Néhány évvel szakítás után összejöhetünk még egykori szerelmünkkel? (beszélgetős fórum)

Amikor szerelmes az ember, bármit elhisz, ott a rózsaszín köd. Kapaszkodik mindenbe, még ha tudat alatt érzi is, hogy ez így nem jó és nincs értelme.

Egyébként teljesen igaz, amit írtál. Ha valaki igazán szerelmes, nincsenek kételyek, nem akarod megváltoztatni a másikat és mindent megteszel azért, hogy együtt maradjatok. Csak hát én is kapaszkodtam volna még az utolsó szalmaszálba is. Örülök, hogy volt annyi erőm legalább a végén, hogy kimondjam nem akarom újrakezdeni.

Most, hogy eltelt egy hét a szakítás óta, újra rám írt, sőt véletlenül össze is futottunk.

De nem válaszoltam neki, mert már nincs mit mondanom. Barátkozni nem fogok vele, mert felesleges és azok után ahogy velem viselkedett, ne várja, hogy majd jópofizok vele. Jelenleg semmi esélyt nem látok arra, hogy bármikor összejöjjünk újra, mert ránézni nem bírok. Végre elszállt az a bizonyos köd. :)

" Nekem szükségem lett volna az érzelmi stabilitásra (amit ő elismert, hogy jelenleg nem tud megadni). Még érnie kell, tapasztalatokat szereznie, hogy értékelni tudja ezt a kapcsolatot. Úgy váltunk el, hogy mindketten szeretjük egymást, de csak fájdalmat okozott volna az állandó határozatlansága a kapcsolatban. De akármilyen rossz is volt néha, az volt az érzésünk, hogy mi mégis összetartozunk."

Ezt a rizsát komolyan elhiszik a felek egymásnak? Szeretem, nem szeretem, kell, nem kell. Ennyi. Nem kell itt túlfilozofálgatni a dolgokat.

Persze hogy összejöhet,ha a sors úgy akarja,

Én 2 éve ismét a leg boldogabb vagyok az 1. szerelmemmel 16. évesen ő volt az 1. barátom és szerelmem, de 1 év után úgy hozta a sors,hogy szétmentünk túl kicsik voltun, ......

Rá 5 évre, valahogy megint egymásra találtunk és ismét feljöttek az egykori érzések,hisz nagy szerelem volt, de még nem érettünk meg akk a komoly kapcsolatra, de mára már igen. és már a családot is együtt tervezzük.

Én sem gondoltam volna,hogy egyszer ismét vele leszek, de ennek így kellett lennie, és ő a legjobb számomra!!

Csodák vannak,ha a sors is úgy akarja!!

Nem, nem jonnek ossze, nem gyakori, de kifejezetten idegesito lehet meg a jelenlete is.

Ugy gondolom, ha egymasnak van teremtve 2 ember, nem, nem hagyjak el egymast elsore sem. Raadasul a te esetedben csak a te erzelmeidrol szol a fama, a srac semmit nem igert neked, sot, korrekt modon nemet mondott es ez meg nem esett le neked. Nem akartam negativ dolgot irni, csak ha nem latsz rajta hajlandosagot elsore sem, mit varhatsz kesobb? Te szenvedsz az o hianyatol de o nem biztos, hogy szenved a te hianyodtol. Gondolkozz el ezen!

én is remélem, hogy el fogom tudni felejteni teljesen és nem fogok tudat alatt rá várni, mert ez nem lenne fair azzal szemben, akivel majd később összejövök. olyan rossz, hogy nem látom át teljesen a helyzetet és nem tudok objektíven és az eszemmel gondolkozni. ha kívülről láttam volna ezt a kapcsolatot, valószínűleg rég azt tanácsoltam volna, hogy hagyd ott, nem éri meg, nem szeret igazán és még éretlen. de így, hogy én éltem át ezt az egészet, tudom, hogy szeretett, amennyire csak tudott. az más kérdés, hogy miért csak ennyire volt képes. láttam rajta, mennyire fáj neki is ez az egész. lehet egyszerűen mégse passzoltunk.

jól látod, tényleg megnyugtató arra gondolnom, hogy úgyis visszatalálunk majd egymáshoz, amikor már jó lesz az időzítés, azaz amikor már nem lesz ilyen gyerekes. ez segít most feldolgozni a szakítást és elindít a továbblépés útján. aztán idővel ez a gondolat is elmúlik remélem.

te is voltál már hasonló helyzetben?

"De akármilyen rossz is volt néha, az volt az érzésünk, hogy mi mégis összetartozunk."

Olyan jó fetrengeni ebben,de valójában ez hülyeség.Ezt be kell látnod és ezt nyugodtan mondogasd magadnak.

"Szerintetek tovább tud lépni az ember ilyenkor teljesen?"

