Nem anyás a kisfiam ... (beszélgetős fórum)
A mi csoportunkban is van egy olyan gyerek,aki karmol,és nagyon verekszik.Az igazság az,hogy ő "más".Remélem értitek mire gondolok.Hát az óvónő nem tud semmit tenni,mivel nem a szülők járnak a gyerekért,hanem a testvérek.Nekem is meggyűlt a gyerekkel a bajom,és én szóltam a testvéreknek.Azóta még az utcán is utánam kiabálnak,és nem tudunk tenni semmit ellene.
Persze,hogy nem jó megoldás,ezt mindenki tudja.Mégsem tud sem az óvónő,sem a szülő mást tenni,mert mindenki keze kötve van.Elbeszélgetni ezeknek a gyerekeknek a szüleivel?Egyértelmű,hogy ezt teszik.De mire mennek vele?Semmire sajnos.
Ez igaz, hogy nem az óvónő dolga a gyereknevelés, de mivel rájuk vannak bízva a gyerekek, így az ő felelőssége, ha valakinek komolyabb baja lesz.
Szerintem egy óvónőnek akkor is példát kellene mutatni, és nem úgy, hogy azt "tanácsolja" a gyerekeknek (kislányoknak is), hogy üssön vissza. Ez nem egy jó pedagógiai módszer. Ha van egy-két agresszív gyermek a csoportban, akkor az ő szüleikkel kellene nagyon komolyan elbeszélgetni.
Nem az óvónő dolga a gyereknevelés.Egyértelmű,hogy nem arra buzdítja a gyereket,hogy verekedhet,haraphat,stb.De neki sem fogad szót,így mit tehet?Talán a szülei dolga lenne az,vagyis lett volna eddig,mert kis korban kell ezt kezdeni nem 3 évesen,hogy megértessék a gyerekükkel,hogy nem viselkedhet így senkivel.Ha otthon meg van neki engedve,persze,hogy máshol is így viselkedik.Elég átok egy ilyen gyerek is a csoportokban,mert jobban leköti az óvónőt,mint a másik 25 gyerek.Én inkább a türelmüket csodálom ezért.Nem várhatja senki,hogy az Ő gyereke kezét fogja az óvónő egész nap.Az meg azért mégis csak nonszensz lenne,hogy viselje el minden gyerek,hogy megverik.
Azért az sajnálatos, hogy az óvónők sem tudnak mást tenni, csak azt tanácsolni, hogy üssön vissza a gyerek a másiknak.:( Nem egy jó óvónői hozzáállás.
Az ilyeneknek nem szokott annyi eszük lenni.Ha lenne,akkor a gyereke sem viselkedne így.
Fordítva kellene, hogy működjön a dolog. A rakoncátlan gyerkőc anyukájának nem szabadna kiengedni a srácot, ha a gyermekeddel nem tud viselkedni.
Én is ezen vagyok felháborodva,amikor teljesen természetesnek veszi némely szülő,hogy az ő neveletlen gyereke miatt másik gyerekeknek legyen rossz.Én ki vagyok akadva rajta,hogy az enyémeket arra vagyok kénytelen buzdítani,hogy bátran adják vissza,ha bántják Őket.És az oviba az óvónő sem tud jobbat.Szegény lányom sírva vágott pofon nemrég egy fiút,aki üti harapja a gyerekeket.És nem mondom neki,hogy ne tegye,mert akkor állandóan megverné.Muszáj volt azt mondanom neki,ha még egyszer bántja,akkorát kenjen le neki,amekkorát csak tud.Mondjuk azóta nem is környékezte meg.Kérdeztem is már az anyját,hogy Ő ezt jónak tartja e,hogy az Ő gyereke miatt,meg néhány hasonló miatt erre kell tanítani a többi gyereket?Persze az a szülő,akinek a gyereke verekszik,azon fel tud háborodni,ha visszakapja a gyerek.
Evvel is csak az a baj,hogy az én gyerekem issza meg a levét,mert olyankor nem mehet ki az udvarra.
