Nem kíván a férjem, de már én sem akarom (beszélgetős fórum)

Annybaby!

Korábban kérdezted, hogy jöttem rá, hogy a férjem a könnyebb utat választja. Hát úgy, hogy tudom mikor van rá alkalma (mikor egyedül van itthon) és nagyon óvatlan. Konkrétan nem veszi figyelembe, hogy kiverés után, hiába jött ki az összes anyag, 1-2-3 csepp még később távozik, ekkor pedig már pizsama/gatya van rajta, amin egyértelműen látszanak ezek a pöttyök. Persze mióta erre felhívtam a figyelmét már nincsenek pöttyök. Csak hallgatott, amikor mondtam, nagyon meg volt sértődve, hogy erre rájöttem, így inkább meg se szólalt.

Megnéztem a honlapot,de mit a legtöbb ilyen helyen mindenhol az a válasz vége,hogy látatlanban nem tud érdemben segíteni(ez nyilván igaz is),és keresd fel személyesen.Az meg ugye nem ingyenes és jelen helyzetben nem engedhetjük meg magunknak,hogy 5-10ezerért járjunk óránként szexológushoz.Megaztán a férjem el se jönne(ingyen se,de ha ennyibe kerül mégúgy se),mégha valahonnan össze is kaparnám rá a pénzt,a boldogságunk érdekében.De mindenesetre tényleg rendes vagy,hogy próbálsz segíteni.

Tegnap megnéztem Az Élet szép című olasz filmet,(eddig valahogy kimaradt).Sokminden más mellett a mi témánkba vágóan nagyon megfogott az a mondat amikor a főszereplő a koncentrációs táborban(!!!) is arról ábrándozik,hogy de jó lenne egy finom reggelit követően 2-3X szerelmeskedni a feleségével...Na ennyit arról,hogy fáradt vagyok,stresszes,vagyok,nincs kedvem.Tudod,hogy csak egy film ,de ettől függetlenül szerintem lehet valóságalapja.Szerintem,ha az ember tényleg szerelmes a párjába még akár képes a Auswitzban is erről ábrándozni.Hogy esetleg a fizikai megvalósítás nem menne az más kérdés,de a szándék a lényeg sokszor....

Ebben nagyon nincs igaza!:S Öreg?!

A minap olvastam - bár fogalmam sincs merre -, hogy a hetven éven felüliek gyakrabban élnek és igencsak kielégítő nemi életet. Ráadásul régebben jártam egy idős házaspárhoz (tök jó fejek voltak, már nem élnek sajnos), bármiről el lehetett velük dumálni.

Ők mesélték, hogy fiatal házas korukban sokat agyaltak azon, vajon a szüleik közel a 60-hoz vajh' csinálják-e még? Aztán mikor ők lettek 60-asok rájöttek, hogy ajaj, de még mennyit!:D

Annybaby, próbáltál írni annak a doktornőnek hátha...?

Ez mekkora!:)

Tudom, nem vicces...

A férjem 55 éves,elintézi azzal, hogy ő már öreg, és velem van a baj, hogy még mindig ezen jár az eszem. Én 11 évvel vagyok nála fiatalabb, de még eszemben sincs lehúzni a rolót. . . Neki se kéne a mai világban. Közölte, hogy lehet élni anélkül is, mondtam lehet, de nem velem. . .

Sajnálom mert amúgy nagyon rendes ember, jól kijöttünk, 14 éve voltunk együtt, és ebből sokáig nagyon sok és jó szex volt. Dehát már semmi nincs szinte:-(

Remélem nem én riasztottal el Annybaby:S

Rég nem hallottunk Rólad!

Azért, mert még agyilag még mindig pár évtizeddel korábban élünk, legalábbis a szex terén...

