Nekem kellene máshogy viszonyulnom a párom exéhez fűződő viszonyához? (beszélgetős fórum)

szerintem te belelovalod magad olyasmibe, ami nincs, hogy hibaztathasd a parodat. persze, hogy vannak erzesei az ex fele, hiszen nem veletlenul voltak egyutt, es nem 20 ev telt el a szakitas ota, hogy idegenkent nezzen ra. de nem hiszem, hogy barmi olyan erzes kotne

itt a noci a hibas, mert ha szakitok valakivel, nem ugraltatom mindenert. valoszinuleg a no sem akar semmit mar, csak megszokta, hogy mindig a pasik inteznek neki mindent, es most a parod van keznel. ha majd jon mas, nem ugraltatja

ha a parod erezne valamit, nem kerdezte volna meg masoktol, hogy tenyleg gaz, amit csinal vagy sem. innentol te rombolod ezt a kapcsolatot, ahelyett, hogy epitened. megmondtad neki, hogy teged ez zavar, ha leesett neki, hogy miert, akkor tesz ellene. ha alapjaiban gatolod az o termeszetet, akkor mindig ez lesz

Ó, hát biztos voltam benne, hogy ez lesz a következő gondolatod!

Némileg tévesen, de Te is benne vagy, az tény.

Hogy eddig túl elnéző voltál.

Köszönöm szépen. :)

Ez az egy, amit "hibaként " róhatok fel neki. De ez igazán megvisel, és a kapcsolatunkat is megterheli.

Nem is a kevés voltom, inkább az, hogy valamit nem jól csináltam már megint. Elkapkodtam, vagy rosszul csináltam valamit...

Mert igazából ennyi idő alatt - ha én lennék a megfelelő ember számára - akkor elfeledtethettem volna vele az exet, és eszébe sem jutna hozzá rohangászni...

:((

Sajnálom, hogy így érzed :(

Próbáld meg talán az arany középutat választani: nem elnézni a partnered hibáit, és nem magadat okolni az ő kettejük viszonyáért.

Más emberi gyengesége nem a Te kevés voltodat jelenti! Ezt mindig tartsd szem előtt!!!

Ehhez is 2 ember kell. Nem mondom hogy csak a csaj a hibás. Ebben vastagon benne van a párom is. Mert ha szakítottam valakivel - mindegy ki volt a kezdeményező - akkor próbálom a helyére tenni a dolgokat. Cca egy évnek azért már elégnek kellett volna lenni.

Lehet, hogy nem gyászolta meg azt a kapcsolatot. Kutyaharapást szőrével próbált gyógyítani...Túl hamar kezdett új kapcsolatot.

Ezt is megértettem volna, csak akkor ezt kellett volna mondani az elején. Még nem vagyok biztos benne, hogy sikerült túl lépnem az előző kapcsolatomon...

De, ezt mondhatta volna, különösen, hogy ez problémát okozott köztünk. Viszont -tapasztalatból tudom -, hogy nem egyszerű hirtelen minden kapcsolatot megszakítani az exel. Bár igaz, hogy ez a célszerű.

Még sosem küldtem el senkit, és most sem szeretném...De sajnos érik a gondolat, hogy lépni kellene...

Párom pedig elgondolkodik rajta talán, hogy egy következő kapcsolat sem biztos, hogy túl éli, ha nem változtat ezen a hozzáálláson. Vagy nem én vagyok a megfelelő ember számára.

Ráadásul az önbecsülésem is a béka...alá zuhant. :(

Dehogynem gáz, pont azért, amivel folytattad :)

De most a nő oldaláról válaszoltál csak, engem a te helyedben az érdekelne kevésbé.

Mi van a pároddal? Nem azt kellett volna válaszolnia, amit írtam? Legalábbis valami ilyesmi lenne elvárható ...

Aztán meg filózol, hogy vajon miért szomorú.

Meg hogy legyél-e liba.

Lehet, hogy kézbe kellene venned a dolgokat, és elküldeni a búsba a hölgyeményt :D - ha már a barátod felé ennyire elnéző vagy, és azt mondod, hogy a nő a hibás.