Sajnos vannak ilyen esetek is, nem is kevés:(
A szomszédunkban van egy 3 és fél éves kisfiú.Az talán a legkevesebb baj,hogy még nem beszél,de állandóan rángatja,tépi,veri az én 5 éves gyerekemet.Anyuka így reagál:rászól szép csendesen xy nem szabad,de semmi mást nem tesz az anyuka.Persze ebből nem ért a gyerek,és vagy még 3-szor nekimegy az én gyerekemnek,mire anyuka hajlandó kicsit keményebben rászólni és elviszi a gyerekemtől.Persze az én gyerekem nem üt vissza,mert nem arra van tanítva,de katasztrófa,hogy a gyerekemet nem tudom kiengedni,amikor ő kint van,mert fél óra múlva,már megy neki.Egy udvarban lakunk.Így az lett a megoldás,ha xy kint van,az én gyerekem jön be a házba.
ne vicceljél már! Tök normális, ha egy egyéves baba megharap, az enyém is harapott, most a napokban pedig már cuppant, puszit akar adni:) Azért azt is nézd meg, ki mondja, amit mond:) Akik még felnőttkorban sem képesek a homokozólapátot letenni, no azokra ne hallgass!
Nem semmi ami itt folyik :( Egyszóval jó hogy nem szar anya vagyok,mert a gyerekem harap és ha rá szólók kinevet !Én úgy érzem elég határozott következetes vagyok a kisfiammal szemben már most, de az hogy kinevet az nem azért mert nem vesz komolyan általában minden kisgyerek csínytevéskor huncutul nevet !Ép a mai nap a bölcsiben egyik apuka meghallotta mit beszélgettünk a gondozó nővel (harapás ,hajtépés ..) és mondta hogy a nagyobbik kisfia ugyan ezt csinálta elvitték szakemberhez és ez TELJESEN normális így fejezi ki szeretetét TÉNY ez egy csöppet fájdalmas nem szabad neki azért engedni minden egyes alkalommal rá kell szólni és kb 2 éves kora körül kinövi :)))
Aha,de beleavatkoztak:-)))))))))))))))
Én jól szórakozom....remélem ti is:D
miért is ne? kérsz kesztyűt, beszállsz? :))
a gyerekek a homokozóban, az anyukák a hoxán esnek egymásnak.. nem semmi..
Persze.Ez ellen csak azok ellenkeznek görcsösen,akik nem bírnak a saját gyerekükkel,és le akarják rázni a felelősséget magukról.Mindenféle magyarázatot kreálnak a viselkedésére,pici még,nem érti...stb.Dehogynem!A gyerek nem hülye,csal gyerek:D És igenis érti mit tilt,vagy enged meg a szülő,max nem fogad szót,nem veszi komolyan,mert nincs a szülőnek tekintélye előtte.Ezt viszont más nem tudja megoldani a szülők helyett,csakis saját maguk.És nagyon is igaz a szlogen:"kis gyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond".Nem azzal van a baj,hogy a gyereknek milyen korszakai,vagy életkori sajátosságai vannak amik problémát okozhatnak,hanem azzal,ha a szülő nem orvosolni akarja azokat,hanem hárítani a saját felelősségét.Elviekben mindenki úgy neveli a gyerekét,azt enged meg neki amit,ahogy jónak lát,egészen addig,amíg ez másokat is nem érint.De csakis addig!A szülőt megütheti,téphet,bármit csinálhat vele ha az eltűri,de másokat nem!És még azok a szülők szoktak felháborodni közösségekben,akinek a gyereke verekszik,harap...stb,ha kifejezi valaki a nem tetszését,akit érint,akinek a gyerekét bántja.
Azért ez eléggé elfogadhatatlan szerintem.
Teljes mértékben egyetértek veled:-)Csak egy példa:amikor egy pici csecsemő aki szopizik,és vannak fogacskái,megharapja anya cicijét,anyuka rászól,hogy nem szabad,és elveszi a cicit,pár alkalom után a pici baba rájön,hogy anyának ez nem jó és nem csinálja.Az én gyerekem csinálta ezt,és jó lehet,hogy sokszor rászóltam és elvettem a cicit,de most már nem harapja le.ÉS elmondanám,hogy ezt a védőnő mondta,hogy megértik a pár hónaposak is,hogy mit akarsz tőlük.Persze nem egy bonyolult dolgot,de azt hogy NEM,azt már megértik.
