Nagyon hiányzik, talán egyszer lesz jobb valaha? (beszélgetős fórum)

épp etettem anyámat, amikor az asztalra bukott..telefon az ügyeletre, jött is a doki, de sajnos már nem tudta megmenteni...az anyám a karjaimban halt meg, úgy véltem, mintha mosolygott volna..

Nos az, aki nekem életet adott, majd 81 év után a karjaimban halt meg, nyugalommal töltött el...valahogy úgy éreztem, ez így jó...mindent megtettem, de az evolúció nem engedte, hogy tovább éljen. Anyám halála nem rázott meg, mert ettől emberibben nem lehet egy szülőtől elbúcsúzni.

Szerintem.

Lehet, és kell is.

(Csak ahhoz idő kell, egy év, kettő, három - kinél hogy... Ismerek olyat is, aki a temetés után mintha csak megrázta volna magát, egyszerre túl volt a "gyászoláson".)

Nálam, észrevettem, akkor múlt el a gyász legkeservesebb időszaka, amikor egy élő hozzátartozómmal vagy baráttal is meg tudtam már beszélni azokat a dolgokat, amelyek korábban szorosan az elhunythoz kötődtek az életemben. Ma már ott tartok, hogy az emlékeimről is tudok beszélni, beszélgetni zaklatottság, sírás nélkül. Öt év múlt el a férjem halála óta.)

Két és fél hónap még nagyon kevés!!! Nem véletlenül beszélnek gyászévről! Kell, hogy egy év minden szakaszát, ünnepét átéld a szeretett személy nélkül.

De aki három év alatt sem tudja elvégezni a gyászmunkát, és elengedni az elhunytat, annak pszichológusi segítségre van szüksége!

Előszöris fogadd részvétem 3 év távlatából is, hiszen te még mindig gyászolsz.

A szerettünk elvesztésének, a gyásznak a feldolgozása mindenkinél más idő. Évek, mire elfogadja az ember a visszavonhatatlant.

Nem segíti ezt, ha a gyászoló egyedül és visszavonultan él.

Sokat segíthet, ha van munkahelye, ami napi elfoglaltság és "napirend". Be kell menni, emberekkel találkozni, beszélni. Figyelem elterelés.

Ha vannak jó barátok, családtagok, akikkel "kibeszélheti" az ember az érzéseit vagy együtt idézhetik fel az elhunyttal töltött időt.

Nem árt törekedni arra, hogy az elhunyt hiányában más kapcsolatokat építsünk. Új emberi kapcsolatok vagy egy háziállat.

Nem, nem fog elmúlni, csak kissé háttérbe szorul. Ezzel nem lesz senki kegyeletsértő, mert az élőnek élni kell tovább. Úgy gondolom, hogy a szeretett elhunyt is azt kívánná, hogy akiket itt hagy boldogan éljenek. Szóval, igen. Keresd meg a boldogságodat!

Kívánom, hogy találd meg a boldogságodat!