Normális volt, hogy az asszony vezeti a háztartást és kiszolgálja a férfi igényeit minden téren. Később az asszony már nem csak a háztartást vezette, de dolgozott is mellette, így a két műszak/nap kicsit általánossá tette, hogy a nők nem nagyon kapartak a lepedőakrobatika iránt. Arról nem is beszélve, hogy a nők bonyolultabban működnek szexuálisan, férjuram meg nem mindig vette a fáradságot, hogy örömet szerezzen az asszonynak, csak ráfordult, meg lefordult, azt jóvan. Örüljön az asszony annak, hogy kedvére tehetett. Persze, hogy vírusszerűen terjedt és természetes volt a fejfájós nő.

Ma már azért másképp van. A legtöbb férfi egyenlő arányban veszi ki a részét a házimunkából, de legalábbis igyekszik oda tenni magát. Ráadásul a szemléletmód is változott, nem csak fordulgatnak asszonykára, meg a fal felé, hanem tényleg igyekszenek a lehető legtöbb örömet szerezni a párjuknak. Tehát a dolog már kölcsönös régen, ergo a szexuális problémák is megoszlanak, mert a nők ma már elvárják (jogosan), hogy nekik is jó legyen a dolog, ne csak bioorganikus maszturbátorként funkcionáljanak.

Az egyetlen különbség az az, hogy a nő inkább hajlik az orvoslás felé, a segítségkérésre, míg a férfi valahol szégyenli, férfiatlannak tartja, ha gondja van és pláne abszurdnak a segítségkérést, mikor ez kettőjük magánügye.

Mannamanna, ez a szerelem hülyesége:S

Nőnek meg aztán végképp sehogy se érzi magát az ember! Rohadtul nem tudott feldobni, hogy 5-10 másik pasi - főleg az ex zenésztársai - nyálat csorgattak egyfolytában, csak az járt a fejemben maximum, hogy ezek tuti betegek, ha pont engem akarnának, mikor a férjem se nagyon ugrál. Tuti én vagyok defektes.

A második párom dettó defektesnek érezte magát, amikor miattam beköszöntött a jégkorszak. Érezte szegénykém mindennek magát, csak pasinak nem. Pedig ott én voltam a hunyó, vele nem volt semmi baj sem.

Egy szó, mint száz, az ilyen helyzet mindkét felet tönkre vágja, sőt a kapcsolatot is taccsra teheti. A nem kívánt félnek először az önbecsülése mászik a béka alfele alá, aztán még frusztrált is lesz, mert azt hiszi, hogy ő az, akivel baj van, pedig ahogy az étvágyat nem lehet elfelejteni, vagy figyelmen kívül hagyni, úgy a szexuális vágyat sem. A különbség az, ha az étvágyát nem akarja elfogadni és tudomásul venni a páciens, akkor feldobja a papucsot. Ha a szexuális vágyát folytja el, akkor meg életre (de legalábbis hosszú időre) szóló lelki problémákat gyűjt be.

Annybaby, szerintem ez nem minősül reklámnak (ha mégis, akkor legfeljebb kapok a képemre:P). Szerintem írj ennek a hölgynek (Bede Zsuzsa): [link]

Bőven elég türelemmel vártál eddig, kérj segítséget! A legtöbb on-line szexológusnál horribilis összegekért hirdetik az online tanácsadást, de itt lehet ingyenesen is segítséget kérni és emelt díjas SMS-sel is, ha jól tudom.

Ha már abban érdemi tanácsot tud adni, hogyan kezeld a helyzetet, meg tudod-e oldani egyedül, vagy hogyan vedd rá a párod a segítségkérésre, már előrébb jutottál, mint az elmúlt fél évben. Én két napig olvasgattam a fórumot, míg elértem az utolsó bejegyzésig, de mikor láttam, hogy több, mint fél év alatt nem sikerült előbbre jutni, igencsak elszomorított:((

Amit bemásoltál bejegyzést, van benne igazság azt tény. Persze, hogy blokkolhatja a pasit, ha egy "hisztis nő követeli rajta a szexet". De könyörgöm, ha lenne szex, nem lenne hiszti! Olyan f@sza kis ördögi kör ez, amiből ember legyen a talpán aki ki tud törni. Ehhez kell egy kívülálló szaki segítsége. Szerintem próbáld meg ezt a Bede Zsuzsát. Egy e-maillel még nem veszítesz semmit. Nekem azért garancia rá nézve az, hogy a non-profit Magyar Szexológiai Társaság tagja a hölgy. Számomra ez azt jelenti, neki ez nem csak egy szakma, hanem hivatás.

