Nektek is az életetek legnagyobb problémája, hogy ki van nyitva a bejárati ajtó, amikor otthon vagyok? (beszélgetős fórum)
:D
:DD
:DDD
:DDDD
:DDDDD
:DDDDDD
:DDDDDD
:DDDDD
:DDDD
:DDD
:DD
:D
Az hát!
Lehet, hogy ő ezen a fórumon tud a problémájáról beszélni emberekkel... Miért kell bántani? Lehet, hogy neked az a problémád, hogy tyúkszem van a kislábujjadon, neki meg ez.
A Hoxát azt gondolom, erre találták ki, nem arra, hogy egymás problémáját bagetellizáljuk. Mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb.
:/ Jaj. Sajnálom, hogy ilyen szülőt kaptál, de ennek az a csúcspozitív oldala, hogy ahogy látom erősebb lettél, és jobb ember. :)
Az én anyám nem hánytorgatja fel, hogy tönkretettem, mert megszült. És dolgozik rendesen, és anno voltak közös programjaink. Elmentünk állatkertbe, fényképezkedtünk meg minden, aztán hazajöttünk Őrjöngeni. Szóval túlszeretett, és túlgyűlölt egyszerre. (vagyis felváltva). Nem is, nem is, inkább magához láncolt!
Nálunk anno mikor ezt megpróbáltuk a bátyámmal, én akkor voltam 14 éves...igaz, nálunk nem cigi, meg kád széle meg ilyen gondok voltak, hanem, hogy most a fehér fehér vagy zöld...ha így érthető..szóval mi, amikor kompromisszumra akartunk vele jutni, a válasza az volt, hogy az akkor 2 éves hugomat kékre zöldre verte, ahogy a bátyám arrébb ment. Persze a hugim minél nagyobb lett, úgy lettek ezek komolyabbak..mondjuk fojtogatás és a többi.
És igen, az ember igyekszik jobb anya lenni..egy életen át ott lebeg viszont felettem a félsz, hogy olyanná válok, mint ő..csak úgy egyszer csak.
Az, hogy a saját szabályai szerint szeretne élni, ésszerűnek tűnik. Én sem szeretném, ha bárki bent dohányozna. Aztán mindennek megvan a helye, engem is idegesít, ha tele van a kád széle, ezért simán elpakolom, ha valakinek kell, majd előveszi.
Az viszont, hogy dührohamot kap, már nem normális. Az sem normális, hogy te sem működsz vele együtt.
Az lenne az ésszerű, hogy együtt beszélnétek meg, hogy kinek mi az elfogadható szabály, és azt mindketten tiszteletbe tartanátok.
Nincsen apa. Annyira, hogy olyan mintha lombik lennék.
4 nő között nőttem fel, ebből az egyik idegbeteg és labilis, a másik rendes, jófej de nem mutatja ki az érzelmit, a harmadik majomszeretet-es és depressziós, a negyedik távolságtartó.
Ja, és még egy férfi családtag, akit az összes nő a családban lenézett/lenéz, és alkoholista.
Ebben nőttem fel. :D
Az az igazság, hogy fórumot nyitogatni könnyebb, mint tenni valamit magadért.
Ezt akár kiskorú, akár nagykorú vagy, látnod kellene.
Mert kiskorúként is vannak lehetőségek, amit a saját lelki egészségedért megtehetsz.
megnéztem mélyebben: elolvastam a fórumnyitó majdnem összes hozzászólását.
nem változtatok a véleményemen: vele van a bibi.
Hát lányok, én is anya vagyok, de én abszolute megértem a kérdezőt. Nyilván nektek szuper jó anyukátok van/volt, és jó is lenne, ha mindenkié olyan lenne.
A kérdező anyja viszont, mintha az én anyám lenne. Igaz, engem 15 éves koromban már nem tartott el. És neki se volt jó soha semmi..aztán jöttek egyéb kiütközései, és bizony idegbeteg, a kőkeményebb és durvább fajtából. És sajnos az ilyen anyáktól nincsen elég messze, még a saját házamba is idejött raplizni, hogy tönkretettem, mert meg kellett szülnie engem. Büszke lehetne a gyerekeire, unokáira, de neki mindenki csak egy nagy szar. Nem csak mi, hanem jellemzően minden ember. Akik valaha szerették, mind öngyilkosok lettek. így mi, hárman testvérek úgy döntöttünk, hogy nem leszünk mi is az ő áldozatai. A legkisebb tesóm még kiskorú, a testvéremék nevelik, mert anyámat a gyámügy sem találta alkalmasnak arra, hogy gyereket neveljen. Azt, hogy megszüljön nem én kértem, tőle kapni semmit nem kaptam, soha nem is dolgozott, és nem is játszott velünk. Mindig le voltunk téve a nagyszülőknél, vagy apuval voltunk, amíg élt. Szóval érdemes mélyebben nézni a dolgokat, mint kapásból szidni a másikat.