Napi 10-20g-ra lecsökkentett szénhidrát-bevitellel, látványos/gyors fogyás érhető el? (tudásbázis kérdés)
Én most nem is konkrétan a belinkelt cikkekre,hanem inkább az elméletekre gondoltam..tehát arra hogy a táplákozási tolerancia ,és a szervezet igénye nem azonos azért mert egy faj tagja minden egyed...
Tehát a népesség bizonyos százaléka nem tolerálja a glutént,a másik a laktózt,és sokan nem viselik el a ch menteséget/ill. nem mentesség,csak csökkentés inkább/
Belenéztem a megadott linkekbe, de sajna a píáros mázon kívül nem jött le más nadja73 témájából. Egyetlen helyen találkoztam a napi 3 étkezéssel, ami nekem piszokul bejön a sok apró rágcsával szemben, és Dr. Légrády a könyvében is ezt tartja optimálisnak (napi 2, de kényelmi okokbók megengedi a 2 és fél) étkezést.
Az előző hsz-ban beidézett teszto cikk is alátámasztja, hogy biony ugyanazok a makronutien arányok nem jók mindenkinek. Élsortolóból kihozza a maximumot, mást meg megbetegít. Ilyen mértékben biztos hogy nem jó mindenkire ugyanaz a sablon.
Viszont az olyan extrém irányzatokat, ami az emberi evolúciót teljesen figyelmen kívül hagyja, és betegnek tekinti azokat az egyedeket, akik megbetegednek más emlős tejétől, vagy nem jól reagálnak a nagy keményítő terhelésre (pedig az ember nyálában meglehetősen sok amiláz van más emlősökhöz képest) inkább nem minősítem.
(röviden és tömören, nem derüt ki semmi olyan részlet a linkekből, ami alapján magánvéleményt tudnék alkotni)
Ehhez vissza kellene menni a júniusi témához. Akkor találtam ezt a cikket:
Idézem az ominózus részt:
"Nincs sajnos egyszerű módja, hogy meghatározd, milyen fenotípushoz tartozol, ezért az inzulin érzékenységre kell koncentrálnunk. Több komplikált és nem túl gyakorlatias módja van annak, hogy megállapítsuk az inzulin érzékenységünket és kibocsátásunkat. Mindegyikhez labor kell, hogy megnézzék, milyen a vércukor és inzulin alapszint, illetve hogyan változik étkezés hatására az inzulin.
Mindazonáltal gyakorlatban vannak jelei annak, hogy jó-e az inzulin érzékenységed, és van-e inzulin kibocsátási túlreakciód. Itt van két nagyon egyszerű kérdés, amelyeket fel kell tenned magadnak a táplálkozásoddal összefüggésben:
1) Magas szénhidrát bevitel mellett azt találod, hogy telt és bedurrant leszel, vagy inkább lelassult és felfújódott? Ha az első, akkor jó az inzulin érzékenységed, ha az utóbbit tapasztalod, akkor nem.
2) Amikor egy nagy szénhidrátos étkezésen vagy túl, azt találod, hogy egyenletes és stabil lesz az energia szinted; vagy lezuhan az energiád, elálmosodsz és egy óra múlva megint éhes leszel? Az első változat esetében valószínű, hogy normál/alacsony az inzulin termelésed; míg az utóbbi jelenségek tükrében mondhatjuk, hogy túlzott inzulin reakció áll be, ami hamar leviszi a vércukor szintedet és ezért leszel álmos és éhes.
Bizonyosnak tartom, hogy a genetikailag felsőbbrendű testépítők remek inzulin érzékenységgel rendelkeznek, amelyet alacsony inzulin termelődési reakció kísér étkezések után. Ez megmagyarázza, hogy testépítők gyakran miért tendáltak a magas szénhidrátos, alacsony zsírtartalmú diéták felé sikerrel. Ezzel szemben az átlagos testépítők rendszerint rosszabb eredményt érnek el a hasonló megközelítéssel. Számukra a CH csökkentése és a zsírbevitel növelése hatásosabbnak bizonyul, mind a tömegnövelési stratégiában, mind diéta során."
