lennék kíváncsi, hogy neki mikor nyílt fel a szeme? Szóval ő egyáltalán kezdeményezett, vagy már csak te...? És mikor jött rá, hogy k-ra elk...-ta az egészet, és nincs visszaút?

No mert erre nem akarok eljutni, azaz szeretném, ha az enyém rájönne, hogy mit tesz velem, de nem akarom, hogy közben úgy járjak, mint te.

....mivel nekem is vannak sokszor olyan másoktól érkezett impulzusaim, amiknek igen nehéz ellenállni. Úgyhogy mi sorstesók vagyunk!

Különben biztos nem csalt meg. Megkérdezted, hogy miért csinálta? (én férjem válasza erre: nem tudja, hogy miért nincs kedve...)

Nem biztos, hogy megcsalt, de megkérdezem, hogy hol vagyok én, amikor évekig visszautasít, mert fáradt, mert beteg, mert... (indokok száza), én pedig magamból kiindulva hiszek, közben elnyomok magamban minden vágyat -nagyon nehéz volt ellenállni 1-1 ajánlatnak, amit "kedves, figyelmes" pasiktól kaptam-, aztán, most, hogy már a libidóm nem olyan, a hormonok sem igazán hajtanak, kiderül, hogy csak rám volt fáradt..., mert azért pornóra felélénkült...

Igyekszem túllépni az egészen, de ha sikerül is, már sohasem lesz olyan, mint lehetett volna.

Ő sajnálja, én pedig annyira össze vagyok törve, hogy a szexuális életünket tekintve nem tudok már vele lenni. Az utolsó két alkalommal, szinte el sem keztük, és abba is hagytuk, mert képtelen voltam akár csak hozzáérni is. Anélkül pedig nem megy.

A többit leszámítva pedig kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni, vannak közös programjaink, nem kocsmázik, haverozik, nem szórja a pénzt,... szóval minden jó lenne, ha nem alázott volna meg a nőiességemben ennyire.

Sajnálom, sejtem, hogy milyen lehetett, de jó, hogy így alakult az életed.

Nálunk itt vannak a gyerekek, mégis szinte nincs nap, hogy ne gondolnék válásra.

Szeretném helyrehozni, de taszít. Ma már arra képtelen vagyok, hogy megcsókoljam. :(

Többek között az egyik ok amiért azt gondolom, hogy megcsalt, hogy egyáltalán nem akart, bármilyen "trükkel" is próbálkoztam. Folyamatosan kikosarazott (ő utasított el engem). Több havi kihagyások, aztán havi 1x, időszakok váltakoztak; csak azért nem csaltam meg, mert szerettem, Őt kívántam, alap dolognak tartom a hűséget és életemben első helyre tettem a családot (az én érdekem, kívánságaim kerültek az utolsó helyre).

Igyekeztem elfogadni, hogy ő ilyen.

Aztán kezdett kinyílni a szemem, hogy ő nem ilyen, csak a hülyét járatta velem. :(

Ha meginog a bizalom, akkor nehéz. A kérdés, hogy akarod-e helyrehozni?

Amikor megcsalt, akkor még jó volt a szexuális élet? Nem utasítottad el folyton?

Áh, semmi jó a házasélemet nézve. :(

Minden jel arra mutat, hogy többször megcsalt, de a naívságom erősebb (tagad). Viszont annyira megmérgeződött a szerelmi életünk, hogy képtelen vagyok vele lenni. Egy darabig próbálkozott, -a legjobb időszakunkban a heti 1 megvolt-, de ma már nulla, és úgy tűnik, ez nem is fog nőni.

Nem azért, mert nem vágyom a szerelemre, hanem mert vele képtelen vagyok.

És nálatok perpill is ezt a helyzet?

Visszaolvastam egyébként, de már mindenkit keverek mindenkivel, így nem emlékszem, hogy ki hogy áll. :))

Annybaby sajnálom, gondolom most még tanácstalanabb vagy mint eddig voltál. De miért nem fizette a számlákat? Mert nem volt rá pénz, vagy mert másra költötte? És miért nincs bejelentve? Talán igy több pénzt kap? Azért gyere és mond el, hogy mi lesz veletek. Te tudsz neki segíteni?

Drukkolok, hogy minden rendbe jöjjön.