Nagyon félek a szüléstől (beszélgetős fórum)
Szia! Bocsi, de nekem ez a "kicsit olyan, mint amikor a párod csinálja", fúúúú, ne már?! Az engem izgat!!!Eez által most rohadtul nem valami bensőséges dologként gondolok a szoptatásra. Sajnos valamiért amúgy is ellenérzéseim vannak ezzel kapcsolatban (ettől még fogok szoptatni, de nem szívem csücske a gondolat), de így ez most nekem nagyon, hogy is mondjam, perverz lett. És mégegyszer bocs, se nem kötekedés, se nem bántás, csak ezt most furcsálom.
A szoptatás nagyon kellemes és bensőséges dolog! Az elején lehet kis fájdalom szopizás közben, amíg rendesen beindul a tejtermelődés, amíg a baba megtanulja hogyan kell szopizni, de ez nem folyamatos fájdalom, csak amíg elkezdi szívni a pici.
Előfordulhat, hogy kisebesedik a mellbimbód, de erre lehet krémet kapni amivel szépen el lehet kerülni ezt! Bár szerintem az anyatej a legjobb orvosság a fájó mellbimbóra, nekem ez vált be nagyon!
Szóval a szoptatás csak kellemes és jó dolog. A tejtől való feszülés okozta fájdalom inkább egy izomláz szerű fájdalom, és nem folyamatos!
Hogy milyen érzés?
Kicsit olyan mint amikor a párod csinálja neked, annyi különbséggel, hogy ha a baba szívja, akkor érzed a tej áramlását is! :)) Én nagyon élveztem a szoptatás minden pillanatát, tényleg nagyon bensőséges dolog, különleges kapcsolat a pici és az anya között! Nagyon hiányzott amikor a babám már nem akart szopizni, dehát, annak is végel van egyszer! :)
A szoptatástól főleg nem kell félni. Lehet az is fájdalmas,amíg meg nem tanuljátok a babáddal,hogy hogyan jó neked és neki is.
Szia! Én dohányoztam és közben lettem terhes,kb. a 3-dik hónapban hagytam abba. Nem sok köze van a dohányzásnak és a teherbe esésnek. A vitamin az nem árt.
velem az a baj hogy egy inekcios tuvel ki lehet kergetni a vilagbol
mijen de oszinten annyit gondolkoztam mijen lehet es nem tudom el kepzelni
A szoptatás? Hát attól aztán meg még annyira se kell félni! :D
en mar vagyok ra csak nagyon felek idaig meg az ien oldalakot is kerultem ahol esetleg a szulesrol volt szo de most mar ugy nezki lassan hinyzik en is szeretnem de az egy dolog a szules de ott a szoptatas jaj csajok hu nagyon felek
Azért azt se felejtsd el, hogy itt mindenki a saját tapasztalatait írja le neked, amikre nem lehet alapoznod! Ezért nem ijesztgettelek én a saját szüléstörténetemmel :P mert nem az a mérvadó, és nem is az, hogy "ááááhhhhh! semmiség!"
Egyátalán nem lehet tudni, hogy TE, hogy fogod megélni! Lehet, hogy nagyon fog fájni, lehet, hogy kicsit, és lehet, hogy egyátalán nem! Nem lehet tudni előre!
DE! Incó lejjebb írt egy nagy igazságot! Az anyaságra meg kell érni, és a gyermekvállalás vágyának el kell nyomnia a félelmet benned, másképp nem lehet, és nem is érdemes babát vállalni!
Fáj, mint az atom, nincs mit szépíteni! Olyan erős és olyan jellegű fájdalom, amit nem tudsz elképzelni, és nem érztél még soha előtte.
De arra gondolj: ez így normális, bajod nem lehet belőle, csak fáj egy ideig, és akkor mi van? Mindenki túléli(majdnem), és mindenkinek fáj. És valóban, nagyon hamar elfelejted, különben mindenkinek csak 1 gyermeke lenne.
Az nagyon jó, hogy letetted a cigit!
Ha a közeljövőben terveztek babát - mondjuk fél éven belül - szerintem elkezdhetsz szedni multivitamint, Elevitet, Centrum maternát, vagy ilyesmit, de a nődokid véleményét is kikérheted!
amugy el fogom olvasni mindenkinek koszi pusz
meg probalom meg fogadni szernitetek most mondtam le a cigirol 49 kg vagyok szedjek valami vitaminokat vagy a nenenem gyogyszer gyarba dolgozik es szerinte fel kell tuningolni a szervezetet ahoz hogy esetleg babam legyen
Én is csak azt tudom javasolni, hogy olvasd el a szüléstörténetemet!!! Én is nagyon féltem a szüléstől, feleslegesen.