Ha pedig fél év múlva azt írod, hogy bocsi lányok, nem tudok írni, mert az alfahím rühelli, hogy szex közben netezek, akkor nagyon fogunk neki örülni:)))

Nem tudom ilyet szabad-e csinálni,de egy másik hasonlófórumon találtam egy idevágó hozzászólást ami sajna nagyon igaznak tűnik:

Arra meg nem gondoltal, hgy esetleg pont te ulteted el benne a hatalmas nyomast?

"es kimondta azt a mondatot, amitöl menetrendszerüen elbögöm magam: "majd holnap". Mert ezt szinte sohasem tartja be. "

Szerintem a szex nem lehet olyasmi, amit ígéretekkel ki lehet vagy ki kell(het) zsarolni, mert ez - akarmennyire aterzem a helyzeted, es tenyleg biztos szornyu lehet - bizony zsarolas, es gondolj bele, neked mennyi kedved lenne a helyeben egy siro es hisztizo novel lefekudni, aki mindekozben arra hivatkozik, hogy "de megigerted", es amikor nem erzed jol magad (mert tegyukfel, tenyleg rosszul volt), akkor is azzal vadaskodik, hogy ez is csak a szex miatt van. Nekem volt olyan pasim, aki folyton ugyanigy eroszakoskodott es nyustolt, es a vegen mar undorodtam tole is meg a szextol is. En a helyedben valami ennel passzivabb vagy higgadtabb modszerhez nyulnek vagy tenyleg harmadik felet keresnek, akarmilyen kockazatai is vannak ennek, mert szerintem a ferjednek mar legalabb annyira szar lehet, mint neked.

Nagyonb hasznosak a hozzászólásaid.Igen,így talán könnyebben bölcsebb az ember,ha már volt mindkét oldalon.Amúgy szerintem az én férjem is ugyanazokat gondolhatja kb mint annó te.Simán el tudom képzelni,hogy titokban arra vár,hogy fogjak egy kandúrt,csak őt hagyjam végre békén,sőt azt is,hogy "utál" az "extrém" igényeim miatt.Amúgy mindennek ellenére mégsem gondolnám,hogy már nem szeret(mit ahogy te is szeretted a férjed),mert kedves,segít mindenben,blablabla,csak szexelni ne kelljen.Tulajdonképp ezt leszámítva nem is vitázunk soha,nemigen vannak nézeteltéréseink.Azt is eltudom képzelni,hogy ő is hibásnak érzi magát,mert sokszor rossz kedvű,lehangolt.Igen nagy probléma,hogy egyikünk se tud igazán beszélni az érzéseiről,és minden ilyen próbálkozás csipkelődésbe,vádaskodásba,sértődésbe torkollik.Belátom,ez az én hibám is.Én sem mindig a megfelelő hangnemben adom tudtára,hogy jó lenne összebújni,hanem teszek valami bunkó,epés megjegyzést:-(.Tudom nem kéne,de egyszerűen nem tudom megállni.Én is agyalok azon néha,hogy nem tehetek az igényeimről,ő meg arról,hogy (munka,kor,stressz bármi) miatt már nem kivánja,és lehet tényleg jobb lenne,ha nem kinoznánk tovább egymást...

Amúgy tegnap este pont volt szex(sajna csak az utóbbi időben szokásos minőségben),régebben ilyenkor mindíg feldobódtam napokra,és reménykedni kezdtem,de mostmár ez sincs.Mert pontosan tudom már,hogy egy fecske nem csinál nyarat és ki tudja nem-e 2 hónap mulva lesz a következő:-(

Annak viszont örülök,hogy azt írtad,rendbe tudtátok hozni a dolgot.Dehát azért ehhez nálatok is 2 ember kellett,neked is be kellett látni,hogy ez így nem "normális".Nálunk engem igencsak bánt,hogy én próbálok alkalmazkodni,megérteni őt,leszállítani az igényeimet,de az ő részéről szinte semmi megértést nem tapasztalok.Vagy legalábbis nem tudja kimutatni...