Hát bizony ez alapján az egyszerű tesz alapján elmodhattam, hogy nem vagyok a genetikailag felsőbbrendű képességekkel megáldva. Rossz volt az inzulin érzékenységem, és túl nagy lehetett az inzulin termelésem. Egy nagy adag CH-tól legszívesebben csak sziesztáztam volna, de 2-3 óra múlva meg már a vasszöget is benasiztam.
(ekkor már 15 kilót leolvasztottam magamról a plafont fogott zsírdisznó tömegemhez képest)
Szóval kezdett kikristályosodni a kép, hogy a 15 kiló fogyás az távolról nem volt elég az egészséghez. Valahol a kisördög (mint mindig) a részletekben bújt meg.
Gondolom mint szakember erre mondanád hogy inzulin rezisztencia. (persze csak feltételzve, mert semmiféle méréssel nem volt alátámasztva.)
Ekkor a cikk hatására kezdtem csökkenteni a CH bevitelt, főleg a gabona alapúakat, majd minél több rostot fogyasztani (de nem teljes kiőrlésűt, mert mikor növeltem a tejtermék és teljes kiőrlésű gabonák fogyasztását, akkor kezdtek fájni az ízületeim), hanem rengeteg zöldséget csümölcsöt. Első nekifutásra hypoglykémia szerű jelenséget tapasztaltam, ekkor Pirosalma a csökkent kalória bevitelt nevezted meg egyik lehetséges oknak. A hypót meg a stressz számlájára írtátok, viszont említetted, hogy normál cukor értékek mellet is beállhat hirtelen válózás, ami ilyen reakciót okoz. Én arra tippeltem, hogy a szerveztem megszokásból lőtt verébre ágyúval - és ezért eshetett hirtelen.(hisz vannak más inzulin kiválasztást kiváltó hatások - nem várja meg a szervezet minden esetben a vércukor jelentős megemlkedését - mint említetted az inkretin hatást, de van vágusz stb.) De mivel nem volt labor mérés, ezért csak filózás szintjén tudtuk megvitatni. Nem akartam vitatkozni, egyszer éltem meg a teljes hypo tünetegyüttest, de az nem ekkor volt. Annak a kiváltó oka az 1 nap alatt letekert 249 km-t lehetett, az út elején túlterheltem magam, elpocsékoltam a glycoként, fütyültem a pulzusmérőre. Este siettem haza, közben levegő is lehűlt stb. (ekkor megbocsátható, hogy a szervet nem bírja fenntartani az egyensúlyt.) Szóval nem értettem, hogy miért reagáltam hasonlóan arra, ha elhagytam a megszokott zsömléket. Aztán eltelt pár hét, és mire rászedtem volna magam, hogy laborméréssel utánajárjak, minden rendeződött. Az érdekes az, hogy ha a fent említett tesztet ma értékelném ki, akkor most egy tányér rizstől (+ husitól) energikus leszek, és 5-6 órára garantáltan jóllakat. Az éhség utána nagon lassan jön vissza, van pár óra, mikor már érzem, hogy ideje lenne enni, de nem tör rám úgy mint korábban. Ez nem mindegy!
Kíváncsiságból kipróbáltam pár vércukor mérést. (kölcsön műszer) Nem reggeliztem, 14 óra koplalás után elmentem futni. 16 km. 135-140 pulzusszámon. A végén mászni kezdett 150 felé (szembeszél+emelkedő). Cukorértékem 6.9 volt, de ezt ráfoghatom a kortizolra és társaira. Egy órával később már 5.4, pedig ekkor már 16-ik órája nem ettem. Szóval azóta nem tudtam reprodukálni azokat a jelenségeket. És még mindig nem volt gyötrő étvágyam. Most így utólag azt gondolom, hogy igazad volt, mikor a cukorszint váltózás sebességére hivatkoztál, mert többször kipróbáltam ilyen tizenórás koplalások között, de mindig 5.3 5.6 szokott lenni. Szóval lényeg hogy nem ingadozik, hónapok óta nem tört rám farkasétvágy, feltételezem hogy javult az inzulinérzékenységem (az idézett empirikus megfigyelés alapján). Erről így utólag mit gondolsz? (a gabonák elhagyával tudom nem fogsz egyetérteni, azt most ne firtassuk - de ha kíváncsi vagy, összeszedem az ellenérveimet)
Kedves Fórumindító!
Bár ez a fórum ,ha jól látom dialógussá bvált/bár nagyon tanulságos dialógussá:)/
De nem válaszolt arra a kérdésre amit föltettél...
