Nem értem, sokan miért nem szeretnek főzni. (beszélgetés)

Olyan van, hogy nem, nem, nem alszom el, csak kicsit becsukom a szemem. Arra riadok, azt se tudom, mi van, hány óra, hol vagyok 😃

Jellemzően ez a kora esti órákban, később vergődés reggelig.

Nekem ezidáig eszembe se jutott, hogy ne szeressek főzni.

Mostanában viszont, a 35-40 fokos nyárban, néha eszembe jut...

Én se tanultam az anyukámtól főzni. Nekem mindig az volt, hogy én tanuljak vagy olvassak és ne foglalkozzak ilyenekkel;)

Amikor beteg volt, akkor főztem, de 1 percenként rohangáltam be hozzá a szobába, hogy akkor most mit csináljak?

A férjemmel tanultunk meg együtt főzni, és sikerült azért ellesnem elég sok mindent, ahhoz képest, hogy nem tettem.

Anyósomtól is. Palacsintát az anyósomtól tanultam. Egyszer átjött és összekeverte a palacsinta tésztát, én megnéztem és azóta úgy csinálom. És pont ilyen a töltött káposzta is. Ők borsodit készítettek, a férjem ezt szereti, így egyszer megnéztem, hogy csinálja, azóta is úgy készítem én is.

És igen, nálunk is vannak férfi kaják, amiket a férjem főz:DDD

A fiamat igyekeztem mindenre megtanítani, hogy ne legyen gondja, ha olyan lányt talál, aki nem szeret valamit csinálni. És, ilyet talált:DDDD Mindent megcsinál a lány, de a fiam sokkal több dolgot tud főzni is, szebben is takarít, pakol, vasal, stb.

Én is utálok főzni,anyám minden nap főzött,de soha nem vont be a rejtelmekbe,csak veszekedett,hogy üljek be a konyhába ellesni amit csinál.Aztán kizavart,hogy útban vagyok.Ez az ellesés szinte hozzám szegődött,vizuális vagyok,de nem tudok egyszerre többfelé figyelni.Inkább azt tapasztalom,ha többször főzünk meg egy ételt,akkor megmarad.Anyósom,apósom is főzött,sokat tőlük tanultam,a férjem is sok mindent meg tud főzni,ezért szoktam néha olyan hétvégi kajákat kitalálni,amit inkább ő készít el és én foglalkozhatok más háztartási dolgokkal.Nekem is ő vásárol,segít ha megkérem,de inkább enni szeret a fiammal együtt.Azért elég sűrűn bepipulok azon,hogy még otthon is gályázok a konyhában.Melóból szoktam hazavinni kaját,de közel sem olyan,amit otthon készít el az ember.

Főzőkonyhán dolgozom kisegítőként(kb. 300 főre főzünk),de mivel régóta ott vagyok(itt is elvárják az ellesést),ezért az iskolai szünetekben a szabadságolások miatt van hogy én főzök kb. 70-80 főre.És akkor otthon meg folyt.köv. Ezért sokallok be sűrűn.

Nekem egyik szeretetnyelvem a sütés-főzés😊

18 a lányom és szívesen főzőcskézik, a 21 éves fiam sincs elveszve a konyhában, a párom inkább kuktáskodik😃

kinek hogy alakul az élete.

Tegnap annyit főztem egy családi összejövetelre, hogy végre holnap nem fogok.

Folyománya: egy raklap körtét adtak befőzni + sóskát eltenni. Csak kiadja konyha a feladatot.

Sosem mondta a férjem, hogy anyósom jobban főz;)

Sőt! amikor az elején mentünk hozzájuk, mindig mondta, hogy pl. a rakott krumplit ne úgy képzeld el, ahogy más főzi, mert anyu nem tudja szépen összerakni;)

Tehát, annak ellenére nem szeretek főzni, hogy egész jól megy.

Arra viszont nem vagyok hajlandó, hogy én találjam ki, hogy mit főzzünk:DDD

A férjem az elsődleges kitaláló, illetve ha a fiamnak vagy a menyemnek van kívánsága, akkor ők;)

A menyem szeret főzni, de én és a férjem, csak kevés ételét esszük meg. A fiam szereti viszont.

Régen még férjemmel éltem én sem szerettem főzni. / Anyos így, anyós úgy, kit érdekelt. Amióta a fiammal ketten maradtunk, természetesen keresem a kedvét, és jó látni, hogy örül és hogy élvezi a kedvére való kajakat. -igaz már 120+ kg és 200+.

Cm

Volt kollégám kb 40 évvel ezelőtt nagy bátran kijelentette, hogy ők nem fognak főzni, majd étterembe fognak járni, nincs is szükségük a főzés tudományára. A fiatal felesége valószínűleg nem volt ebben jártas.

Aztán amikor megjöttek a gyerekek, csak rákényszerültek arra, hogy maguk készítsék el a vasárnapi ebédet. A gyerek a fő kritikus!

Másrészt az ember sokkalta jobban jön ki anyagilag, ha maga készíti el az ételt, mint amikor rendel.

Olvastam Trump vejének könyvét, aki szintén dollár milliárdos. Arról ír, hogy a házasságra felkészülve rendszeresen próbálkoztak közösen a főzéssel a párjával. Meg akarták tanulni azt, mert életszerűtlen volt számukra, hogy csak a jobbnál jobb szakácsok főztjét rendelik, de valójában azt sem tudják mit is esznek.

Szóval a mindennapi főzés tudományának érdemes megadni a tiszteletet! Az nem tudomány, hogy a tartósítózott készételt valaki meg tudja mikrózni...

Igazad van, főleg a családomon belüli tapasztalatra alapozom, no meg saját magamra.

Egyrészt a családon belül nagy respektje van annak aki jól tud főzni. Szóval van motivációja a jó étel elkészítésének. Főleg, ha ez a családi összejövetel csúcsa, mármint az étkezés.

Másrészt saját tapasztalat, amit jól tudok megcsinálni, azt én kedvelem.

Nyilván van rangsorolás, hogy ezt vagy azt jobban szeretem csinálni. Dehát az élet nem rózsaágy, ahogy azt Virág elvtárs mondta... :)

Nem, ez nem így van;)

Tudok főzni, de nem szeretek.

Tudok varrni is, de nem szeretek.

És még sorolhatnám.

A tapasztalataid, valószínű, hogy nagyon kevés mintára épültek;)

Azt tapasztalom, hogy aki nagyon tud valamit, azt általában szereti is azt csinálni. Szerintem ez a főzéssel is így van. Ha valaki tud főzni, ismeri a főzés fogásainak minden csinját-binját, az szereti is azt csinálni.

Ezzel én is így vagyok. Rákényszerültem a főzésre valamikor, valamennyit tudok is ebből (meg sem közelítem a nejem tudását), így szeretek is főzni. Főleg, ha valami finomat tudok az asztalra tenni.

Persze van amikor étteremben eszünk, na de ez nem általános. Természetes, hogy jobban jövünk ki, ha főzünk, merthogy nem vagyunk milliárdosak...

Hmmmmm......

Az én ingeim úgy jönnek ki a szárító gépből, mintha ki lennének vasalva.

Nincs nagyobb bünti a főzésnél nekem.

Nincs rutinom benne, 1000+1 vacak kell hozzá, ott kell rohadni figyelni, nehogy leégjen, kiforrjon…

Utána ott a kupi, takarítás, mosogatás.

Nagy meló egy vacak semmiért, és unalmas.