Őszintén szólva, ezt nem tartottam gáznak. :) Egy barátnak, havernak is ajánl az ember szakembert...Ez belefér .

Más kérdés, hogy én adott esetben nem az exemhez fordulnék, éppen azért mert nem szeretnék neki konfliktust okozni.

Kivéve, ha pontosan ez a szándékom. Persze, azért úgy csomagolom, hogy legalább a látszat..."Jaj, mit fog szólni a barátnőd? nem lesz baj?"

Igen, pontosan. Meg tudná oldani, ha akarná..

Felvetődött bennem, hogy nekem is gyámoltalan megmentésre szoruló libának kellene mutatkoznom talán...És akkor jönne a nagybetűs FÉRFI - aki annak érezheti ilyenkor magát - és megoldaná a problémámat.

Alapból mind a ketten segítőkészek vagyunk. ( Csak én ebben is húzok határt.) Ezért nem gondoltam, hogy ez probléma, és hogy bármilyen határra lenne szükség. Egyebekben azonos értékrendünk van, csak mivel ebből a szempontból gondolkodunk másként...ezért nem tudom elengedni azt a gondolatot, hogy neki még mindig vannak érzései az ex irányában.

Tegnap megígértem a volt párom anyukájának, hogy ablakot tisztítok nála - 80 évesen ne másszon már létrára. És úgy láttam, hogy nem repesett az örömtől a párom - ugyan nem szólt semmit. De azért ez teljesen más eset. Ha a volt párom halála előtt szakítottunk volna - nem ajánlottam volna fel a segítségem. Viszont így úgy érzem, hogy a fia helyett kell segítenem neki.

Így talán jobban átérzi az én helyzetemet is.

Egyébként tényleg baj, hogy ezt mondanom kellett, mert ez így már arról szól, hogy : Meg akarják mondani, hogy mit csináljak, meg akarnak változtatni." Ami biztosan ellenérzést szül. És nekem sem jó,mivel kikényszerítettnek érzem a dolgot -nem ő mondta először, hogy szerinte változtatni kellene az exhez fűződő kapcsolatán, nem önszántából tette - innentől kezdve pedig kételkedek.

Egyébként nekem sem okozott különösebben problémát hogy segített neki addig, amíg úgy nem éreztem, hogy emögött a nagy segítőkészség mögött érzelmek vannak. Különben miért lenne ennyire fontos, hogy mit csinál, mit érez az ex?

Úgy éreztem, hogy valahol a második helyen vagyok.

Nos, ha pedig ezt veszem alapul,akkor úgy látom, hogy pillanatnyilag mind a ketten szarul érezzük magunkat. :( És pont ott tartunk, amit te vázoltál fel.

A kérdés az, hogy ez fog-e változni, vagy menthetetlen...

A dolog olyan gáz része meg eszedbe sem jutott, hogy most nem mindegy, hogy a párod csinálja, vagy a kolléga? Tök mindegy. Lényeg, hogy ő intézi, megoldja, ugrott megint, fontos férfi lett amannál a háznál, küld embert. :/

Nem azt kellett volna mondania, hogy ne haragudj, de ez már a te életed, oldd meg ügyesen, és kérlek, ne engem keress ezentúl? :/

Nagy merészen még azt is gondolom, hogy azt is hozzá tehette volna: mert a párom nem örül ennek, és nem akarok vele konfliktust miattad ...

Kételkedsz, és ez nagyon nem jó.

Ráveti az árnyékát mindenre.

:D Épp tegnap mondta, hogy az ex érdeklődött, hogy nem ismer-e egy jó villanyszerelőt. Párom pedig mondta, hogy szól az egyik kollégájának. :)

Gondolom azt várta, hogy azt mondja, ugyan, hagyd majd megcsinálom. Ne adj ezért ki pénzt...

