Nehéz ügy... (beszélgetős fórum)
koszi az optimizmust, meritek belole! :)
csak segitsetek mar legyszives realisan latni, mert en mar elcsusztam, keptelen vagyok. (hozza tartozik a sztorihoz, hogy sohasem akadtam ki ilyeneken ezelott, minden volt paromnak maximalis bizalmat es szabadsagot adtam). de most...
szoval amit kerdezek: 2 ev utan egy par nagyjabol tud az egymas baratairol, exeirol, azokrol, akik kozel allnak hozzajuk. van abban valami gyanus, ha egy sosem hallott lanynak ir egy levelet csak magarol ("szia ...(szepen becezett lanynev) epp a nagyvilagban vagyok, ha otthon lennek mar hivtalak volna, kuldok par kepet, remelem viszonzod" es par kep a kozos nyaralasunkrol, de csak rola, es a legjobban sikerult, felmeztelen, jokepu, csabos - amivel eppen ram nezett, mikor a kepet csinaltam...)
es ami a legszarabb, hogy ezt egy eve kuldte el - csak megneztem vegul, nem birtam ki. es allitolag azt az idoszakot tartja a legszebbnek a kapcsolatunkban. Jol erzem, hogy egy artatlan baratnak nem igy irt volna es mar hallottam volna felole?
Ne bánd már! :)
Volt értelme tanultál belőle , kész :)Elmúlt!
Pusz :)
Igen, vannak ilyen-olyan élethelyzetek, sajnos akad egy-két borzasztó eset is.
De akkor sem hiszem hogy egy ember ne tudjon változni, és azt sem hogy csak azért mert vki ilyen-vagy olyan volt akkor már le is kell írni.
Arról nem is beszélve hogy nem kell feltétlen nőcsábásznak lenni ahhoz hogy vki megcsalja a párját, sokszor nem is az a jellemző. Mint ahogyan a nők körében is gyakrabban lépnek félre az izzig-vérrig jÓ asszonyok...........
Ez sok mindenen múlik :) Egyetlen kapcsolatra sincs garancia!!!! De ha már eleve nem adunk bizalmat akkor teljesen felesleges benne lenni :)
Na de most fogsz röhögni! Ezeket az előtt mondta, mielőtt összejöttünk volna (amúgy nem akartam tőle semmit), és én akkor mindkét beszólásán tök jót nevettem.
Aztán 7 évig hajj' de jó volt vele bakker....magyarul gondolhatod, az állandó félelem, hogy mi lesz, az önbecsülésem a béka segge alatt, de csak bizonygatta hogy engem szeret, térde állva könyörgés, minden volt hallod! Sokszor ki akartam lépni, de Ő olyan típus volt, ha kiraktam az ajtón, visszajött az ablakon (ez is általában a hatalmas vadászösztönnel rendelkező férfiakra jellemző).
Szóval nehéz volt, most már tudom a fiatal éveimet vette el. MERT ÉN HAGYTAM NEKI!
Aztán másfél évvel a szakításunk után, felkerült az i-re a pont. Kissebb fajta sokkot kaptam, hogy 7 éven keresztül az, hogy hülyére vett, az enyhe kifejezés.
Tudom hogy szeretett, nagyon. De hát amit az előzőekben leírtam, az sajnos mind áll....
No mindegy, ez az én bajom, de totálisan tudom azt, hogy mit érez a fórumindító. Egy tanács, ne hagyja hogy hosszú évek tűnjenek el az életéből, kvázi sanyargatással. Ön sanyargatással, mert később bánni fogja.
Egyszer a kedves exem ezt mondta:
Attól, hogy én szeretem a túrós tésztát, még megeszem a mákos tésztát, káposztás tésztát, grízes tésztát is......pontosan ilyenek a nőcsábász férfiak, ha betoppan az életükbe a nagy Ő!
Szerintem sem tud 180 fokot változni az ember, max ideig-óráig, mert az alaptulajdonságaiból nem tud kivetkőzni!!!! Magyarul kutyából nem lesz szalonna, csak kutyaszalonna...szóval egy kicsit ilyen is - meg olyan is. Jah, ezt is az exem mondta:)
Én meg tapasztalatból beszélek. Bocs, ha nem ezt akartad hallani
Igen, en is olvastam, el sem tudtam hinni... :S Szegenyke, borzalmas lehetett.
Hat azt, hogy nem teszi meg, kizarasos alapon tudom: allandoan egyutt vagyunk, a korulmenyek miatt, kozos a telefonunk stb. De hogy szeretne-e megtenni a szive melyen... latod, ezt nem tudom.
Azt hiszem ez már csak rajtad fog múlni!
Tanulj meg pozitívan élni, barátkozz meg a mostani helyzeteddel és fogadd el.
Az ember sajnos képes arra hogy saját magát a mélybe taszítsa :(
Szóval ne add fel, és találd meg Önmagad!!!!!
Jol latod. :(
Csak sajna most teljesen elzartan elek, sehol senki (szo szerint). A parommal mar beszeltunk errol, nagyon megerto volt, biztositott arrol, hogy ez a mult. Es ha mar tul vagyunk rajta, akkor probaljam meg elfelejteni es elore nezni.
Nem ertem amugy, mi ennek a lelki oka, de total melyponton vagyok. Regebben a tarsasag kedvence voltam - most nem azert - de sok-sok hodolo vett korul, rengeteg elismerest kaptam, a baratnoim is irigykedtek - persze viccelodtunk csak ezen - szep voltam es nagyon csinos, sugarzo vidam es magabiztos. Most meg... mi lett belolem. :S
De nem is azert irtam, mert mindenkinek vannak problemai, melypontjai, csak annyira kivancsi lennek a velemenyetekre. Pedig en mindent el tudtam erni, most hova tuntem??? :) Osszekapom magam.
Erről beszélek :( Nem szabad hagynod hogy tönkre tedd magadat a féltékenység miatt!!!
És javaslom hogy vmelyk barátnőddel vagy rokonoddal beszéd ki magadból, bár én valószínüleg a barátommal is megbeszélném hogy mi az ami bánt.
Sokszor az egyenes őszinte beszéd sokat segít :)
De semmiképpen sem őrlődj magadban :)