Én válaszolnék erre,bár lehet hogy pillanatokokn belül "leoltanak az itt jelenlévő "okosok".
Szóval igan,nagyon látványos fogyás érhető el 20 g ch alatti diétával,és igen a ketózis miatt az éhségérzet megszűnik teljesen,sőt egy eufórikus érzés lép be az éhség helyébe.
És valbvan ,nagyon lassan ,és tervezetten kell ahhoz bevezetni a ch.-t hogy ne legyen belőle farkasétvágy és jojó...de igen simán meg lehet csinálni,habár a tudományos álláspontok itt ,ha jól látom látatlanban lecáfolják,én/mi /a gyakorlatban bizonyíthatjuk ennek ellenkezőjét.
Szerintem pedig Nadja 73 -nak tökéletesen igaza van abban ,hogy szervezetfüggő a diéta is,mint minden más/hogy ezen belül ez vércsoport függő,vagy genetikailag öröklött nem tudom,és a lényeg ,hogy nem is akarom tudni,és más sem tudja..de én kíváncsi se vagyok rá:)/
Szóval ki kell próbálni,ha bejön a tiéd,ha nem akkor van még néhány homlokegyenest ellenkező perspektíva!
És baromira nem értek egyet Spéci nőcivel"/Hogy mindenkire egy séma érvényes lévén ember.../
Szerintem inkább az az elv érvényes amit Devil képvisel,mégpedig ,hogy származási terület befolyásolja a táplákozási tolerancia alakulását.
De nem szeretnék senkivel vitázni,csak azt javaslom próbálj ki mindent amihez kedved van,és majd megtalálod azt a táplálkozási formát amit megszeretsz,és követni fogsz,és tudsz:)
fuuu, nagyon tudomanyos a vitatok )))
es mi a velemenyetek ezekrol:
Dr. Roger Williams: Biochemical Individuality
“Biokémiai szempontból minden ember individuum, egyéni tápanyagszükséglettel rendelkezik”
Dr. George Watson pszichológus: Nutrition And The Mind
“Azonos táplálkozás különböző embereknél különbözően hat a pszichére”
Dr. William D. Kelley: The Metabolic Types, One Answer To Cancer
"A pácienseinél a különböző módon összeállított étrendeket eredményes terápiaként alkalmazta rákbetegségek kezelésében és megelőzésében."
William L. Wolcott: The Metabolic Typing Diet
Kifejlesztett egy módszert az anyagcsere típusok meghatározására, amelyet diagnosztizáláshoz és különböző terápiák alapjaként alkalmazott, betegségek kezelésénél és megelőzésénél.
"Mióta próbálom megközelíteni az ilyen makronutriens arányokat, magfigyeltem, hogy 2 megéhezés között jelentősen meghosszabbodott az idő. Nem tör rám farkasétvágy, akkor sem ha 16 óra telik el 2 étkezésközött. "
Leírnád még egyszer és egészen pontosan?
Jajj,hallottam egyszer nyilatkozni más témában a profot...hát,szívsebésznek professzor,de az a téma,mint embert,igen érdekesen mutatta be!:)
Még szeretném felhívni a figyelmedet Diane Melisa Smith dietetikus szakértő esetére, aki a saját szakmája aranyszabályaiba betegedett bele. (csak hogy legyen a divatdiéták hirdetői között szakirodalmon felnőtt szakértő is) Meg is gyógyult a vaskalapos dogmák megtagadása után.
majd a "divatdiéta" egyik szószólója lett.
Dr. Ben Balzer Ausztrál háziorvos szintén a saját bőrét vitte vásárra, ő sem tudta saját magát kikezelni. Sportolni hiába szeretett volna, 2 és fél éven át begyulladt Achiles nem tette lehetővé. 102 kilósan 37 évesen nagy bajban volt, és mint orvos tisztában volt az állapotával.
Őt is bedarálta a vallás?
Folytatásnak, ha már belekötöttem az 50% CH bevitelbe, nézzük meg mit esznek a természeti népek. (ne merüljön ki az 1 főre eső terület igényénél a kutakodás). Máig vadászó gyűjtögető életmódot folytató népek nem esznek ennyi szénhidrátot, de jóval több fehérjét fogyasztanak. Pontobban a fehérje bevitelük a teljes energiabevvitelük 19-35% között mozog, szénhidrát bevitelük pedig 22-40% között. A többi mind zsiradék. Mégsem elhízottak, nem cukorbetegek, infarktust nem ismerik.