A kérdés most az számomra, hogy ezt mondta csak, és megcsinálja....vagy tényleg szól a kollégájának. Innentől kezdve megint gázos a történet, mert ha már most kételkedek benne...mi lesz később. Arról nem beszélve, hogy láttam rajta, hogy nincs valami jó kedve. Rákérdeztem, hogy mi a baj? De valami más apró cseprő problémát említett. Szerintem pedig most szembesült azzal, hogy segítene és nem "teheti" ha tartani akarja magát a döntéséhez. Legalábbis az én érzésem ez volt.

en nem erre gondoltam. hanem arra, hogy mas ertekrendetek van, masmilyenek vagyok. nem neked kell meghuzni a hatarokat ilyen esetben, hanem alapbol a kettotok hatarvonalai meg kell hogy egyezzenek. kulonben mindig felbukkan valami majd, ami ugyanilyen feszultseget okoz. es nemcsak nokre ertem :D

neked alap, hogy nem maszkalnal fel az exedhez ebedet fozni, neki alap kene legyen, hogy nem maszkal fel az exehez szerelgetni, javitgatni stb. nem hiszem, hogy erzelmi okokbol menne, vannak ilyen emberek, akik nem huznak hatarokat, es nem erzik, hogy masnak, aki kozel all hozza, banto, megalazo par szitu. miert lenne, o nem csinal semmi rosszat? es ez nemcsak nougyekben, sokfeleben ki fog jonni

akkor lesz jo ez a kapcsolat, ha nem eselyt adsz neki, hogy ugy viselkedjen, ahogy szerinted kellene, mert az csak szar lesz neki. lehet, hogy te jol fogod magad erezni, hogy o milyen rendes, figyelembe veszi az erzeseidet, de neki ettol meg szar lesz. es hogy lenne egy kapcsolat jo, ha az egyik felnek szar?

akkor lenne jo kapcsolat, ha te toleralni tudnad az o viselkedeset, szemelyiseget. de nem tudod, mint kiderult, es sokan nem tudnak ezt, nem a te keszulekedben van a hiba. sokakat viszont nem zavarna az, hogy o segit az exenek, ha minden okes, szeretitek egymast, ugyan miert lenne az gond. na ilyen hozzaallasu no erezne jol magat vele, es o is ilyen hozzallasu novel lenne boldog

ezert irtam, hogy mindig elokerul majd valami gubanc. ha nem, akkor titkon, hogy meg ne bantson, amitol te jol fogod magad erezni, o meg szarul, es idovel ebbol lesz a nagy gond

ha el tudod ot fogadni olyannak, amilyen, akkor klassz kapcsolat lehet belole. de te sem tudod eroltetni, hogy elfogadd, ha nem tudod igazan, oszinten

Igazatok van mind a kettőtöknek. De én azért szeretnék még adni ennek a kapcsolatnak esélyt. Különösen, hogy úgy látom tényleg megértette a problémám a történtekkel kapcsolatban, és úgy látom, hogy leépíti az exel való kapcsolatát.

Más kérdés, hogy ezt el kellett mondanom. Az is igaz, hogy eleinte az én ex barátom is hívogatott...bár a nagy távolság miatt nem merültek fel olyan dolgok mint a párom esetében.

El kellett telnie bizonyos időnek, hogy el tudjam engedni teljesen, de már semmilyen kapcsolatunk nincs. Még a facén is töröltem az ismerőseim közül.

Lehet, hogy az is bele játszott, hogy két olyan hölgy ismerősét is megkérdezett akinek a véleményére ad. Gondolom azért, hogy olyan is véleményt alkosson, aki őt is ismeri, a történetét is...esetleg csak én spirázom túl a dolgokat...

Mind a ketten azt kérdezték, amit én...A történtek után te még szóba állsz vele?

Nagyon tiltakozik feltevés ellen is, hogy érzelmileg ne szakadt volna el tőle...csak pusztán a segíteni akarás vezérelte. Az én véleményem pedig: Ha sokáig és sokszor mondod, akkor legalább te elfogod hinni.

Most nyugalom van, nem csörög a telefon minden hülyeségért...és úgy látom, hogy meghúzta a határt a párom. Vagy legalábbis én nem tudok róla, hogy tartanák a kapcsolatot.