Nem,de jó sok földet hordj rá,hogy fair legyél azokkal,akik ezután szeretnek beléd.És érezni is tudj irántuk is.Sőt!

"Ha valakivel egymásnak vagytok teremtve, akkor úgyis visszataláltok egymáshoz, amikor már jó lesz az időzítés?"

Ebben már érdemes gondolkodni.Megnyugtató.Segíti a földkupacokat hordani és kevésbé fáj.Na és persze reményt ad arra,hogy talán az érzelmek a föld kupac alatt,főleg ha eleget ugrálsz rajta,talán végre meg is fullad.

Szia! Jó lenne tudni, hogy hány évesek vagytok, ennek nagyon nagy a jelentősége.

Lehet, hogy most azt hiszed, hogy igen, össze kellene később jönni, ha már ő is eldöntötte, mit akar, és lecsillapodott, élt, tapasztalt. De ezt s mostani eszeddel, vágyaiddal, érzéseiddel mondod. Ha lesz egy új kapcsolatod, ha esetleg szerelmes leszel tényleg, és nagyon fülig, akkor már nem biztos, hogy így fogod látni. Szép emlék lesz, kellenek ezek, nincs az a tűz úgy látom egyikőtök részéről sem, úgyhogy hagyd meg annak ezt a kapcsolatot, ami: egy szépen lezárt szerelmi kapcsolat. Ne akard mostani fejeddel tudni, hogy mit fogsz érezni mondjuk két év múlva, ezt nem lehet tudni. Amúgy persze, nyilván lehetséges, hogy összejöttökm de kár ennyire a távoli jövőre gondolni, mert mint mondtam, jön egy mi dent elsöprő szerelem, és nem ezen fog járni az agyad :-)

a "nem nagy szerelem" is szerelem, mert több a szeretetnél, több annál, amit eddig valaha éreztem. ki is mutattam neki pl. azzal is, hogy újra és újra visszafogadtam, megbíztam benne és megbocsátottam neki a 3 szakítás után.

nem voltam bizonytalan, mert tudtam, hogy ő kell nekem. ő volt az, aki állandóan kételkedett magában és a kapcsolatban. nem tudom kizárólag azért-e, mert nem volt szerelemes (holott azt állította), vagy mert tényleg a bizonytalankodási rekord megdöntésére készült.

azt irtad,hogy " tényleg nem volt az a nagyon-nagy szerelem s részemről"

nos,a fóruminditó soraid pedig ez, "most voltam szerelmes először"

szerelmes voltál,most meg nem!

bizonytalan vagy,és szerintem instabil is. nem véletlen ,hogy elment a pasi tőled!

egy férfi ha szerelmes lenne ,akkor nem hagyna ott,ha akarnád sem,még akkor sem ha tapasztalatlan. benned van a hiba!

Szokták mondani,hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó! De van benne igazság. Gyanítom a pasi fiatalabb lehetett tőled és nagyon tapasztalatlan ebből eredt a bizonytalansága.

Igazuk van azoknak, akik azt mondják, lépj túl ezen.

Éld a magad életét és engedd el. Ismerek olyan házaspárt, akik a megromlott kapcsolat miatt elváltak, gyerek is volt. Aztán később mégis összejöttek, újból házasságot kötöttek, de a házasság nem működött. Majd újból elváltak. Később már nem próbálkoztak.

Én úgy gondolom, hogy "Ha valakivel egymásnak vagytok teremtve" akkor nem adódnak a tiedéhez hasonló gondok. Ne ringasd magad ebben. Biztosan találsz magadnak egy érett, komoly kapcsolatra vágyó pasit, akivel majd hosszú távra lehet tervezni.

Nagyon jól teszitek, ha nem tartjátok a kapcsolatot egy darabig, az sokat segít!

Bár nem értem, azt mondod, akkora szerelem nem volt, akkor ilyesmin miért gondolkodsz? Pár hónap múlva valószínűleg már más oldalán leszel boldog. Az természetes, hogy most úgy érzed/gondolod, hogy nem tudod elképzelni a jövődet nélküle. Mindig így van, aztán ez az érzés hetek, hónapok múltával el fog halványodni.

hidd el, ha egy férfi szerelmes, az nem hadovál viszonyítási alapokról :) (mi köze van a szerelemnek tapasztalatok szerzéséhez? ha az első és valóban szerelem, el nem engedne és nem bizonytalankodna)

lépj tovább, mert nem egymásnak vagytok teremtve

Ha úgy akarod,tovább lépsz.Ha meg nyalogatni akarod a sebeidet és nem létező kapcsolaton agyalni,akkor meg nem fogsz tovább lépni.

Olyasvalakire várni,aki maga sem tudja mit akar,hulla fölösleges.közben me elmegy melletted az élet.