Nyilván fehérjékből egészíti ki a szervezet a glukóz igényt, hisz az eredetileg bevitt glukóz kell glikogén reszintézishez is. Azt is feltételezem, hogy ilyen étrenden az az izmok és belső szervek alapanyagcseréje javarészt zsírból van ellátva. Egy ilyen üzemmódot ajánlottál "átmeneti" megoldásnak, ezek az emberek meg ebben élik le az életüket, mégsem szenvednek civilizációs betegségekben, tehát puding próbája az evés alapon működik.
Mióta próbálom megközelíteni az ilyen makronutriens arányokat, magfigyeltem, hogy 2 megéhezés között jelentősen meghosszabbodott az idő. Nem tör rám farkasétvágy, akkor sem ha 16 óra telik el 2 étkezésközött.
Sajnos csak ilyen zuglaboros (Dr. Cordain zuglaborja) tanulmánnyal szolgálhatok, a vérprofi oéti ilyemivel nem foglalkozik. De találtam érdekeset is az oéti-nél. A transzzsíros írásukat terjeszteni fogom, bár én zéró toleranciát alkalmazok a transzzsírokkal szemben. (volt már vérig sértődés mikor a rokonoknál meghagytam a sütőmargarinnal készült kaját). De ugye a margarin is ilyen közegészségügyi ajánlások zsákutcája volt.
Van több jó írásuk, csak nem értem, miért olyan bátortalanok leírni, hogy ha már sütsz, akkor inkább disznózsírban vagy kókuszzsírban tedd. Sokkal magasabb a smoking pointja mint az amúgy is omega6 ban tocsogó növényi olajoknak. Ráadásul az olajokban keletkező rákkeltő anyagok miatt is hanyagolni kellene az olajban való sütést. Gyulladás fokozó linolsav már csak hab a tortán. Én inkább elfogadom Dr. Papp Lajos szívsebész professzor nézetetit.www.hirszem.hu/node/83
Hát nem igazán az.:)
1.Hol a fehérje,de legfőképp a teljesértékű?
2.Minek ettek annyi zsírt?(azt amúgy is "nem több,mint" adagban adjuk meg...)
3.lefelejtetted a gyümölcsök cho tartalmát,amit persze hiába számolunk ki,mivel nem tudjuk,hogy mekkora kalóriabevitelük volt összesen...
A "korábbiakhoz képest" kifejezés még mindig lehet extrém sok,de mondjuk minimum több,mint amennyi az energia-felhasználásuk,így persze,hogy híznak és a feles kalória zsírként tárolódik.
HDL...Hát ha disznózsírból ettek ekkora energia%-ot,akkor persze,hogy csökkent...
Nem.Erről beszéltem,amikor azt mondtam,hogy különbség van aközött,aki betartja,meg az között,aki azt hiszi,hogy betartja.Így sajnos ez a felmérés semmiképpen sem mérvadó.
Igen, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Valóban nem tisztáztuk hogy én milyen ajánlásokat szidok, Te pedig melyeket védelmezed.
Arefhisseini Seyedrafie és kollégái tettek egy kísérletet. Megvizsgálták a modern ajánlások következményeit.
Vizsgálatukhoz 20 átlag 56 éves nőt választottak, mivel a menopausa kezdetétől csökken a szívbetegség elleni védelem. Napi energia felvételük 40% magas rost tartalmú teljeskiőrlésű gabonából, 10% cukorból oldották meg. Ez napi 50% CH. Zsírfogyasztást 35% ra lőtték be, és legalább 400g gyümölcsöt és 18 g zöldséget kellett enniük.
Ez ugye megfelel a jelenlegi hivatalos ajánlásnak. (?) Ezt 4 hétig folytatták. A korábbiakhoz képest csökkent a zsír és fehérje bevitelük, nőtt a CH és a zöldség.
Mi lett a vége? Triglicerid szintjük jelentősen nőtt, HDL pedig lecsökkent.
Tessék a link: "Has carbohydrate-restriction been forgotten as a treatment for diabetes mellitus? A perspective on the ACCORD study design"
Meglehetősen konzervatív vagyok, ezért én egészséges embereknek azokat tekintem, ahol gyakori 100 éves korban az aktív életmód. Ajánlom Stafan Lindberg kitavai tanulmányát, megéri elcsodálkozni a kitavaiak vérkép eredményein. [link]
A doki weboldalán is van rengeteg érdekesség. [link]
Élelmiszereik között nem látom a forrón ajánlgatott teljes kiőrlésű kenyeret. [link]
Elgondolkoztam ezen a 20-30 éven. Ha 20 év múlva feldobnám a talpam, akkor túlélnem ex-anyóspajtást, aki egészségügyis volt, és állandóan a "hivatalos" ajánlgatásaival traktált. Ha még kihúzom 30 évet, akkor túlélném apámat, aki szó szerint halálra zabálta magát. A DM2 minden szövődményére egy 2 lábon (végül 1 lábbal már nem járt) járó élő orvosi lexikon lehetett volna. Persze ez két extrém eset.
Lehet.Lehet 60év múlva megtudjuk,hogy a béka a leggazdagabb ásványi anyag és vitamin forrás,netán a rák ellenszere,stb...(bocs az egyszerű példáért)De: ma nem tudjuk.Csak azt,ami bizonyított.Amíg valami még vita tárgyát képezi,addig tuti nem bizonyított.És ha ugyanazon dologgal kapcsolatban viszont valami már bizonyított,akkor addig az a mérvadó önmagában.A többit mindenki maga mérlegelgesse,ha tudja és ahogy tudja.Tejről,gabonákról ami tanítanak,azok bizonyítottak.A kritikáik nem.Ez a nagy helyzet.
Lektin.Nézd,ha valami átjut a bélfalon,az gondot fog okozni.Erről nem igazán ő tehet,ami alatt egyetlen szót értek: genetika.
Már máshol is leírtam,újra leírom.Ha valaki abszolút el akarja kerülni a keresztimmunitásból eredő kórokat,az jobb,ha tökéletesen izolálja magát a világból,mert a lektin,stb nagyon-nagyon aprócska adalék ebben az egész rendszerben.
Erre nehéz reagálni.Most jöjjek a szubjektív tényezőkkel,minthogy azt mondja követi,közben csak azt hiszi,hogy követi és stb?
Valószínű nem ismered az ajánlásokat.Ahogy a környzetben levők sem.Vagy ismerik de a gyakorlati alkalmazás siralmas.Nem lényegtelen megtudni,hol is csúszik el.
Amúgy ez a hsz. érdemben csak egy kis puffogtatás.;)
Na,nem is értelek...
" Szerzők szerint újra kéne gondolni a zsírok szerepét (nem kéne mumusnak tekinteni)."
Szeretem a tanulmányokat,ha idézel,örülnék linknek is.
Nézd,én alapjáraton úgy vagyok vele,hogy mindenki azt iszik,vagy nem,amit akar.Csak az zavar,hogy kategórikusan jelentenek ki dolgokat,amik nincsenek is bizonyítva.Amit írtál, az csecsemőkre vonatkozik és az ok: a bélhámsejtekben keresendő.A picurok még elég fejletlenek és az égadta világon mindent képesek átengedni,így könnyen előfordul,hogy a tejfehérje egy az egyben jut be a vérkeringésbe,ami ott aztán,mint antigén kering,keresztimmunitás T1DM,stb.De ez úgy 1 éves korra meg is oldódik.És hogy tovább fokozzam a kedélyeket: felnőttkorra egyel több enzimünk lesz a tej emésztéséhez...Meglepő info nem?Ha lesz időm,előkeresem a jegyzetemből,még nem dolgoztam fel mindent és csak nagyon remélem,hogy le is írtam a nevét...:S
Ez az alapja a lisztérzékenyésségnek is: idegen fehérje jut be a vérkeringésbe.
Ugyanis normális esetben az elfogyasztott fehérje aminosavként,elenyésző hányada kisebb peptidként jut be a vérkeringésbe,és még őket is a máj felveszi és saját szervezetünk képmására pofásítja,vagy épp még inkább feldolgozza,ugye hát több minden is lehet egy aminosav sorsa.Tehát még az aminosavakat sem használja fel a szervezetünk anélkül,hogy ne változtatta volna meg.Semmi nem emlékeztet többé arra a fehérjére,amit megettünk.Innentől kezdve mindegy,hogy az az aminosav,ami felszívódott,az most növényből,vagy állatból jött-e.Érted a gondot?