Szia!
Ne félj tőle, túl lehet élni! :)
Nem lehet egyébként tudni, hogy kinek mennyire fog fájni! Van akinek meg se kottyan, van aki úgy érzi belehal! Nem hiszti, nem túlreagálás, csak mások vagyunk!
Azért nem vállalni gyereket, mert félsz a fájdalomtól, nagy butaság, és a legnagyobb élményt hagynád ki az életedből, az élet igazi értelmét!
Egyébként a mai világban már nem muszáj fájdalommal szülni, vannak különböző fájdalomcsillapítási módszerek amikkel képes az ember világra hozni a babát! Pl. ott van az epidurális érzéstelenítés! Bár személy szerint azt mondom kell az a fájdalom az igazi anya-gyermek kötődés kialakuláshoz! Az, hogy "megszenvedsz" a gyermekedért természetes dolog! De mint mondtam ez nem mérvadó, nem mindenkinek fáj annyira, mint ahogy néhányunk átélte!
Később már arra fogsz gondolni, hogy inkább végigéled milliószor a szülési fájdalmaidat, csak baj ne érje a gyermekedet!
Mindemellett ki kell választani egy megbízható, jó orvost, és ha már annyira félsz a fájdalomtól, akár azt is megteheted, hogy császármetszéssel szülsz! Bár ez nagy kockázat, és felelőtlenségnek tartom, KIVÉVE HA FELTÉTLENÜL MUSZÁJ!
ja a gátmetszéstől én is nagyon nagyon paráztam... de semmit sem éreztem a fájásoktól. az sokkal nagyobb volt!
igazából ezt is korház és doki válogatja. Én kértem gerinc érzéstelenítőt, de a doki azt mondta várjunk még és addig húzta míg 3 újnyira ki nem tágultam és akkor már nem kaphattam... szóval ő utána mondta is h nem is akart adni.
A szülés nem leányálom,de könnyen felejthető.Mikor meglátod a babát,csak örömet érzel.És azt,hogy mindent megér.
Én a gátvágástól féltem a legjobban.Mindig elképzeltem,ahogyan vágnak.Aztán mikor eljött az idő kaptam oda egy injekciót,vágtak és meg sem éreztem.és már sirt is a baba.
Ne félj! Én 23 éve szültem és akkor nem volt olyan hiper-szuper még a szülészet! Igaz 12 órát vajúdtam de mégérte! Akkor fel sem tünt semmiféle fájdalom! Ijesztgettek a gátvágástól! Nem is éreztem! Éppen a napokban kérdezte a lányom is, hogy tényleg annyira fájdalmas a gátvágás! Neki is mondtam, hogy csak tévhit, hiszen a tolófájásoktól nem is érzed!
Nekem a légzéstechnika sokat segített.Mert olyankor arra figyeltem és nem a fájásokra, valamint sulykoltam magamba hogy nem is fáj.Én is féltem és 30 órás vajúdásra készültem, aztán mindösze 1óra 20 perc alatt kibújt a lányom:) Szóval sokkal rosszabra számítottam, nem mondom hogy nem fájt piszkosul, de ki lehet bírni. AHogy az előttem szólók írták, ennek a fájdalomnak legalább értelme van:)
Eljárhatsz szülésfelkészítő tanfolyamra,gondolom ez lehetséges elég sok helyen.Én is féltem,bár ez a félelem nemtudom milyen szintű volt,lehet valakinek meg sem kottyanna,de épp lehet rosszabb is.A második szülésem előtt már nem is foglalkoztam azzal hogy féljek.Egyrészt rengeteg dolgom volt,és inkább mindig azon töprengtem milyen lesz az életünk két gyerek mellett.Tereld a gondolataidat.Hiszen annyian átestek már ezen.Neked ugyan miért ne sikerülne?
Szerintem meg várj még egy kicsit, ha ennyire félsz. Lehet nem vagy még rá készen. Nem azért kell gyereket szülni, mert mindenki ezt teszi körülötted. A gyermekvállalás vágyának el kellene tudni nyomnia ezt a félelmedet. Lehet 26-28 éves korodra már örömmel és nem félelemmel fogsz minderre gondolni...