Az meg, hogy idáig fajultak a dolgok...valamennyire az én hibám is,mert nem szóltam előbb. Az ex pedig próbálgatta a határokat. Mert tudom, hogy csípte a csőrét, hogy együtt vagyunk. Amíg csak keresgetett, próbálkozott a párom, addig nem volt vele baja, mert messze van, tán nem is maradnak együtt...Meg az egy hónap volt, mi pedig már ehhez képest huzamosabb ideje élünk együtt. És biztos vagyok benne, hogy megpróbálta visszaszerezni a hős lovagját, aki pattan amikor szükség van rá, egyébként pedig nem zavar sok vizet.

vannak olyan emberek, akik nem bunkosagbol, vagy nem azert, mert nem szeretik a masikat viselkednek ugy, hogy megbantjak. egyszeruen nem tudjak, latjak, hol a hatar. szerintem az regen rossz, ha ilyesmit magyarazni kell, felhivni a figyelmet arra, hogy nezd, nekem rosszul esik, hogy te ugralsz az exednek mellolem. mert akkor ez sok mas esetben is elo fog fordulni, hogy bantas lesz olyasmibol, amibol nem kene

en megertenem, ha olyan segitsegekrol lenne szo, hogy peldaul anyagilag bajba kerul az ex, es nincs kihez fordulnia, vagy egy ismeros orvos elerhetoseget keri stb. de egy ex sosem haver, aki aprocsepro dolgokert is ugraltathatja a masikat, foleg ha tudja, hogy annak mar van parja

egy ferfi is mondhatja, hogy bocs, de nem erek ra, fordulj xy-hoz vagy ajanl egy szakembert

:D Igen.

Köszönöm szépen mindenkinek a tanácsát, gondolatébresztő hozzászólását. Sokat segítettetek...És megerősítettetek abban, hogy jól gondolom a történteket.

Csak pont a közös gyerek hianyzott, akinek a dolgait meg lehet beszélni...

De értem az elnezo joszándékod.

Igen, most már én is azt mondom. De ha 2 hónapja fel teszi nekem valaki a kérdést, hogy baj-e ha tartja valaki a volt párjával a kapcsolatot ...simán rávágom, hogy nem.

Elvégre ott vannak az olyan elvált szülők is, ahol közös gyerekek vannak...És milyen jó, ha meg tudják normálisan beszélni a gyerekekkel kapcsolatos kérdéseket...Ebből indultam ki.

Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy problémát okozhat, ha valaki tártja a kapcsolatot az exel....

Megint tanultam valamit.

Azt hiszem, hogy minden élet szakasznak meg vannak a problémái a társkeresésben. Talán a 20 körüli időszak az, ami problémamentesnek tűnik - így visszagondolva.

30-40 évesen a gyerekek, foglalják le az embert...Nem mindegy, hogy elfogadják-e a társad. Utána, ha kirepültek, akkor már úgy tűnik, hogy szabadabb az ember, könnyebben dönthet...de a háttérben azért ad az ember a családja véleményére, és talán a legnehezebb dolog, hogy megrögzött dolgai vannak az embernek, amin már nem nem könnyen változtat az ember. És felvetődik, hogy miért is kellene?

Hol a határ, hogy kompromisszumot kötök, és mikortól tűnik úgy hogy meg akarnak változtatni?

Bennem felvetődött, hogy lehet, hogy társ függő vagyok...Bizonyos ideig jó egyedül lenni...viszont hiányzik, ha nincs aki megkérdezi, hogy milyen volt a napod, ha rossz kedved van, akkor átölel, és segít túl lépni a gondon.. de nem egyszerű olyan társat találni, aki úgy érzed, hogy megfelelő...És ha szakításra kerülne a sor... akkor nem az 51 évemmel van bajom, hanem hogy nem szeretném megint kitenni magam egy csalódásnak...Bele fáradtam. csak ennyi.

Azt mondjuk észre vettem, hogy addig amíg a gyerekeim a közelembe voltak, nem volt gondom...de ott valami elszakadt, eltörött...utána a párom halála...

