"Nem kellesz eléggé" - ezúttal nem párkapcsolat, hanem ismerősök és rokonok körében, mi a teendő? (beszélgetős fórum)

Megpróbálom röviden leírni az esetet, hátha tudnátok segíteni. Egy kisgyerekes anyukával összebarátkoztam. Látszólag nagyon odavolt értem. Nagyon kedves volt.. segítőkész, és nagyon dícsért mindenért, hogy milyen tisztán tartom a lakást stb., stb.. Persze rájöttem, hogy nem én vagyok ilyen szuper, hanem neki ilyen a stílusa. Na mindegy, végülis ez kedves a részéről.

Aztán egyszer segítséget ajánlott egy témában, én meg elfogadtam.... volna, ugyanis a megbeszélt napon nem hívott, én meg nagyon vártam, úgy volt, hogy lehet, hogy találkozunk is a téma megbeszélésére, ezért felöltözve ott dekkoltam a telefon mellett egész nap. Semmi... Aztán estefele rácsörögtem- nem vette fel. Itt kezdtem bepöccenni- bevallom. Aztán vissza se hívott. Tőle szokatlan. Aztán később újrahívtam, felvette. Félrebeszélt stb. én meg elég ingerült reagáltam. Hát itt romlott el minden. Utána még jópofiztunk kicsit pár hétig. De egyszer szóba került ez az eset. Ahelyett, hogy megbeszéltük volna, sokkal rosszabb lett a viszonyunk. Szememre vetette, hogy én soha nem hívom fel, stb., és hogy nem vagyunk barátok... Na kösz. Azt követően ha találkoztunk, nagyon elutasító és utálatos volt. világos, hogy hagyni kell a fenébe.. de sajnos nap mint nap találkozni fogunk, és lehet, hogy évtizedekig, a gyerekeink lehet, hogy együtt nőnek fel stb. Nem akarom, hogy megkeserítse az életemet. Még az is valószínű, hogy a rossz híremet terjeszti a környéken, sőt biztos. Mert ő ilyen, hogy valakit vagy nagyon bír, és az egekig dícséri, vagy megórol, és fűnek-fának szidja.

Hát igen...

Testvérem például elég elégedetlen velem. Gyakran okol dolgokért, vagy ha elmesélem, hogy például nem aludt a gyerekem éjszaka, akkor is engem hibáztat- szóval megbírál. Ezért gondolom, hogy nincs oda értem.

A másik dolog, hogy a közelmúltban történt eset óta foglalkoztat ez a téma. Egy ismerősömmel hogy-hogy nem, de összerúgtuk a port...Nagyon felkavart, nem szerettem volna vele rosszban lenni. Nem is tudom, hogy kezeljem a viszonyunkat. Úgy érzem, ez már el van rontva végleg.. sajnos.

Nem tudom, tudtok -e segíteni. Mostanában zavar, hogy sajnos például a testvérem gyakorlatilag sosem látogat, pedig jó a kapcsolat, gyakran beszélünk telefonon. Mindig ezer dolga van, pedig nem dolgozik. Gyerekei az iskolában vannak. Sokszor elhiszem neki, de józan ésszel, nem értem, hogy hogy lehet, hogy soha nincs ideje. Közel lakunk egymáshoz, autóval tíz percen belül...

De ismerős körben is zavar.. Tudom, nem kell foglalkozni vele, de ott is zavar, ha nem válaszolnak email.re vagy nem keresik úgy a társaságomat... Én meg nem szeretek ráakaszkodni senkire.

Semmit. Az ember tartsa be és meg az alapvetô udvariassági és magatartási formákat.

Ne erôszakoljuk magunkat valahová mindenáron, ne akarjunk mindenképpen megfelelni.

Az elfogadás úgyis évek folyamata.