Tulajdonképpen fogalmam sincs hova jutottunk volna, ha nem szól bele a dologba a munka. Én is, ő is ingáztunk, mégpedig oda-vissza napi 5-6 órát. Hol én voltam itthon, hol ő. Úgy kibuktunk mindketten, a szex eszünkbe sem jutott, jó, ha egy évben egyet összehoztunk valahogy. Plusz én, aki sosem voltam beteg, kritikus kamrai tachycardiával kórházba kerültem, ahol kiderítették, hogy semmi szervi bajom nincs, csak éppen bedöglött, azaz fullra kapcsolt a pajzsmirigyem, ezek okozták a tüneteket. Kaptam egy rakás gyógyszert. A pajzsmirigyemre hormontablettát, sőt vérnyomáscsökkentőt is, meg nyugtatót, hogy se agyvérzést, se szívrohamot ne kapjak amíg a pajzsmirigyem "be nem áll". Na, ez végképp totál blokkolta nálam a libidót. Ez az állapot tartott 3 évig. Én felmondtam (a párom továbbra is ingázik), a kisklapecet áttoloncoltuk saját ágyikóba, de nekem még mindig nem volt semmi hajlandóságom szexelni. Sőt, ha eszembe jutott a sikítófrász jött rám a gondolatára is. Úgy éltünk egymás mellett, mint két tesó. Utáltam szegényt, amiért neki lennének "extrém igényei" azaz évi 1-2-nél többet óhajtott volna, sőt, titokban abban reménykedtem hátha talál magának valakit, engem meg békén hagy.

Igen ám, de egy igen hűséges darab emberkével áldott meg a sors, aki inkább diszkréten félrevonult, de nem császkált félre. Idővel már nem is hozta szóba, hogy lehetne valami. Eltelt pár hónap és ez viszont az én csőröm kezdte piszkálni. Gyári hibásnak éreztem magam, amiért nem akarom, meg hülyének, mert az ilyen pasiért két kézzel kapnának a nők, nekem meg nem kell. Elkezdtem elhagyni a gyógyszereket szépen fokozatosan, mert gondoltam csak azokban lehet a hiba. (Azóta se szedem őket és semmi gond:). De ettől sem jött meg a kedvem. Örültem, ha békén hagy. Vagy megvártam míg elalszik, vagy én téptem be pikk-pakk az ágyba és mire beért, úgy csináltam, mint aki alszik.

Már azon agyaltunk, hogy külön megyünk, inkább hagyjuk élni egymást most, mint később, amikor elég rafkós ötlet jutott eszébe a páromnak. Gondolta, ha ez se jön be, akkor megette a fene. Féltékennyé akart tenni. Nem volt könnyű dolga ezzel sem, mert nem vagyok féltékeny típus, ráadásul sose nyúlok a holmijához, tehát hiába csempészett volna a tatyójába, vagy bárhová akármit ami arra enged következtetni, hogy van valakije, nemigen akadtam volna rá. Az egyetlen sansz a számítógép volt. Az ő gépén sem kutattam sose, de én tartom karban mindenkiét itthon. Megkért, hogy rakjam már rendbe az övét is, mert lassú. Általában a Google a kezdőlapja, de betett kezdőlapnak egy szexpartnerkereső oldalt, gondolta, az hátha szemet szúr. Bejött a dolog:)

Én marha nekiestem, hogy még arra sem méltat, hogy szóljon, ha valami nem okés, a hátam mögött keresgél stb. (mellesleg jogosan keresgélt volna:P). Egyszóval nagyon kiborítottam a bilit, elmondtam mindenféle érzéketlen tuskónak, meg a fene tudja minek. Ő meg egy szót sem szólt, csak fogta magát és lefeküdt. Akkor majdnem kivágtam szegényt az ablakon:) Miután kiműsoroztam magam, szépen nekiültünk megbeszélni a dolgokat. Egész éjjel beszélgettünk, ő is elmondta a gondjait, én is és rájöttünk, pontosabban én jöttem rá, hogy valahol totál más agyban élhettem eddig, mivel ezt az ürgét még mindig ugyanúgy szeretem!

