Nem bírok már az autista gyerekemmel (beszélgetés)

Van remény!

A fiam kb.13 éves koráig, már reggel fél 7-kor ott állt az iskola előtt, sosem volt gondom a keltéssel.

Aztán elkezdte a középiskolát, na innentől kínlódtam vele.

Ez idő alatt úgy megszokta, hogy hajnalig nyomja a PS-t, hogy alig aludt. Minden reggel cirkusz volt, na meg este.

Hihetetlen, de még akkor is mi keltegettük, amikor már dolgozott.

Akkor is felkeltünk korán, ha nekünk egyébként nem kellett, hogy a "gyerek" beérjen melóba:DDDD

Türelem! Ilyenek ezek a mai fiatalok:DDDDD

És, hogy ne csak a gyerekeket ekézzük. Engem a férjem kelt minden reggel:DDDD

Ráadásul! én is fent vagyok hajnalig, csak én nem a PS-t nyomom, hanem az internetet;)

“Komolyan mondom, hogy szinte 30 év kellett ahhoz, hogy a fiam tudja, hogy időben le kell feküdnie pihennie ahhoz, hogy másnap fel tudjon kelni;)”

Dettó. És teljesen le voltam döbbenve, hogy működik 😆

Jaj, hát ilyet minden gyerek csinál.

Sokszor a lábainál fogva húztam ki az ágyból a fiamat, mert nem volt hajlandó felkelni.

És persze, azért nem tudott felkelni, mert hajnalig nyomta a gépet;)

De azt nem tette meg, hogy elfogadja tőlünk, hogy ennek milyen következményei vannak.

Komolyan mondom, hogy szinte 30 év kellett ahhoz, hogy a fiam tudja, hogy időben le kell feküdnie pihennie ahhoz, hogy másnap fel tudjon kelni;)

Mi normálisan rohangaltunk a szüleink háta közepén. Hàrman voltunk egy szobaban. Mindent csináltunk, csak nem aludtunk.

Ha benyitottak, szimulaltunk. Az öcsém meg kicsit fura. Nem diagnosztizáltak.

Az unokahugom mellett aludni meg képtelenség, de én is ilyen voltam gyerekként. A szelrozsa minden irányába pörög-forog. Most már csak fogsint horgok éjjel, és néha be érem az arcát annak, aki velem alszik, vagy kirugok az ágyból egy 20 kilóval nehezebb, izmos pasit.

Egy autista nem tudja kifejezni, értelmezni az érzéseket.

Tajgetosz már ugye nincs, őket is elfogafjuk. Aki meg képes rá, néha picsoghat.

Igen, a szóhasználat érintett rosszul.

A többit pedig megértem és elhiszem.

Nincs bűntudatom. De ha a szóhasználaton lovaglunk: bután viselkedik.

Amúgy igen, extrém helyzet ez, alaphangon imádom, de mikor hajnalban rugdos meg vergődik alvás helyett, az picit kiakaszt.

Néha az anyák is elfáradnak.

De bizony, próbáltál bűntudatot kelteni a kiíróban ezzel a "Mit érezne..." szöveggel. Vedd elő az empátiádat inkább és gondold el, milyen lehet éjjel 1-kor ébren lenni egy autista gyerekkel. Most a kiíró érzelmeire kell rákapcsolódni, nem a gyerekére, aki sosem fogja ezt olvasni.

Az enyémekkel nincs ilyen jellegű gond, de amikor éjjel randalíroztak alvás helyett iskolaidőben és engem sem hagytak pihenni, nekem is cifra gondolataim voltak. Kedves anonim, ne félj kiadni magadból, mert az kicsit enged a feszültségen mindig. Nem kell mindent befelé nyelni, vannak helyek, ahol ki lehet kiabálni, le lehet írni, el lehet mondani. Keresd ezeket a lehetőségeket, hogy kicsit könnyebb legyen a rohadt nehéz.