Nem ezt érdemlem...... (beszélgetős fórum)
Kerek perec meg kell mondd, hogy neked ez márpedig probléma, nem is akármekkora.
Ha hagyod elbagatellizálni, nem lesz változás. Kérdés, hogy TE kész vagy-e a változásra?
Eric Berne Emberi játszmák című könyvét javaslom, ha úgy érzed, nem tudod egyedül megoldani ezt a helyzetet.
Egyébként a beszélgetés során ha a válasz egyértelmű nem, akkor le kellene lépjél. Egyrészt azért, hogy esélyt adj magadnak egy új életre, másrészt viszont azért, hogy neki esélyt adj. Ezalatt azt értem, hogy köztudott, hogy a függők - és most mindegy, hogy alkohol vagy a társaság vagy csak a szokása, hogy úgy érzi, kimarad valamiből, ha egy este nincs ott - akkor szoktak megváltozni, vagy legalább elismerni, hogy probléma van, ha valami komoly trauma éri őket a szokásukból adódóan.
Nem biztos mindezek ellenére, hogy a te elvesztésed elég neki. Lehet, hogy a munkáját vagy a lakását kell majd elveszítse, hogy rájöjjön, nem jó ez így. De el kell indítanod ezen az úton, mindkettőtök érdekében...
Egyébként a háziorvosod kérd meg, hogy ajánljon egy addiktológust, akihez ingyen elmehetsz. A szakértől rengeteg jó tanáccsal tudnak szolgálni családtagok számára, és általában szívesen látják őket.
Az van bőven.
12 lépés frencsájz:
12%2D12.%75w.hu
Ha rendszeresen előfordul, hogy csak egy pohár sört iszik, tehát simán megtudja állni, hogy ne rúgjon be, akkor (még) nem igazán alkoholista, csak jó úton jár afelé. Mindenesetre szerintem nem a pia miatt jár a kocsmába.
Valamiért neki az a "családja", ott érzi az emberek között jól magát.
Nekem is van olyan szociopata ismerősöm, aki kb 35 éves koráig nem bírta ki, hogy heti többször ne menjel valami buliba. De ezt ki kellene nőni, ha gyereket terveztek. Én feltenném neki a kérdést, hogy el tud-e olyan életet képzelni, hogy alapvetően kettesben töltitek az estéket, és maximum kéthetente szombaton megy el valahova...
Hát igen a kocsma nem túl gazdaságos alkohol forrás:) Azért meg kell dolgozni...
Amúgy nekem is van egy hasonló beállítottságú barátom. Még szerencse hogy nem egy környéken lakunk és ritkán találkozunk, különben lehet én is elcsábulnék. :)
Amúgy az az ironikus ebben, hogy aki nem jár kocsmába, nem ismerkedik. Aki meg jár, abból meg csúnya gonosz alkoholista kedves lesz.
Ennek a kocsmázós barátomnak volt már pár barátnője :/ De ez akármennyire is csábító, én nem akarom ezt az életvitelt.
Igen, csak társaságban iszik. Itthon soha, még akkor is ritkán, ha családi rendezvény, program stb. van. neki az a fontos, hogy ha végzett a munkával, elmenjen a kocsmába, és ott legyen. nem minden nap issza részegre magát, olykor csak egy pohár sör a napi adag, de van, amikor sokkal több. Számtalanszor mondtam, hogy haza is hozhat bárkit, hívja el a barátait, a barátainkat, és legyünk itthon, beszélgessünk itthon. lehet, hogy attól fél, hogy a barátoktól akarom elszakítani, holott erről szó sincs. Neki a megoldás mindenféle problémánkra, ami ugye általában anyagi, hogy többet kell dolgoznia, több munkát kell elvállalnia. holott bőven elég lenne kevesebbet költeni a kocsmában....
kifogás, érv mindig van. hogy ő is csak azért megy le, hogy találkozzon a barátokkal, és elbeszélget mindenkivel órákig, és ott változik a társaság, stb. szerinte ez ugyanolyyan, mint hogy én minden reggel a kolléganőimmel kávézok.... szerintem nem
Köszönöm. Tényleg meg kell érnie, mert nehéz, persze már régóta gondot jelent ez az életforma, de szerintem minden fázison végigmentem, túlságosan ragaszkodtam, magamat hibáztattam stb, stb. Persze, a legjobb utat keresem... de még ha most szakítok is vele, akkor is történhet még bármi, ha megváltozik ha rájön, hogy én vagyok a fontosabb. ha meg nem, akkor nagyon fogom sajnálni, no meg persze magamat is. annyi minden kavarog most a fejemben, hogy mivel bírhatnám rá...
.
Na akkor mondok valami bíztatót:) Én legalábbis sejtem, hogy milyen nehéz lehet neked most, tudom milyen, amikor szereted a másikat, és csak egy apró DE van és lassan beleőrülsz és nehéz lépni.
Gondolj arra, hogy ha tényleg ő a tökéletes, akkor van ebből kiút. Te megpróbáltad, nem akart változni, neki jó ez, ahogy van. Pakolj össze, hagyd el. Ha ő az igazi, akkor ettől talán észbekap és rájön, hogy valami nem stimmel vele. Talán..
Csak arra vigyázz, hogy ne várj rá túl sokáig. Inkább arra készülj, hogy nem jön hozzád vissza. Csak a szíved mélyén szabad reménykedni... ha jól csinálod, akkor előbb utóbb érzed, hogy tényleg vége és akkor nem fog annyira fájni.
Bonyolult dolog.
Ilyen esetben szerintem csak hirtelen felindulásól lehet cselekedni.
Ha "fenyegeted",h elhagyod,és mégsem teszed,akkor hiteltelenné válsz...és hülyére fog venni.
Ha megijed,akkor meg a bolondját fogja veled járatni,hogy 1kicsi kocsma 1kicsi nyali,1kicsi kocsma...stb....
Ha elhagyod..és igazából szeret,akkor megváltozik...bocsánatot kér...és dönthetsz,hogy vissza engeded e.
Ez olyan mesébe illő.:D:S Mert 100-ból sztem 1,aki felismeri h rossz úton jár...és észbe kap.
Lehet,h múló hóbort neki,de akkor sem szeret igazán,ha nem hagyja abba.
Lehet más miatt megtenné.
Ha meg alkesz,akkor....fel is út le is út.
Az relatív, hogy ez most sok vagy kevés, de mivel ő kerek perec kijelentette hogy nem is akar változtatni, akkor bizony minden egyes nappal amit még vele töltesz el, azok csak elfecsérelt napok. Tudom, kemény szavak ezek, de így van.
Én 7 év és egy gyerek után léptem végre, (nem pia miatt)és naggyon nagggyon bánom már hogy nem tettem előbb....az egész huszonéves korom ráment a csőlátásomra. És most kezdhetek mindent a nulláról. Szar ügy, nekem nem kell bemutatni, még mindíg van hogy a szívem belepofázik, de olyankor mindíg előveszem az ész érveket a kapcsolatunk ellen. Ajánlom neked is, hogy hallgas az eszedre, előbb utóbb meg lesz a gyümölcse.