Ne legyek ideges...? (beszélgetős fórum)
Szerintem belemagyarázol csak.
Ő ilyen. Nem ért a szóból.
Tehát szelepes.
Sok olyan van..
Mi akkor hagytuk abba az ajandekozast a baytammal,,mikor egy karacsnyon megkaptuk tole azt az uveg bort amit mi adtunk nekik elozo even.
(Tuti h ugyanaz volt, specko uveg).
Megint eszembe jutott valami!
Egyik barátnőm évekkel ezelőtt az akkori majdnem anyósától egy olyan könyvet kapott ajándékba, amit ő vett neki azelőtti évben. Beleírta, hogy x néninek sok szeretettel karácsonyra y-tól! És ugyanabban a díszzacskóban.
Nem is tudom, ez melyik kategória már?
Ezt azért nehéz überelni. :D
De erről meg eszembe jutott anyósom, aki egy karácsony alkalmával meglepődött, hogy vettünk-vittünk ajándékot.
Teljesen zavarba jött. Bement a hálószobájába, hallottunk valami motozást, majd mikoe kijött, egy majdnem teljesen üres Nivea dezodort nyomott a kezembe, hogy boldog karácsonyt!
Szó, ami szó, elröhögtük magunkat.
Azóta le van beszélve, hogy felnőtteknek karácsonyra nem veszünk.
OMG!
Köszönöm!
Ez volt eddig a legjobb! :DDD
Én úgy vagyok ezzel, hogy az ajándék az adHATÓ kategória. Tehát nem követelhető, nem kötelező adni, csak adható.
Ha kapok, jó képet vágok hozzá. Ha látom, hogy extrém módon nemtörődöm a megajándékozó fél, vagy éppen direkt szórakozik velem és feszegeti a határokat, akkor kedvesen de határozottan leállítom az ajándékozást a jövőre nézve. Volt már ilyen a családban. Onnantól egy képeslap, egy "boldog karácsonyt", és ennyi.
Én azt tanultam etikett-protokoll órán, hogy ennek az egésznek valójában semmi jelentőssége, pláne ma már, amikor bárki bárminek az árát megnézheti egy perc alatt a neten.
Mindenki tudja nagyjából, hogy amit kapott, az mennyibe került.
Ha mosógépet kapott az több tízezres ajándék, ha meg egy pólót, azon is látod, hogy 1-2 ezer volt, vagy 10-15.
Aki meg azon szarakodik, és egy perce is van arra, hogy az most 3ezer volt, vagy 7ezer, vagy arra, hogy kiszámolja, hogy én adtam a sógoréknak 12ezerért, ők meg nekem nyolcért, akkor jövőre majd öttel kevesebbet veszek, az meg ne ajándékozzon, mert nem érti ennek az egésznek a lényegét, a másiknak való örömszerzést.
Èn annyira utálom ha rajta marad az árcédula a cucckon, hogy képes vagyok kibontani egy már leragasztott ajándékot és újracsomagolni, csak hogy ellenőrizzem, biztos legyek benne, hogy nem felejtettem el:D
Nálunk az üzletekben is van sok helyen úgynevezett ajándékozós blokk, ha ki kellene cserélni. Ezen nem szerepel a termék ára csak a dátum és a termék gyári száma, stb. Így ezt oda lehet adni annak, akinek ajándékoztunk, kicserélheti a blokk segítségével a ruhadarabot anélkül, hogy tudná az árát, de ha kíváncsi, akkor megnézi az üzletben és ennyi.
Egyébként egyszer a sógornőmtől kaptam valami ruhafélét, amiről nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet. A mellény tippem állt hozzá a legközelebb:)
Turiba vehette. Már a színével mellélőtt, mert barnát vett, amit én sosem hordok. Megkértem, hogy többet ne vegyen nekem semmit, kár költeni a pénzét, nekem elég egy sportszelet, ha ragaszkodik az ajándékozáshoz.:D
Azóta tényleg nem kaptam semmit tőle (úgy 25 éve):DDDD
Mondhatni, jó ízlése van. Amiket a gyerekeknek hoz, azok változóak: vannak nagyon jól használható dolgok, és olyanok is, amik vállalhatatlanok. Nem nekem, hanem a kölykök nem veszik fel. Pl. Szivárványszínű póló, harsány felirattal.
Hollandiában él, ott fiúk - lányok is hordanak ilyesmit. Az én fiaim nem veszik fel.
Szerintem nem fontos ajándékozni. Én ha akarok valamit, akkor megveszem. Ha meg valaki megteszi, akkor megköszönöm és vagy elhasználom, vagy tovább adom, ha meg itthon vette, akkor kérek egy cserét, ha lehetséges.
Most is így volt. A bátyámnak vettem egy farmert. Megkértem, hogy próbálja fel, mert tudom cserélni, ha benéztem a méretet. Pont jó lett:D Ja, akciós volt, mert fekete pénteken vettem. 10 eFt helyett csak 7 ezret fizettem:DDD A barátnőmnek és unokahúgomnak a lidl-ben vettem ruhát (akciósat), mondtam nekik, ha nem tetszik, akkor nálam a blokk.
De ha külföldön vettem volna és nem jó, akkor így jártak volna:D Szerencsére jó a szemmértékem....