Nagyon félek a haláltól! (beszélgetős fórum)
Kisiskolás korom óta sokféle halállal találkoztam, láttam.
Nem a haláltól félek, hanem a hozzá vezető úttól.
Szerettem halála után nekem is hasonlóan mindenről ő jutott eszembe (nem magam), hogy ő már nem látja ezeket a csodákat - pedig mennyire szerette.
[link]
Mi történik a halál pillanatában? És mi jön azután?
NEKEM IS VAN TÖBB FÉLE BETEGSÉGEM, DE EZEKKEL EGYÜTT KELL ÉLNI.
ÉN NEM FÉLEK A HALÁLTÓL, ÉDESAPÁM SEM FÉLT.
Igen, féltjük.
De meg nem őrizhetjük őket. Ha a szívünk is szakad meg belé.
Amíg élünk és a kezünk lábunk emelni tudjuk féltjük a gyerekeinket.
Pest nagyon nagy.
Amikor a lányomék még a Széna tértől nem messze laktak, és tudtam, hogy nap mint nap arra jártak, akkor felhívtam őket, amikor hallottam arról a lövöldözésről. (Nem nagyon sokkal,de elkerülték a zűrzavart.)
De nem rettegek értük nap mint nap.
Egyszer a fiam úgy menekült meg a biztos haláltól, hogy még a kezét is fogtam, azóta tudom, hogy mindegy, akár félek, akár nem.
Persze, hogy lehet! És komolyan is kell venni, viszont nem lehet egy életet végig szenvedni emiatt. Azaz lehet, csak egyszerűen nem éri meg. Külső ember nem tud neked ezen segíteni.
hülyeség,de amikor pesti balesetről hallok,mindig félek.
Ha vered a tamtamot és félsz, ugyanúgy meghalsz majd annak idején, mint ha nem vered a tamtamot és nem félsz.
Aki folyton ezen rágódik, saját magának árt vele. A stressz akkor is károsít, megbetegít, ha saját magunknak okozzuk.
Tehát a folyamatos rettegés, ha úgy vesszük, akár meg is rövidítheti az életet.
Nagyanyáink előszeretettel mondták ilyenkor: fene a jódógát, menjen el kapálni három nap, majd nem azon járna az esze, hogy--- (tetszőleges...)
Tudom, nem ennyire egyszerű, de talán van benne valami. Ez így önsorsrontás.
Ez egy bölcs hozzáállás. Pont ezért van bennem rettegés, bogy esetleg a gyerekeim közül valamelyiket elvesztem. Végülis ez egy nagyon buta dolognak tűnik, de higyjétek el, nagyon lehet tőle-vele szenvedni
Sajnos fiatalok is vannak ,aki több betegsègben is szenvednek, az ő holnapjuk sem sokkal biztosabb mint egy 60 èvesè. Meg másokè sem, bárkit bármikor fejbe találhat egy leeső cserèp vagy elüthetik stb... Szerintem úgy 80 felett indokolt, hogy harványozottan erősödjön a halál szorongás, mert onnantól már sanszos hogy este lefekszünk ès nem kelünk fel többè. A felesèged halálát túl fogod èlni, ha van benned èlni akarás vagy elèg halálundor. Sokakröl gondoltam hogy nem èlnè túl valakinek az elvesztèsèt, mègis túlèltèk.
Én új hozzászóló vagyok. 64 éves múltam. Sajnos küszködők magasvérnyomással,koleszterin problémáim is vannak.Ha jól gondolom,nem vagyok egyedül ezekkel a bajokkal itt a fórumon. Fiatalon nem igazán foglalkoztatott az elmúlás gondolata. Nem állítom hogy temetések alkalmával nem került napirendre ez a téma,de napok múltán az élet ment tovább... Személy szerint nekem nagy dilemma,hogy mi lesz akkor ha a szeretett feleségem itt hagy ?? Belegondolni is borzasztó,mivel azt érzem hogy soha nem tudnám feldolgozni a hiányát.. Ha meg fordítjuk ezt a dolgot,azt gondolom hogy mivel nem látom előre a jövő történéseit,nem foglalkozom a halál gondolatával. Kis iróniával úgy néz ki az élet folyama,hogy a forgatókönyvet nem mi írjuk !! Hajlamosak vagyunk avval vigasztalni önmagunkat,hogy ez az élet természetes velejárója,születünk,élünk és elmegyünk. El kell fogadnunk az elmúlást,hisz végül is ebbe a biológiai körforgásba képtelenek vagyunk beavatkozni. A tudósok ugyan kutatják az örök élet titkát,de szerintem eljön egy életkor,amikor már egy élethelyzet nem más,mint vegetáció.. Ez az állapot már etikailag méltatlan az emberi élethez..
vagy nem.ki tudja?egyáltalán mi az.