Nálam jobban senki nem rettegett a szüléstől, olyan rémtörténeteket hallottam, hogyha csak rá gondoltam rosszul lettem, és mivel annyira nagy fájdalmat vártam meg is lepődtem hogy "ennyi" a szülés. Rámrakták a fájásmérőt és a maximumot mutatta, én meg nem akartam elhinni hogy ez már az a fájás. Mondtam is a férjemnek hogy fényképezzen le vajúdás közben hogy mosolygok mert ezt nekem senki nem fogja elhinni. Persze nem mondom hogy nem fáj de egyáltalán nem olyan szörnyű fájdalom- legalábbis nekem nem volt vészes, úgyhogy bátran merem válalni a legközelebbi szülést is!
Úgyhogy ne félj a szüléstől, és ha megvan a baba még büszke is lehetsz magadra hogy ezt végigcsináltad, és ha a párod bemegy ő megy 100-szor olyan büszke lesz rád! A férjem is totál odavolt hogy mi nők mikre vagyunk képesek:)
Egyébként meg kérsz érzéstelenítést a gerincbe(az nem fáj, mert még azt is érzéstelenítik, és akkor valóban nem fáj semmi. Nincs abban semmi rossz, attól, hogy sokan jönnek a természetes szülés körüli mizériával. A gyereknek nem ártasz vele, te megnyugszol és nem fáj semmi. A barátnőmnek a doki szólt mikor nyomjon , mert nem érezte a tolófájást sem.
én is 25 vagyok (azaz leszek novemberben) és már én is szültem! velem viszont pont az volt hogy annyira vártam, hogy az utolsó 2 hónapot már egyáltalán nem élveztem, sőt! Aztán beindult a fájás, tisztán emléxem, egyszer csak belehasított a derekam, de rögtön el is múlt, aztán éjszaka még 2x aztán napközben egyre többször, aztán éjszaka már éjfél után 10 percesek voltak, hozzáteszem akkor már semmit nem tudtam aludni, (és azóta sem :) mert Balázska nem igazán arról híres hogy átalussza z éjszakát) de elvoltam az oscar díj átadáson mert az pont akkor volt és néztem. Aztán reggel lett nagynehezen, és mentem a kórházba ahol befeküdtem és már 2 újnyira ki is tágultam az éjszak alatt, és hősiesen viseltem a fájdalmakat (legalábbis azt hittem hogy ez a max) de aztán jött a burokrepesztés (amitől még erősödtek, és utána a még fincsibb oxytocin infúzió, amitől már tényleg úgy voltam hogy kitépem annyira fájt. még jó hogy anyukám ott volt velem mert egyedül nem lettem volna rá képes az tuti. És hát 13:45 kor ki is bújt az én kicsi fiacskám a maga 3850g-val. És azt az érzést semmiért nem cserélném el, amikor megláttam, amikor ideadták és az első szopi.... ahmm...gyönyörű volt. Ezt mindenkinek át kell élnie. Szóval timi0521 ne félj tőle mert majd rájösz utólag (én miközben vart a doki, bár akkor még csak hogy nem is volt ez olyan vészes és kilehetett bírni), de tényleg igaz a mondás hogy az idő megszépíti.
Én is sokkal rosszabbra számítottam! Ki lehet bírni.
Az ijesztgetés meg meg se halld, mindenkinek lehet pechje egy bármilyen orvosi kezelésnél, de úgy kell neki vágni, hogy minden rendben lesz . És nyilván az is lesz, fiatal vagy..
Van aki egy fogtömést is halálos fájdalomként él át, az ilyenek aztán élvezik előadni hatalmas szenvedéseik történetét.
Én is féltem, de tudtam, hogy nincs visszaút,valahogy meg kell szülnöm:) Egyébként nagyobb félelem, hogy fogom, őket felnevelni, tisztességben, egészségben, és megadva nekik mindent amire szükségük van. Ez nálam sokkal nagyobb para mint a szüléstől való félelem volt.
Ne foglalkozz senki ijesztgetésével.Minden szülés más és más,és a fájdalom küszöbünk is máshol van.Én is több cikket elolvastam és kérdezősködtem a szülésről.Erre pikk-pakk sürgősségi császár lett belőle.És így "a fájások" is mások lettek.Nem tudhatod hogy fog történi.De hidd el amint ott lesz a kezedben totál elfelejted az egészet!!!!!!!!!!!!
További ajánlott fórumok: