Nem kettős tanítások (beszélgetős fórum)

Szerintem is, pont még régebben beszélgettük egyik barátommal, hogy már gyerekként felmerült az a kérdés bennünk, amit Ramana Maharshi tanít az Ön-kutatásban. De a felnőttek azt mondták, hülyeség megkérdezni ki vagy valójában. Ez és ez vagy stb.-stb. Tehát ez benne van a civilizációnkban, az az önmegvalósítás amit ők annyira hangoztatnak pont hogy ellentétes a valódi önmegvalósítással, ami tulajdonképpen megváltás az ego rabságából. Nekem ez a kedvenc részem:

[link]

Szívesen, örülök neki, hogy tudunk erről beszélgetni, csak emiatt regisztráltam az oldalra!

PöttyösPanka köszi a bíztatást :)

Igazad van a meditáció a kulcs.

Tarkowsky most vettem észre még a másik videód, amiben az "én vagyok légzés" technika van, köszi kipróbálom :)

Janszi igen te még előttem kitértél a vallásokra :)

A kiszínezés szót használtad, most nem akarok belegondolni mennyi háború, szenvedés, tévhit stb. okozói a vallások, ezért tértem én is ki rá, máskülönben nem akartam nagyon belemenni..

A farkas gyermekei című sorozat egyik mondanivalója hogy az ember vallásossá lesz az arra való nevelés nélkül is, sőt az ellene nevelés ellenére is. Ezt én nem hiszem el úgy ahogy van. Szerintem az ember nevelés hiányában ösztönösen meditálni kezd, és nem talál ki önmagán kívülálló isteneket. Nekem ez volt a tapasztalatom mint kisgyerek. Szerintem a vallások a hatalom eszköze volt mindig is, azért könnyen eladható a vallás, mert az ember érzi belül istent, vagyis a tudatosságot, annak a misztikusságát, a hatalomnak már csak annyi a dolga hogy kitalálja az érdekeinek megfelelő körítést hozzá.

Így mikor egy vallásos ember hitét megkérdőjelezed, hiába te a körítést kérdőjelezed meg, a vallásos a tudatossága elleni támadásnak veszi, ami szent és sérthetetlen. Az a baj hogy a körítés és a tudatosság egyformán védve lesz, na ezt értettem félrenevelésen.

Nekem a spontán élményeimnek köszönhető hogy érdekel a téma. Most kezdek megint ráérezni a meditáció helyes kivitelezésére. Régen ösztönösen ment, most rájöttem hogy a testre figyelés mint gondolatelterelő nem a legjobb. Most a könyvnek köszönhetően lassan ráérzek megint :)

Valahogy munka is meg nem is. Az első pár perc talán kicsit megerőltetőbb. Úgy vettem észre az a gond hogy kényelmesebb az elmét szabadon engedni, mint elhallgattatni, a tudatosság szívesen "lekapcsolódik", de viszont ahogy erőltetem hogy jelen maradjon, valahogy kezd a gyakorlás hatására magától is az akaratom nélkül "bekapcsolni" ezt félálmomban lévő tudatraébredéskor vettem most észre. Különben úgy szokott lenni hogy félálomban megélek dolgokat illetve ráébredek fontos dolgokra de akkor azok természetesek, de ahogy felébredek elfelejtem mi volt az, pedig tudom hogy valami fontos volt, és jó lenne tudni mi volt az, mert felébredve az elmémnek már nem természetes volna, hanem valami nagy újdonság, vagy segítség de kész, nem tudom felidézni, na erre lesz jó a tudatnál maradás gyakorlása. Nagyon durva mikor jönnek a gondolatok félálomban meditálva, ha akkor sikerül tudatosnak maradni, az a főnyeremény.

Szerintem ez a lefokozás alapból nem történne meg, ha nem lennénk "félrenevelve". Mit gondolsz erről?

Már végigolvastam de újra elfogom olvasni úgy, hogy előtte csinálok egy kisszótárat az idegen szavak miatt.

Neked melyik a kedvenc részed?

Megnéztem a filmet is, jó volt,köszönöm a linket.

Ugye hogy jó? :) Szerintem abban minden benne van, ami az Ön-kutatáshoz szükséges. Melyik fejezetet olvasod?

Apropó, ha van egy kis időd, ajánlom ezt a filmet:

[link]

Nagyon megéri azt a kicsivel több, mint egy órát rászánni.

Hú nagyon köszi, már most annyi anyagot kaptam van mivel foglalkoznom :) Nemhogy zokon vennék bármit, nagyon megköszönöm. Most épp a "Sri Ramana útja" című mű kb. felénél tartok, amit az első hozzászóló Tarkovsky linkelt. Tényleg nagyon jó.

Aki nem olvasta, nagyon érdemes.