Na igen,de azért manapság több baj van a szülőkkel mint a gyerekekkel,és ez elég nagy baj.
:-)))))))))))))))))))))))))))))))))
hát a kamaszokkal sokkalta nehezebb tény de tuti gyereknevelésre nincs és nem is lesz ez egy olyan tudomány ha sokat csináljuk se lehet hibátlanul
Nem értek egyet.Az egyértelmű,hogy nem egyformák a gyerekek,ahogy mi sem.És ezen van a hangsúly,mármint a szülőn.Mindenkinek a saját kezében a kulcs a saját gyerekéhez,magunknak kell tudni,melyikhez hogyan kell hozzáállni úgy,hogy eredményes legyen.Ha nem vesz komolyan a gyerek,nem fogad szót,arról bizony tehet a szülő,hiába hárítja,ez a mi felelősségünk,és nem szerencse kérdése.Aki ilyen pici korban nem bír a gyerekével,nem tud rá hatni,az mit csinál később,amikor tényleges problémák lesznek?Egy kamasszal sokkal nehezebb,mint egy 1-2 évessel.
Egyébként 3 gyerekem van,ebből egy már felnőtt:D
hát az én unokám se anyás hiszen nálunk nő már hetedik éve
wvercsike ez egy nagyon álszent hozzáállás. te a saját gyerekeidről veszed a példát és ez rendben van, de akkor fogd fel hogy nem minden gyerek működik úgy mint a tieid. nem csak a te gyerekeid vannak és nem úgy működnek, nem olyan az alaptermészete mindegyiknek mint a te két gyereked. csak nagyon sokan ezt nem veszik észre, hogy azt hiszik, ha nekik két könnyű gyereket dobott a gép hogy ők milyen jól csinálják, pedig simán csak szerencséjük volt
Nekem könnyű dolgom volt/van, mert a fiam sosem bántott senkit sem. Azzal egyetértek, hogy nem szabad hagyni, határozottan mindig rá kell szólni, ha egy kisgyermek harap, vagy verekedik. De tudom, hogy nem mindig szülői hozzáállás kérdése hogy egy gyermek hogyan viselkedik, főleg ha egy 1 év körüli gyermekről beszélünk.
Én nem tudom milyen gyerekek vannak,az én tapasztalatom nem ez.Nagyon is értették már egy éves kor előtt jóval mit akarok tőlük,vagy tiltok meg.Ez szülői hozzáállás határozottság kérdése,hogy a gyerek szót fogad,vagy nem.A verekedésre harapásra pedig rá sem szabadna engedni,hogy szokjon.Nem gondolom,hogy jobbak lettek volna a gyerekeim másénál,mégsem haraphattak,verekedhettek,(és nem azért mert nem próbálkoztak)mert nem hagytam rájuk.Sőt,azt sem,hogy kinevessenek ha én valamit mondok nekik.Persze ha a szülő azt sugallja a gyerek felé,hogy ne vegye őt komolyan,akkor nem fogad szót,egyértelmű.
Mást nem tud tenni, csak amit leírt, hogy minden alkalomkor elmondja, hogy nem szabad.
Ilyen kicsi korban bármilyen nevelési folyamat hetekig (hónapokig) tarthat, 1 év körüli baba nem érti meg egyetlen elmondásból, hogy amit nem szabad, azt tényleg nem szabad.Ezt az időszakot kinövik a babák, egyik napról a másikra nem lehet leszoktatni a harapásról vagy ütögetésről.
Pedig ahogy leírod nálatok ez a helyzet.És ez csak egyre rosszabb lesz ahogy nő,ha ennyire nem teszel ellene.Megnézném én,hogy bármelyik gyerekem kiröhög amikor megtiltok neki valamit.Legyen az 1 éves,5,vagy 15.Kicsit határozottabbnak kellene lenni.
További ajánlott fórumok: