Nem kaptam semmit Valentin napra (beszélgetős fórum)

Nyugi, nincs olyan sok ünnep.

A számodra kedves "valami", amit kinevezel ünnepnek, az csak neked az. Nem a közösségnek például.

Pedig az ünnepeknek közösségformáló, összetartó ereje is van.

De ezzel sem értesz egyet, tudom. Te hivatalból ellenzel mindent. Hát ne vegyél részt bennük.

Ez nem érv. Aki nem akarja, ne csinálja. Minden szakmának van előnye és hátránya.

A tél közepi virágkötészeti esemény is csak üzleti fogás. Kicsit manipulatív, de persze az a hülye, aki benyalja.

...aztán egyszer majd átfordul a hinta, és annak lehet örülni, ha végre akad a sok ünnep közt egy hétköznap.

Örülni és feltöltődni sok mindennel lehet, csak elhatározás kérdése. Bárki megtehet egy számára kedves napot az éves főünneppé. Vagy lehet ünnepnek érezni egy kedves, ritkán átélt élményt is. Ma például sokan jelezték, hogy láttak hóvirágot. Ez is lehet ünnep.

A Busónak nem tudom, mi köze bármihez is.

Duzzogjon a csuda.

Én nem kelek korán, de esetleg háromkor fekszem, ha új német virágfajták fajtaleírásait kéri egy kereskedő tegnapelőttre fordítani. De ugyanígy virrasztok egy derék gépész szösszenete kedvéért. Szóval se pro, se kontra nem vagyok érintett a virágbizniszben.

Mint már írtam, én sosem szerettem a vágott virágot, szerelmes sem vagyok, csak azért mérgelődöm, mert már a Valentin elfelejtése miatt is lehet díszhisztizni.

Pedig igaz, ha valaki csak duzzogással tudja kezelni a problémáit, az bármiért is duzzog.

Szerintem ünnepek kellenek. Hogy megtörjék a hétköznapokat, hogy legyen alkalom a nyugodt, közös örömre, vidámságra, ami feltölt, és fontos a léleknek, az egészségnek. Hogy összehozza, közös emlékekkel lássa el a családokat, barátokat, közösségeket.

Az pedig, hogy milyenné tesszük az ünnepeinket, csak rajtunk múlik.

Szerintem nem a virágárusok, kereskedők bűne, hogy az emberek többsége vadul vásárol.

Ahelyett, hogy másfajta dologgal kedveskedne. Amire a másik már régóta vágyik. Pl. hogy felfúrja végre a navalyás polcot, vagy elmennének kettesben sétálni, hajókázni, vagy mit tudom én, amit szeretnének.

Te tényleg duzzogtál rá, mert napi 11 óra meló után, este 9-re hazaesve nem vitt neked semmi szivecskéset?

Hát, legyél kicsit wmpatikus, és képzeld magadat a helyébe.

A pasik legnagyobb része egyébként is utálja az ilyen nyálas, szivecskés dolgokat.

További tanulság, hogy úgyis mindig a virágárusnak van igaza.

Mindent überelő, tuti szakma. ☺

Megsértődött, hogy mások nem az ő elképzelései szerint ö

ünnepelnek?

A kívánsága teljesült, nem nagyon ismerik a nevét az anyák napja kapcsán.

Nem ugyanezek, de érdekes a történet:

Történet

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.

Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét.

Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját Julia Ward Howe segítségével.

1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök 1914. május 9-i proklamációjával hazájában minden év május második vasárnapját az anyák hivatalos ünnepévé nyilvánította. (1914-ben május második vasárnapja, és így az Anyák Napjának első hivatalos megünneplése május 10. napjára esett.)

Sajnos azonban Anna Jarvis a népszerűsítésre fordított ideje miatt nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet „felkarolták” a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, amelynek hatására az gyorsan népszerűvé vált a kontinensen is. Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás, Jarvis véleménye szerint pedig főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni.

Ha szeretnéd megérteni a gondolkodásmódját, miért nem vele beszélgetsz, ahelyett, hogy még az estét is végig duzzogtad?

Ha más is járt így, megérted, hogy a te párod miért viselkedik így?

Komolyan sajnálom néha szegény pasikat :D

változnak a tárgyaink, szerencsére.

A fiatalabbak se nem jobbak, se nem rosszabbak nálunk, csak mások.

Lassan felnő az a generáció. aki már a kis mobilt nem ismeri.

Ahogy az akkor 13 éves unokám a tárcsás telefont látva döbbent le.

Az én számomra nem lesz megszokott ünnep, de végtére is ez ugyanúgy nem kötelező, no meg legalább párok tartják egymás között, nem az emberiség en bloc.

És igen, az okostelefon áramkörei sem integrálódtak a vérkeringésembe, de eddig sem azért nincs, mert idegenkedem tőle, hanem mert a számomra, aki itthon ülő vagyok, a lényegi funkciója felesleges. Mivel amúgy is éppen romlik a látásom, még több funkciója lenne kihasználatlan.

Itthon hagyni meg ugyanúgy "sikerülne", mint a múltkor a kicsi, nem okos mobilt. Mert azt használok.