Szívesen! :) Igen, Ramana Maharshi legfőbb tanítása a csend, aki volt olyan szerencsés és eljutott hozzá, mindannyian azt nyilatkozták, csendben tanított (pl. Arthur Osborne, vagy Paul Brunton). Elég volt, ha belenéztek a szemébe. Szóval le kell csendesíteni az elmét pusztán "ennyi". :) Ha ez nem menne, akkor az én-tudatosságra kell fókuszálni mondjuk akként, hogy felteszi az ember a kérdést: "Ki vagyok én?"; természetesen nem kell megválaszolni, ha jönnének gondolatok és kizökken a figyelésből, akkor ismét felteszi a kérdést: "Kié ez a gondolat?", válasz: "Ez az én gondolatom. Ki vagyok én?". Valahogy tehát így. Francis Lucille-ról még nem hallottam, Rupert Spiráról viszont igen, pont egy olyan videót néztem, amelyben az általad leírt módszert fejti ki.

Robert Adamsról hallottál? Van egy nagyszerű meditációja: [link]

Engem érdekel ez a téma, leginkább Ramana Maharshi tanítása (bár szigorú értelemben véve nem volt tanítása), ami az Ön-kutatás. Szerintem ez a legcélravezetőbb, mindenki számára biztonságosan járható ez az út, akit érdekel a spirituális ösvény. A legjobb könyv a témában Sri Ramana útja, Sadhu Om tollából; hivatalos magyar fordítás nem jelent meg ugyan, de innen letölthető:

[link]

Ha már belemerültél, biztos ismerős a téma, de ennek a műnek az a hatalmas előnye, hogy részletesen megvilágítja a módját, miként kellene az Ön-kutatást kivitelezni.

Nem tudtam jobb címet adni, szívesen beszélgetnék olyan emberekkel akiket szintén érdekel a téma, esetleg már jártasok benne, akinek pedig teljesen új írok kicsit róla, egyúttal megkezdem a beszélgetést.

Aki tud angolul szerencsés mert a legtöbb tanító angol nyelvű, kulcsszó: non duality teachers..hívják még advaita tanításoknak is (advaita vedanta). Szerencsére a youtube-on sok fordítás található, lásd "Tolle magyarul", "Rupert Spira magyarul", ott van még Mooji, Shanti, Francis Lucille, Ganga, Gangaji, Papaji, Ramana Maharsi, és még sokan, (bocsi ha néha helytelenül írok neveket.)

A lényege az önmeghatározás, a cél ráébredni mi vagyunk lényegileg. A tanítás szerint isten a legvégső önmagunkkal egyenlő, ami úgymond a végső megfigyelő, ami mindenkiben ott van, maga a tudatosságról van szó ami az eredendő énnel, istennel egyenlő.

Egy kis magyarázat azok kedvéért akinek teljesen új: Az öntudatunkat a tudomány szerint, az agyunk rendkívül bonyolult rendszere idézi valamiképpen elő, tehát eszerint csak hogy érzékeltessem, ha képesek lennénk a periódusos rendszer elemeiből, (anyagból), az agy bonyolult rendszerét reprodukálni, az öntudatra ébredhetne. Persze az hogy ez pontosan miképpen történne meg, arra nincs magyarázat. Ennyit a tudományról.

A nem kettős vagy advaita tanítók szerint, a tudatosság egy önállóan létező entitás, aminek azon kívül hogy tudatos nincs semmilyen jellemzője, vagy tulajdonsága és ebből az következik hogy tértelen és időtlen, másképp "végtelen" és "örökkévaló". Ugyanakkor ennek a tudatosságnak van egy képessége, nevezetesen képes önmaga végtelenségében véges formákat felvenni, pl. felveheti egy gondolat formáját, és a gondolat már kijelentheti hogy "vagyok", és képes arra is hogy különféle véges nézőpontokból szemlélődjön,(pl.emberi nézőpontokból), de amikor ezt megteszi, látszólag eltakarja önmagát önmagától. Azért csak látszólag, mert valójában nem takarja el önmagát, ugyanis emberi mivoltunk lényegét, annak a tudatosságát magát képezi, és ezt mindenki közvetlenül "tapasztalja"(ez itt nem helyes szó hogy tapasztalja, ez többször is elő fog fordulni hogy a nyelvünk kevés a kifejezésre) Így külön lehetne választani tapasztalót(én, isten, önvaló, végső megfigyelő, végtelenség stb.) és tapasztalatot(elme, ego, érzelmek,végesség stb.), de a tanítás szerint a tapasztalat csak illúzió, tehát habár valamilyennek mutatkozik meg, valójában annak az összetevője maga a tudatosság, erre utal a "nem kettős" kifejezés.

Örülnék ha írnátok sokan, akit a téma érdekel, esetleg egy weboldalt is szentelnék a témának külön, akár közöset. Az egyik célom többek között az is, hogy olyan módszereket találjunk ki, amelyek segítségével megkönnyíthetjük az önmagunként tartózkodást, akként amik lényegileg vagyunk. Akár meditációs technika, jóga, hangtálak, frekvenciák, akár valami teljesen új. Írom ezt úgy hogy tudom, valódi önmagunként létezni éppen hogy akkor megvalósítható amikor az elménket nem használjuk, de talán mégis jutunk valamire, mert valljuk be amilyen egyszerűnek hangzik az elmét figyelmen kívül hagyni, ugyanannyira nem szokott sikerülni, és azt se felejtsük el az elménk maga is tudatosságból van, meglehet hogy jutunk valamire.