Nekem kellene máshogy viszonyulnom a párom exéhez fűződő viszonyához? (beszélgetős fórum)

Ezt mondtam én is.

De azt mondta: Nem működne ez a dolog - amit az exnek meg is mondott - hogy úgyis csak addig kellenék, amíg megint talpra nem állítanálak. Utána megint le se sz...nál.

Még éltet a remény - egy ideig. De nem a végtelenségig. Ezt meg én tudom. Ennyire ismerem magam.

Érte érdemes "harcolni" csak ami nem megy azt nem fogom erőltetni. Csak éreznem kell, hogy tényleg mindent megpróbáltam - és így nem sikerült.

kivéve az összeköltözősdit :)))

Jólvan na, nem bántani akarlak :)

Hát, ágytól, asztaltól, de mint barát meg maradtak egymásnak.

Ez az egyetlen dolog, amiben bizalmatlan vagyok vele szemben. És ez is azóta, amióta felmerült bennem, hogy érzelmileg nem sikerült még elválnia tőle.

Jól van na! Tudom, hogy mindent igyekszem úgy forgatni, hogy esélyt adhassak, és ne kelljen szakítanom. Lassan hozom meg a döntéseimet egyébként is. Minden oldalról körbe nézem, hogy biztos az a szükséges, és helyes lépés?

*becsapod magad

Bocsi

Számomra nem érthető, miért kellene az exszel mindent megbeszélni egy szakítás után.

Akkor miben szakítottak? 😄

Ha nagyszerű ember az, akiben nem bizol, aki miatt az onbecsulesed a béka segge alatt van... akkor negcsapod magad.

Előtte megismertem valakit, aki őszintén bevallotta az elején, hogy fél éve szakadt meg egy 8 éves kapcsolata, és még nem tette teljesen túl magát rajta. Úgy álltam a dologhoz. Egyébként szimpatikus volt...És én is be mertem vallani, nem biztos, hogy a párom halálán túl léptem. Van amikor teljesen biztos voltam benne, aztán jött valami, és rá kellett jönnöm, hogy mégsem.

Én is úgy érzem, hogy nem volt teljesen tudatában annak, hogy még nem zárta le a kapcsolatát. Nekem úgy tűnt, hogy amikor szóltam, hogy ez, meg az a dolog nekem azt mutatja, hogy még vannak érzései az ex felé...Azon kívül, hogy tagadta, el is gondolkodtatta. Ekkor jöhetett rá, hogy van valami igazság abban amit mondtam.

De azt is érzem, hogy én is fontos vagyok neki. Ez pedig reményt ad arra, hogy túl léphet az exen. Időt akarok adni annak a kapcsolatnak a kifutására. :) Az is érthető valahol, hogy amíg nem találtak mást, addig megbeszéltek mindent egymással a szakításuk után is. Közben keresgéltek. Tehát úgy érzem, hogy a tényleges szakításuk akkor kezdődött, amikor mi találkoztunk.

Utolsó mondat: Két csodálatos ember volt az életemben: a volt és a jelenlegi párom. Ha szakításra kerülne a sor, nem tudom elképzelni, hogy még egy ilyen nagyszerű emberrel találkozhatnék.

Úgy érzed, hogy neki mondania kellett volna? Egyrészt szerintem saját maga sem volt biztos benne, és esélyt akart adni kettőtöknek, másrészt meg tudta jól, hogy ezzel elriasztana Téged.

Minden kapcsolatnak van egy kifutása, senkirol sem tudunk meg rögtön mindent, meg a másik fél se rólunk

Te bevállaltad, hogy a kezdeti ismerkedős időt lerovidítitek. :(

Az utolsó mondatodat nem értem.

Ha erre előbb rádöbbenek, akkor azért másként történtek volna a dolgok.

Ha az elején úgy indulunk a történetnek, hogy még nem tette túl magát az exen, akkor sokkal óvatosabb lettem volna. Nem mondom, hogy nem adtam volna esélyt a kapcsolatunknak...de az összecuccolás addig biztosan nem történt volna meg, amíg egészen biztos nem vagyok benne, hogy sikerült érzelmileg elszakadnia.

Most meg én bonyolódtam annyira bele, hogy nem lenne könnyű szakítani. Nem hiszem, hogy az ember életében háromszor is olyan szerencse érheti, hogy ilyen pasival találkozzon.

Hát ...szerintem nem gondolta, hogy láttam a facén. Nem lépett ki véletlenül, és amikor én akartam netezni, megláttam a neve látható volt a mondat részlete. Mert pont úgy hagyta ott a gépet, hogy előtte messengerezett. Nem nyitottam meg, nem néztem bele, de ennyi is elég volt.

Szerintem azért nem gondolt rá, hogy mennyire bántja az embert, vagy sem, mert ezt ugye nem is tudhattam - elviekben.

Semmi sem történik ok nélkül. Ha minden rendben lenne, és nem lenne min agyalni, akkor nem is agyalnal.

Nehogy már meg ezért is magadat hibaztasd!

Adott bőven okot rá.

Hát nehéz ügy ez.

Az biztos, hogy nekem a lelki békém fontosabb lenne egy agyalós kapcsolatnál.

Na jó, lehet, hogy túloztam és nem naponta volt, de azért 2-3 naponta biztos. Őszintén szólva, ha havonta kívánnék jó éjt az exnek, már az is sok lenne.

Mondjuk nagyon jól telt az ünnep. Tegnap is öröm, happy...A mai nap viszont a locsolkodás ideje...nem volt felhőtlen jó kedvű. Most vagy azért mert meglocsolta az exet, vagy azért mert nem, pedig szerette volna. Nos lehet, hogy megint agyalok pedig nem kellene. De én már csak ilyen vagyok...

Jaja, azt meg aztán minek? Kívángasson neki más, vagy senki más. Kit érdekel?

És abba bele sem gondol, hogy ezzel a meglévő párját bántja meg. Ez intelligencia kérdése is, mármint ezt felfogni.