Hát a más szög az a Te szöged, nem a szomszédé és nem a zöldségesé, ti ketten vagytok egy közös cél érdekében, és igenis legyen tisztában a te szögeddel!

Mi nyilván itt nem látjuk a teljes valóságot, Te élsz benne.

De sokat mondó, hogy fórumot indítottál, tehát nem minden kerek.

Remélem, minden jól fog alakulni, pont úgy, ahogy szeretnéd, azaz mindketten úgy fogjátok alakítani, együtt, kézenfogva!

A fórumcímben feltett kérdésre pedig a válaszom:

nem hogy nem kell máshogy viszonyulnod, de eleve nem is kellene hogy legyen viszonya a párodnak az exéhez. Semmi az égvilágon.

Teljesen igazad van. Ezért eszembe sem jutott megtéríteni. Elmondtam azt, hogy nekem mi és miért nem tetszik.Hogy más szögből mit lehet látni...de még véletlenül sem szeretném semmire sem rábeszélni, mert az már kényszer - ami semmi jót sem szülne. Saját magának kell döntenie.

Leginkább finoman kellett volna rávezetni, hogy saját maga jöjjön azokra a dolgokra rá, amit elmondtam neki. No, ehhez nem volt türelmem. Nem akartam semmi manipulációt.

Azért az eltelt idő alatt nagyjából körvonalazódott, hogy valóban olyan-e a párod, mint amilyennek gondoltad, vagy az együtt élés során olyan dolgok is kiderültek, amire nem is gondoltál vele kapcsolatban. Igyekszem saját magamat adni ezután is. Nem akarok megváltozni senki kedvéért. Ha így jó vagyok örülök, hanem akkor lépek...

valoszinuleg abbol adodik a kisebb esely, hog 50-en felul mar kevesebben vannak egyedul vagy akarnak uj part, es masok az elvarasok is

ahogy latom, manapsag 20-30 evesen is nehezen talalnak part, jo kapcsolatot, pedig ugye nagyreszuk total fuggetlen, senki-semmi nem koti, rugalmas stb. mig egy 50-esnek mar ott a csalad, a megszokott elet

ettol fuggetlenul 50-en felul is lehet uj part talalni es jo kapcsolatot, nem azt mondom, hogy nem lehetne. csak 20 evesen meg nem tapasztalatokkal tervezel, az "orokke egyutt" is tarthat vagy 3 honapig :D mig 50-esen az ember mar maskent nez ezekre a szempontokra

Dehogynem jobb.

Az állandó feszültségnél mindenképpen.

Jó, hát mihez képest kevesebb?

Persze, a 20-30 évesek zöme még keres, de a középkorúak között is vannak szép számmal elváltak, özvegyek. Feltéve, ha az 50-es pasik nem a 20 éves csajok között keresgélnek, irreális álmokat kergetve :D

oszinten szolva igaza is van. egy 50 evesnek kevesebb eselye van szerintem is tarskereses szempontjabol, mint egy 20 vagy 30 evesnek. ugyanakkor 50 evesen az embernek mar tudnia kell pontosan, kit akar, mit akar, megvan a sajat elete. lehet, hogy hulyen hangzik, de nem kell feltetlenul tars, legalabbis olyan, aki problemasabb

nem jobb elet az, ha valaki egyedul el, de nyugodtan, azt csinal es akkor, amit es amikor akar, nem korlatozza senki, mintha egyutt el valakivel, aki idegesiti vagy korlatozza?

Kinek ne lennének fenntartásai, ha felelős saját magáért?

Ébernek kell lenni, mondja Csernus doki is :)

A sok csalódásnak is van egy háttere szerintem, nem lehet csupán a balszerencsére fogni, hogy már megint csak olyan pasi akadt, aki csalódást okozott.

Ott valami más is van, az éremnek az a másik oldala.

Önvizsgálatot kell tartani és a keserűséget feloldani.

Egy keserű embert senki sem kíván társ(aság)nak.