Nálam ez a 2 hivatkozás csapta ki a biztosítékot:
Ugye ők sem sarlatánok, vagy divatdiéta költők. A tudomány ilyen. Ma még valamiről azt hisszük, hogy tudjuk a frankót, majd jön egy délibábos kutató, aki mást lát a kémcsöveiben mint addig elfogadott nézet volt. Aztán egyre többen elfogadják az igazát, majd egyszer azok a délibábos nézetek bekerülnek a tankönyvekbe. Ilyenkor a régi dogmák hívei meglehetősen nehezen nyelik le a békát. De ez is a tudományos élet része.
Hogy jön ez ide? Hát összevetettem az oéti [link] (mivel érdekelt vagyok a témában)
cikkét és Dr. Pusztai Árpád írását.
Dr. Pusztait nem tartom szélhámosnak, jelenleg épp a [link] könyvét olvasgatom ha hozzájutok. Termlészetesen ugyanazzal a kritikus szemmel. Számomra ő a tudós etalonja, gondolom isemred az esetét. De megintcsak a tények számítanak, és nem akarom, hogy tisztán tekintélyelvbe menjek, és mindent bekajáljak nagy kanállal amit ír. Dr. pusztai cikke után gondolom megérted, miért nem vagyok elkeseredve, mert nekem nem való a tej.
Továbbra várom a véleményed a búza lektinjeiről (hisz ezzel indult a beszélgetés). Abban egyetértettünk, hogy a 20g CH az valóban kevés, és nem éri meg ketózist használni a fogyás gyorsítására. A WGA cikk elérhetősége mégegyszer:
Ha ennek csak a fele igaz, akkor nagyon gyorsan fel kellene hagyni a teljes kiőrlésű őrülettel.
Pedig ennek a cikknek a végén is tudományos kutatások listája van felsorakoztatva, és ők sem divatdiéta költők, hanem tudósok.
"Azt kellene megérteni, hogy van egy standard az egészséges emberekre vonatkozóan, amit ha betartanának, csodás prevenciós magatartás lenne. Ehelyett kínozzák magukat ismeretlen kimenetelű "ezt se, meg azt se szabad" divat-diétákkal, aztán lesnek majd 20-30 év múlva."
Nembaj, nekem meg az a véleményem, hogy ha követném a közegészségügyi ajánlásokat, akkor valóban 20-30 év múlva megnézhetném magam. +1 dogma amivel szembe megyek. Vannak a körünkben szép számban akik betartják ezeket az ajánlásokat, és szenvednek is rendesen mint kukac a napon :)
Low carb diétákat nem csak epilepszia, hanem diabetes kezelésében alkalmaztak.
Wolfgang Lutz osztrák orvos napi 72 g CH-n tartja betegeit. Life without bread könyvében 15 betege adatait közli. Kerin O'Dea 83 ban 10 elhízott cukorbeteget figyelt meg. Ausztál bennszülötteket rábeszélte, hogy térjenek vissza eredeti szülőhelyükre (7 hétre). Tüneteik javultak, majd visszaköltöztek a "civilizációba" és ismét visszaestek.
Guenther Boden és társai 2005ben 10 cukorbeteget figyeltek meg.
Eric Westmanék 2008ban 84 cukorbeteget osztottak 2 csoportba, egyik low-carb <20g CH, másik alacsony GI kaján éltek 24 héten át.
Nielsen és munkatársai 2005-ben 1-es típusú cukorbetegekkel kísérleteztek. Szerzők szerint újra kéne gondolni a zsírok szerepét (nem kéne mumusnak tekinteni).
Én őket is tudósoknak tekintem, nem önjelölt divatdiéta költőknek.
"A T2DM-nek pedig nem kifejezetten a cukorfogyasztás az oka. Benne van, mint tényező, de nem jó erre fogni, téves következtetést adhat, meg hát ad is, ezekkel nap, mint nap találkozni. "
Akkor most idézek egy "divatdiéta költő" könyvéből.