Már miért fájna?
Ez egy fórum, ahol szerencsére sokféleképpen gondolkodunk ugyanarról.
Lehet róla beszélgetni, hogy ne legyen olyan félelmetes! ;)
Végül is, senki sem tudja a biztosat, de mindenki átesik rajta.
Nagyon érdekes téma ez a halál...én személy szerint egyáltalán nem bánnám ha meghalnék. Minden nap többször gondolok rá.
Az, hogy lenne vmi utána ? szerintem nincs semmi, olyan lesz mintha kikapcsolnánk a tv-t.
Tudom, de olyan meredten tudja nézni, hogy tényleg para.
A macskák valószínűleg èrzèkelnek olyan hangokat amit mi nem. Az is lehet, hogy hallja a falban lèvő vízvezetèk hangját ès azèrt bámul arra.
Néha nekem is ez a bajom. Szörnyű érzés
Az tök para, amikor este a macska úgy bámul a semmibe, mintha lenne ott valami D: (:
Én néha álmodom elhunyt családtagokkal, és sok álmom rendkívül élethű. De nem hinném, hogy olyankor szellemek jelennek meg az álmomban.
Amúgy nem értem miért fáj az egyeseknek, hogy vannak ,akik nem zárják ki a halál utáni létezést. Úgy vagyok vele, amikor oda kerülök meglátom van-e utána valami vagy nincs. Szerencsére nem telik az életem az elmúlástól való pánikban, mert ha nincs lélekvilág, akkor az lesz a halál után ami előtte volt, ha meg van ,akkor meg szintén minek pánikolni rajta. A teljes megszűnést inkább megalázónak tartom, mint ijesztőnek. Szellemet még sosem láttam, sőt mosolyogtat,akik minden padlóreccsenésben meg leesett tárgyban kísértete vélnek felfedezni. Nagymamám állítja, hogy tőle a haláluk után kb. egy hónappal elbúcsúztak a halott családtagok, pedig ő racionális ember matek-kémia szakos tanár, és nem foglalkozik egyébként a szellemekkel. Az már furcsább ,hogy ez mindig álomban esetleg félálomban történt az elmondása szerint, nem tudom mi az akadálya az éber állapotnak. Vagy azért mert ezek csak hallucinációk, alvásparalízis vagy esetleg addig jelennek meg, amíg az ébredés olyan fázisba nem jut, hogy a racionális gondolkodás kizárná ezeket az észleléseket.
Köszönöm! Mindeképp kipróbálom....
Szánd rá az időt, és próbálj meg komolyan elgondolkodni rajta, hogy van-e értelme hagynod, hogy ez a dolog megkeserítse az életedet. Képzelj el gyönyörű napot, amit a gyerekekkel töltesz. Képzeld el, hogy jönnek a szokásos rossz érzések. Itt állj meg. Azt már tudod, hogy mi lesz, ha átengeded magad ezeknek a negatív gondolatoknak. Most azt képzeld el, hogy nem figyelsz rájuk, hanem a figyelmedet a gyerekekre, a napsütésre, a virágokra fordítod, és megfigyeled őket a jelen pillanatban anélkül, hogy a jövőt rávetítenéd. Végül képzeld el, hogy vége napnak, és hasonlítsd össze, mit történt volna akkor, ha megint hagyod magad belezuhanni a negatív gondolatokba, és mi történt volna, ha csak figyelmen kívül hagyod őket. Egyik esetben sem tudod megváltoztatni a távoli jövőt, de mindkét módon ugyanúgy eltelik az a tökéletes nap, csak nem mindegy, hogy te közben ki tudod élvezni, vagy pokollá változtatod a saját magad számára.
Aztán a későbbiekben is amikor jönnek a rossz érzések, állj meg egy pillanatra, figyelj a légzésedre, tudatosítsd, hogy hol vagy, és mit csinálsz, és hogy ennek most semmi köze a jövőhöz, mert az nem most, és nem itt van.
Azt már nem várom meg. Olyankor már alszom, és a démonjaim is.
Kettőre mèg jobb lesz :))
Valami csak volt vagy honnan tudod, hogy odaát voltál?
Nyugodj meg, nem bolondultál meg.
Lehet, hogy megbolondultam? Komolyan kérdem. Általában a bolondok nem tudják, hogy azok.
További ajánlott fórumok: