Nektek is az életetek legnagyobb problémája, hogy ki van nyitva a bejárati ajtó, amikor otthon vagyok? (beszélgetős fórum)
Meg most eszembe jutott az is, hogy folyton csak panaszkodik és panaszkodik, de soha nem próbálta meg nézni az én helyzetemet is... úgy csinál, mintha azzal, hogy ott vagyok, csak neki kéne eltűrnie dolgokat, fogalma FOGALMA sincs róla, hogy engem milyen dolgok zavarnak, mert nem mondom el neki, ugyanis nincs értelme mondani bármit is.
És tudom, hogy akárhányszor megkérdezi, hogy "Mi a baj?" ... ez nem őszinte. Azt színleli, hogy érdeklem, de átlátok az álcán: megtanultam, hogy erre a kérdésre nem érdemes válaszolni, mert úgysem fog megérteni.
Bocs, de ha nem panaszkodás volt a célod, hanem a miértek megértése, akkor miért nem fogadod el a választ? Megkaptad a 35.hsz-ban... anyukádnak teljesen más téren van(nak) gondja(i), és rajtad, ill. a mániáin keresztül vezeti le.
Megoldás: hosszabb távon talán az elköltözés, bár neki ettől valószínű még rosszabb lesz (úgy éli meg, hogy te is elhagytad, magára marad a problémáival). Rövidebb távon a helyedben megpróbálnék a kedvére tenni, a szabályait betartani és jóban lenni vele, lehet megszűnne az állandó feszültség és tudnátok normálisan együtt élni. S talán még beszélgetni is tudnál vele magadról, a te érzéseidről, s tisztázni, miért keltett ő 20 éven át benned ilyen gondolatokat, hogy nem szeretne, pláne gyűlölne... (mert ezt azért nagyon kétlem)
Nálatok valami generikai érzékenység is lehet a pakliban...
Elmondom, mi lehet, bár nem tudom, hogy mik a körülmények, de...
megszülettél, ami ki tudja milyen körülmények között történt, de elképzelhetőnek tartom, hogy nem akart téged, aztán kicsit útban is voltál.
Vagy ő az a típus, aki nem tudja magát teljesen háttérbe tenni a gyereke miatt, ezért folyamatosan gyűlt benne a feszültség veled szemben. Amikor ezt el tudta nyomni, akkor szeretetteljes volt veled, amikor nem, akkor goromba.
Ahogy nőttél, egyre irritálóbb lettél (ezt láthatjuk a fürumjaid alapján is) és egyre nehezebb téged szeretnie. Ebben mindketten benne vagytok, ő is, te is okozod/fokozod.
Így aztán, amikor begyűlik benne a sok múltbeli, jelenbeli sérelem, idegesség, akkor kiadja rajtad.
Részben megérdemled, részben meg nem.
Amit tenni tudsz, az az, hogy saját lábadra állsz, elkezded az életed, aztán majd megpróbálsz jobb anya lenni, mint ő.
Kb. ennyi.
De a mostani lelki életedet elnézni, baromira nehéz dolgod lesz.
Ezt akartad? Ilyen véleményT?
Nem egyszerű... De ha odaállsz, hogy elköltözöl akkor az sem lesz egyszerű...
Kitartás.
Jó, ismétlem nem nem panaszkodásnak, és szapulásnak szántam a fórumot, csak az én szememben nem ésszerű a reakciója... Egy szóval nem mondtam, hogy szar az életem, vagy eret akarok vágni, csak kiemeltem egy momentumot, aminek a megértéséhez közelebb akartam kerülni. :D
(Ééés igen, tudom, hogy el kéne költözzek, és el is akarok! Azért írtam, hogy nem tudok neki hálás lenni, mert ez szomorú.)
de arra van eszed, hogy az ő kenyerét zabáld, igaz?
ha ennyire szar az életed vele, ne fenyegetőzz érfelvágással, hanem költözz el, és tartsd el magad.
mindig hánytam az ilyen emberektől mint te: nem illik abba a kézbe harapni amelyik enni ad.
nem tudom hány éves vagy, de ha már 20 éve látod, akkor minimum 20. dolgozhatnál mondjuk. vagy menj férjhez valami jó pénzes csávóhoz, és költözz hozzá.
ne anyádat szapuld: olyan, amilyen, de felnevelt, mindened neki köszönheted. ha meg eleged van belőle: lépj le és legyél a magad ura.
Akkor még több okod van rá,hogy elköltözz,és önálló életet élj .
Mi tart vissza?