"Gary Taubes könyvében részletesen leírja, hogy a cukorbetegség okáról ugyanaz az elvakult vita folyt mint később a szívbetegségén. A kor vezető diabetológusai ugyanis azt állították, hogy a cukorbetegséget nem a szénhidrát fogyasztás, hanem a zsírfogyasztás okozza. Mikor a cukorbetegség és zsír összefüggésének legharciasabb képviselőjét Harold Himsworthot a 40-es években szembesítették azzal, miszerint az eszkimók közt közt ismeretlen a cukorbetegség, előkotort egy tanulmányt, amely igazolta, hogy az eszkimók kevesebb zsírt fogyasztanak mint az amerikaiak. Úgyhogy látható, Keys nemes hagyománykhoz csatlakozott, amikor a tényeken átgázolva ragaszkodott teóriájához.
George Campbell Dél-Afrikában dolgozó orvos volt, és felfigyelt arra, hogy az ottani fehérek körében dúl a cukor- és szívbetegség, miközben a vidéki zuluk közt ismeretlen ez a kór.
Összehasonlította a vidéki és városi zulukat is. Míg vidéken évente 3 kg cukrot fogyasztottak és nem volt köztük egyetlen cukorbeteg sem, addig a városiak 40-kg-ot fogyasztottak és és sok volt köztük a cukorbeteg. Vizsgálta a Dél-Afrikában élő indiánokat is, akiket még a 19. században szállítottak ide, hogy az itteni cukornádültetvényeken dolgozzanak. Az ötvenes években az indiánok 60%-a a cukoriparban dolgozott és rendkívül magas volt körükben a cukorbetegek aránya, a falvakban a lakosság 33%-a cukorbeteg volt. Mindezekből Cambell arra következtetett, hogy a cukorbetegséget a finomított szénhidrátok és a cukrok okozzák. Cambell azt is megfigyelte, hogy a cukorbetegség kialaulása legalább két évtizedet vesz igénybe, egyszóval a finomított szénhidrátos étrendnek idő kell, hogy elvégezze romboló munkáját. Ismét szemümk előtt lebeghet megint Antar és munkatársai kutatása, amely azt mutatta, hogy a cukorfogyasztás a századfordulón rohamosan nőtt. És tegyük mellé Helmchen eredményeit ism amely szerint az elhízottak arányának növekedése is ekkor kezdett eldurvulni. Végül adjuk hozzá, hogy 20 évvel később, 1920-tól az orvosok kezdték kapkodni a fejüket az egyre növekvő infarktustól. Mindezt rázzuk össze, és amit kapunk, az a cukor, az elhízás, a cukor és a szívbetegség keveréke, amelyben az elkotórészek el sem választhatók egymástól.
Campbell az 1960-as években kezdett levelezni a Királyi Tengerészettől visszavonult kapitányi rangú hajóorvossal, Thomas Latimore Cleave-vel. Összekapcsolta őket a rögeszme, hogy a cukorbetegséget a finomított szénhidrát okozza. Ugye, kedves olvasó, csodálkozik megint, hogy miért tekintették ezt a két embert valami hóbortos dilettásnak olyanért, ami ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Nem a középkorról beszélünk, hanem az én gyerekkoromról. Campbell és Cleave 1966-ban írtak közösen egy könyvet, amely a cukorbetegséget, a szívbetegséget, a fogszuvasodást és sok más egyebet arra vezetnek vissza, hogy az evolúció nem készítette fel az embert az utolsó pár ezer év metabolikus kihívására, amit a finomított szénhidrátok fogyasztása jelent. Az uralkodó tudományos világ két okból fogadta fanyalogva a teóriát: egyrészt volt nekik saját elképzelésük, ami a zsírfogyasztást okolta, mindkét betegség kialakulásáért, másrészt Campbell "csak" orvos volt, Cleave meg ráadásul hajóorvos. Ismét működött a tudományban mindig is megfigyelhető tekintélymánia.
További ajánlott fórumok:
- Kalória és szénhidrát számolással fogyózók beszélgessünk :)
- Tartós, látványos és egészséges fogyi a testkontrollal. Hétfőtől jön valaki?
- Csökkentett szénhidrát diétát kezdek, leszel a társam?
- Átok rátok szénhidrátok
- Egy hete nem eszem szénhidrátot, mégsem indult be a fogyás
- Április 3.-tól: Kalóriát és szénhidrátot számolok és nyárra csini leszek!!! Csatlakozol?