Nem a válás a megoldás (beszélgetős fórum)

Erre nem is gondoltam... :) Valóban függ az élet attól, hogy valaki hol él. Mondjuk panelban biztosan más a felállás.

Mi falun élünk, gazdálkodunk is. 1000 négyzetméteres csak az udvarunk, ami a házhoz tartozik, szép gyepes... hetente nyírjuk a fiammal nyáron, hogy tiszta, rendezett legyen. Fával fűtünk mindenhol, ehhez sok munka kapcsolódik.

A férjem -amig jó idő van- reggeltől estig dolgozik. Úgyhogy én itthon maximálisan kiszolgálom. Igaz, nem esik nehezemre... ő sem hándálja fel, hogy a család miatt kell annyit dolgoznia.

Nálunk abszolút elkülöníthető a férfi-nő munka, szerep. Én igy jobban érzem magam.

Nem összefolynak a férfi-női szerepek, hanem sokan érzik tarthatatlannak, mert úgyanúgy eljárnak dolgozni (ha nem többet), mint a "zura". Pl. én nem igazán tudok olyasmit megnevezi, ami férfi munka lenne. Nyilván kell mosni, főzni, takarítani, de pl. lépcsőházat takarítani, kukát kihúzni, időnként tisztítani, havat lapátolni, levelet söpörni sem kell a lakóknak. Ha csak én főznék, mosnék, takarítanék, akkor a férjemnek nem kellene csinálni semmit. OK, ha nagyobb a háztartás, füvet kell nyírni meg fát aprítani, meg nem is tudom mit, akkor lehet mind osztozni, de nálunk egyszerűen nincs olyasmi ami fizikai képességünk szerint megosztható lenne.

Én már húztam magam csőbe azzal, hogy mindent készre kapott. A vége annyi lett, hogy semmit nem értékelt. Most már véga a jó világának, és jobban meg vagyok becsülve.

Tegnap akartam már írni, dehát ugye vasárnap... :)

Egyetértek veled, de tulajdonképpen nemcsak abban, hogy a "helyünk megtalálása" a munkamegosztásra terjedne ki. Én azt gondolom, hogy mindenféleképpen meg kell találnunk a helyünket a CSALÁDban...és akár tovább is mehetnék, mert a munkahelyemen látom, hogy az emberek tulajdonképpen nincsenek tisztában önmagukkal.

Vagyis...a nő legyen nő. Ha családja, gyermekei vannak, az nagy kötöttség. Én nem mondom azt, hogy a szó szoros értelmében kell érteni -és talán lesz, aki ebbe bele is tud majd kötni-, de azt gondolom, hogy ennek alá kell rendelni magát, megfelelő tisztelettel és alázattal. Az alázatot nem úgy értem, hogy megalázó és megalázkodó módon... Nem hiszek a női egyenjogúság mai értelemben vett fogalmában. A család hierarchia, amiben mindenkinek meg kell találnia a megfelelő helyet, eszközöket, hogy boldogan vagy legalábbis elégedetten élhessen.

Nem a válás a megoldás... én a rossz házasságomat a földig romboltam, hogy aztán újraépíthessem. Új alapokra, tudatosan megélve azt, gondolkodva. Például annak ellenére, hogy nő vagyok, nem én kezelem a kasszát. Közös a folyószámlánk, de a férjem intézi a pénzügyeket. Ennek elsődleges oka, hogy egyáltalán nem értek a pénzhez, "kifolyik a kezemből", a másik pedig, hogy utálom is, feszélyez és csak idegeskedem miatta. Mindig van nálam pénz, a túl sokat nem szeretem, de nélküle nem járhatok... :(

Ezentúl elmondhatom, hogy abszolút a férjem a családfő nálunk. Ő erős akaratú és régen nem találtam meg vele a hangot... aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert szembeszállok vele és teperek ezerrel, hogy megváltoztassam a döntését. Egy másik utat választottam. Én tudatosan megmutatom a családomnak, hogy nekem ők az elsők. A szó szoros értelmében "hagyományos édesanya" vagyok, bár nemcsak itthon dolgozom, van munkahelyem is házon kívül, ráadásul 3 műszakos. Én női munkában nem kérek segítséget. Ha kell hajnalban kelek, vagy én fekszem le utoljára, későn. Előfordul ünnepek előtt, hogy éjjel takarítok (van gyerekem, kettő is) vagy akkor sütöm a sütiket. És mindig figyelembe veszem mindenki igényeit... A férjem a férfimunkákban nem számít rám, meg sem fordul a fejében. Viszont maximálisan elégedett az életével, jól érzi magát benne, úgyhogy mostmár azért tesz meg mindent, hogy én is elégedett és boldog legyek. Nem kell vitáznom, nem kell elmondanom, mit szeretnék, mert ő is annyira figyelmes, hogy tudja magától...valahol érvényesült az "annyit kapok, amennyit adok el".

Bocsánat, nagyon hosszú lett... pedig tulajdonképpen annyi lenne a lényege, hogy szerintem gond a mai modern világban, hogy a női és férfi szerepek összefolynak, mindenki átlépi a saját határait és nem tiszteli a másokét... :(

Nálunk évekig gond volt, de végre megtaláltuk a megoldást, én kezelem ő keresi.;)))

Nálatok mi probléma?

En nem mernek gyereket valalni , hazasagon kivul.

Mit ertesz az alatt , kinek hol a helye?

Ha nehany oraval kesobb jon haza , haza telefonal, ha nem en inkabb balesetre gondolnak

megcsalt: - majd megmutatom en, jobb vagyok mint a masik

Nem torodik vellem- na had csak el, visszahoditalak( persze van hogy itt nallam is kicsap a biztositek, de a larmamtol amit csapok nem tud nem torodni vellem DD)

Ezzel egyet értek ;) Inkább egy százast dobott volna fel :D

Igazából csak azt akartam ezzel, hogy sok embernek elég haptákba vert elképzelése van (persze ha nem tanácsot ad, hanem ő kerül pácba, akkor sokszor változik a kőbe vésett igazság :)

:DDD

Szerintem aki itt a hoxán kapott tanács miatt válik el, meg is érdemli!

Én sem hiszen, hogy rögtön válni kell, mert mindenre az a megoldás. De meg lehet nézni, hogy itt milyen tempóban javasolják. Kb. így:

-"bizonytalan vagyok, néha pár órával később jön haza" ==>visszhang: biuztos megcsal, válj el

-"megcsalt, hogy lehet ezt feldolgozni?" ==> válj el, pakolj most azonnal

-"úgy érzem nem törődik velem eleget" ==> hagyd ott, nem érdemel meg

:PPP

Nem a válás a megoldás, aki felvetette ezt a témát csak az a bökkenő az egészben, ha gyermeknek jobb felnőni a szüleivel, mint csonka családban. Vannak olyan helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen, amikor már minden kötél szakad és emellett döntenek.

Csak a két félen múlik, hogy döntenek és kettőn áll a vásár. Meg lehet találni a helyes útat csak akarni kell. Üdv.Ágnes