Aznap akárhová mentünk, nem másztunk ki egymás fenekéből. Ha az egyikőnk elment a másik mellett, nem maradt el egy kis simogatás, pici ölelés, vagy puszi. Este leültünk megnézni valami filmet (legalább 2-3 éve nem is tévéztünk együtt), aztán azt vettük észre, hogy az ágyban kötöttünk ki. Aznap éjjel se aludtunk, meg úgy kábé az elkövetkező 3 hétben sem sokat:) Utána kényszer hatására visszavettünk, mivel szegény egyszer-kétszer elaludt a melóhelyen:D

Azóta is minden oké, sőt az elmúlt másfél évben minden áldott nap azon agyaltunk, hogy szerezhetnénk egymásnak minél több örömet minden téren. Én korábban is eléggé nyitott voltam, a párom volt inkább konzervatívabb, ettől függetlenül kizártnak tartottam, hogy bármit bevigyünk magunkkal az ágyba, ami nincs biológiailag ránk szerelve. Mégis a konzervatív párom vetette fel, hogy játszogathatnánk is ezzel-azzal, én meg lelkesen bólogattam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Valahogy ezért fogott meg a fórum témája, mert mindkét oldalt megéltem, a szerencsétlen elhanyagolt feleség szerepét is, meg én is rondán elhanyagoltam a párom, mégis sikerült 200%-ig rendezni a dolgainkat.

Van 4 gyerekkel bajunk elég, az anyagiak sem túl fényesek, sőt! A három nagy egyszerre ballag, szalagavatózik, stb. a devizahitelünkből kifizettünk másfél millát, mégis a tőke feljebb ment 2 millával. A számlákkal hónapról-hónapra sakkozunk, de ezeket a gondokat már nem vagyok hajlandó beengedni az ágyunkba.

Féknyomnak is igaza van, mivel a mostani kapcsolatomban fordított felállás lett. Végre találtam egy pasit, aki képes volt 12 óra megfeszített meló után még 120 km-t utazni hozzám, még akkor is, ha másfél óra múlva indulnia kellett vissza mert következett a következő munkanap, erre 2-3 év múlva én jelentettem csődöt.

Akkor már együtt éltünk, megvolt a közös gyerek is, ezerrel pedáloztunk azon, hogy végre saját otthonunk legyen (még szülni is melóhelyről mentem és mindössze 5 napot voltam otthon a szülés után). Szépen kezdett csökkenni a lelkesedésem. Nem volt idő arra, hogy kicsit magamban legyek, vagy kifújjam magam, így már a heti 1 is kezdett sok lenni.

Aztán meglett a kégli, a helyzet még rosszabb lett. A törpét a párom beszoktatta az ágyunkba (8 éves koráig ott is aludt). Na, ez se nagyon hozta meg a kedvem, sőt! Még először nem volt gond, hogy másszunk le a földre, de idővel idegesített, olyan "nyomjunk le egy numerát és mindenki mehet a vackára" érzésem volt. Se összebújás, se semmi utána. Kezdtek a dolgok igencsak megritkulni.

Ebbe belejátszik az is, hogy a mostani párom viszont nem az a bújós típus. Ő pont azzal mutatja ki a szeretetét, hogy segít mindenben, ugyanannyit foglalkozott a gyerekekkel és a háztartással is mint én. Nekem viszont kellett volna egy kis összebújás is. Idővel, ha átölelt, nálam már jött is a blokk, hogy tuti már megint kefélni akar! Az akkori együttléteink kb. hasonlóak voltak a tieitekhez, azzal a különbséggel, hogy inkább én akartam túlesni rajta, aztán ezt is letudtuk.

(folyt.köv)

Egyébként a legnagyobb baj az, hogy érdemben nem akar a párod beszélgetni róla. Az, hogy szerinte nem normális az igényed, az támadás ellened, mert azzal akar védekezni, hogy benned keltsen lelkiismeret furdalást, hátha így visszaveszel az "extrém" igényekből.

Mi az ex-szel a mai napig nagyon jóban vagyunk (elvégre ott a két közös gyerek is). A csaj, akivel összehozta a sors - meg az, hogy én nem engedtem vissza -, tipikus darab fa típus volt. Így akadt lehetősége elgondolkodni pár dolgon.

Például:

- igaz, hogy ő volt megveszve a saját kölökért, de mikor már ott voltak, megijedt és tudat alatt menekült a felelősség alól. Így egyre inkább jobban érezte magát egyedül és még a szexre se nagyon akadt igénye.

- mivel nem volt lehetőségünk lepasszolni a gyerekeket (anyukámnál mindig ott volt tesóm 3 gyereke, így az enyémeket már eszembe sem jutott rásózni; a párom anyjára meg nem lehetett rábízni, mert igencsak szerette a rumos üveget...), így elhétköznapiasodott a dolog, kettesben lenni nem volt alkalom, ő pedig inkább romantikusabb beállítottságú, kellett (volna) neki a szexhez.

- túlságosan is tálcán voltam az orra előtt. A pasik nagy részében benne van a "vadászösztön", így tudta, hogy mindig kéznél vagyok, nem akart megszerezni, vagy "birtokolni". Akkor indult már be, amikor külön költöztünk. Ha jött, mindig produkált, nem is akárhogy, nehogy eszembe jusson más pasik felé kacsingatni. Csak ez már késő volt:)

Szia!

Örülök,hogy hozzászóltá!Igen jó látod,hasonló lehetett a helyzeted az enyémhez azzal a különbséggel,hogy nálunk nincs gyermek(neki van 2 kamasz az előző házasságból,de ők ebből a szempontból "nem számítanak").De az első két pont szóról szóra igaz,Én is ugyanúgy szeretem mint az elején és nem tudom cserben hagyni.Lakás nálunk sincs,albérletben lakunk,fizetsétől-fizetésig élünk.Hidd el már bennem is felmerült a válás.És gyanítom ugyanez lesz a dolog vége,mit nálad.De mégsem tudom megtenni.Legutóbbi nagy nekikeseredésemben is csak a piásüvegig jutottam,nem a bőröndig...:-(Na meg is kaptam érte a magamét(mert ő totál antialkoholista),sőt még azt a megjegyzést is tette,hogy nem ez a megoldás!Ez igaz is,de arra,hogy akkor szerinte mi a megoldás,azóta se kaptam választ...

Amúgy a kiöltözésről már én is rég letettem.Az utóbbi időben elhanyagolom magam az tény,de eszemben sincs totál feleslegesen csöcsimöcsiben feszengeni itthon,amikor nincs minek.Belefáradtam.A kinyúlt mackógatyám sokkal kényelmesebb:-)))))Még csak 30 vagyok,de sokszor úgy érzem magam,mint egy megfáradt megkeseredett nyugdíjas asszony.Olyan,mitha mázsás súlyokat cipelnék minden áldott nap.Hol idegbeteg vagyok és legszivesebben mindent és mindenkit felrugnék ami/aki az utamba kerül,hol letargiába sülyedek és csak a falat bámulom egykedvűen.Próbáltam neki erről beszélni,de még én voltam a "szemét",hogy még emiatt is őt hibáztatom,meghogy ez nem lehet a szex miatt,vagy ha ténlyeg amiatt van akkor meg az nem normális,hogy nekem ez ennyire fontos...Menjek dilidokihoz...Ja amúgy mag ha néha nagyritkán van is szex nálunk is tokkal-vonóval 20 perc az egész.(Ebből 10 ált azzal tellik,hogy én megpróbálom felállítani,aztán puttyog rajtam pár percet,végez,egy kis odabújás,aztán "de jó végre letudtam"arckifelyzéssel elalszik).Hát ez nekem sem nem nagy élvezet...