Nagymama (beszélgetős fórum)

Nekem is volt 2 aranyos nagymamám. Sajnos már régen meghaltak. Az anyai nagymamám "megjósolta

hogy majd eljön neked is az igazi" Ezzel a férjemre célzott. Én persze nem hittem neki.

Persze mondtam fehér lovon. A nagyi meghalt. Halála után alig 1 éven belül ténleg eljött értem a férjem. Azóta is együtt élünk ennek már 38. éve. Nagyon rendes férjet küldött nekem onnan fentről.

Azóta már én is nagyi lettem van 4 gyönyörű unokám. Remélem sokáig szerethetem és vigyázhatok rájuk.

En szerencses vagyok. Meg a ded nagymamamra is emlekszem az egyik reszrol edes a masik reszrol mostoha. Az edes ded mama a nagy szuleimel elt : emlekszem amikor kicsike volttam lefektetek delre en meg mikor azt hittemalusznak kiszaladtam az udvara. A ded mama harciasan a botal jott utanam, szegeny vagy 80 felul volt akor, en meg mikor lattam hogy jon atszaladttam a szomszedba a kerten keresztul:))

Mostoha dedmamaat mikor emgismertem mar nagyobb voltam.Szegeny mama mindig volt egy szem cukra es egy tortenete.)

remek cikk. Sírtam rajta, mert az én mamámat jutatta eszembe, akiz én is nagyon szerettem és sajnos 2001-április 10.-én elvesztettem! :(

Főzni sütni tőle tanultam, az állatok szeretetét töle örököltem. Sok mindent tanultam tőle, és a mai napig emlékszem a sztorijaira amit mesélt. Sokszor elő veszem a fényképét és ilyenkor elmondom neki hogy mi van velem, sőt ha kimegyek a temetőbe, szintén beszélek hozzá.

Nagyon hiányzik, ugyan úgy mint neked a te mamád!!!!!

nekem is hiányoznak a nagymamáim! egyikük Parkinson-kóros volt... a másik nagyim pedig hasnyálmirigyrákos... a vége mindkét betegségnek szörnyű... nagyon rossz volt így látni őket... sajnos nagyon sokszor meg kell erőltetnem az agyamat, hogy ne ezek az utolsó képek jöjjenek elő róluk, hanem amikor még fittek voltak, nevetősek, arcuk pirospozsgás, és amikor imádtam velük beszélgetni... nagyon-nagyon sokat köszönhetek a nagymamáimnak!

anyák napján rájuk is emlékezem

Én is nagymama vagyok... Én nagyon szerettem az én Nagyanyámat. A fiaim is nagyon szerették Édesanyámat, szó nem lehetett volna arról - de eszébe sem jutott senkinek -, hogy ne köszöntsék fel Anyák Napján.

Én csak egyetlen egyszer voltam hivatalos az óvodai Anyák Napi ünnepségre, az elsőre, ahol az iker unokáim verset mondtak, szerepeltek.

Aztán az a döntés született: mindenki köszöntse meg a saját anyját.

A fiaim fel is köszöntöttek ma is.

Az unokáim, noha most is itt vannak, és ők a szemem fényei, nem mondták el az oviban tanult verseket. Holnap az ovis ünnepségre - miután Anyukájuk nem tud ott lenni - az Apukájuk megy el.

Megkönnyeztem a cikkedet!

Nekem 11 éve halt meg a Nagymamám és egyfolytában hiányzik!

Én is elsírtam magam a cikk olvasása közben, magam is nagymama vagyok , de nekem is volt nagymamám (csak egyiküket ismertem sajnos)akire a mai napig szeretettel emlékezem, mindenki addig él amíg valaki őrzi szívében , agyában az emlékét.

Anyák napja felerősíti ezeket az érzéseket.

Boldog napot kívánok minden anyukának és nagymamának!

Volt egy nagymamam ak nagyon szeret. 5 evet gondoztam agyban, dema is szivesen , sot sokal odaadoban tennem. Neha onzo modon, szeretnemha elne meg.

A lanyomnak a nagymamaja itt elt velunk(anyosom). Leult ellebe es tatot szajjal hallgata, amit a nagymama mondot szent volt, harcba szallt akar vellunk is, ha mast mertunk mondani.

Soha nem fekudt le a lanyom joejt puszi nelkul. Anyosom szoknyat hordot, a lanyom szoknya orult.Volt egy egyforma szinu szoknyajuk. " Nezd nagymama pont olyan szoknyam van mint neked"

Hat ezt jellenti nekkem a nagymamak.

Titelettem szeretnem kifejezni minden elo es mar elment nagymamaknak

Megkönnyeztem.......eszembe jutott a nagyim....:(!

Sajnos már ő sincs közöttünk!!!

Nem szerettem volna így kezdeni az Anyák napját, hisz tudom, úgyis sírni fogok még napközben.

De köszönöm ezt az írást.

Én abban a kivételes helyzetben lehetek, amiért hálás vagyok, hogy mindkét nagymamám él. (igaz, csak az egyikhez fűz a szorosabbnál is szorosabb kötelék - ezért kérem ne ítéljetek meg, nem csak rajtam múlt.)

Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, én ma négy embert köszönthetek gyermeki szeretettel.

Édesanyámat, aki a világra hozott, a két nagymamámat, valamint azt a nőt, aki akkor volt mellettem, mikor a szüleim elváltak.

Azóta Ő az Öcsém édesanyja, akivel hajdanán nem volt túl jó a kapcsolatom. De ma már legalább megértem. És tudom, hogy köszönettel tartozom Neki.

Úgyhogy fel is hívom mindjárt :)

Én is megsirattam.

Bár még mindkét nagyim él,az apai nagymamám rákos.

Nagyon félek ami ezután következik.

Én késői "klimax" gyerek voltam, úgy cseperedtem, nőttem fel, hogy nagyszüleim már nem éltek. Én nem

voltam részese a nagyszülői szeretetnek, csak hallottam, olvastam róla, hogy sokkal önzetlenebb, mint a szülői szeretet.

És hogy ez igaz, azt igazán akkor tapasztaltam, amikor az én kemény, szigorú anyámból, az én Édeskémből Mamika lett. Mennyire szerette, imádta az én egyetlen, nehezen született gyermekemet. Sokszor csak néztem meredten, ahogy szó nélkül eltűrt minden gyermeki próbálkozást, pimaszságot, ami már az én tűrőképességemet is súrolta. Nemhogy szólt, vagy fenyített volna érte, közös kacara, puszik tömkelege volt a végkifejlet.

Sajnos a sors ezt az örömet, tőlem megtagadta, az én ilyen irányú túláradó szeretetemet csak abban élhetem ki, hogy nézegetem itt sok aranyos picurka fényképét, csodálom a szép, többgyermekes családokat, és puszik helyett küldözgetem a jeleket. És némelyikért aggódom, mert esetleg beteg, és olvasok róla. Gondolom, csak néznek, ki ez? Miért küldte?

Hát ezért!! Én csak így szerethetek! És nagyon-nagyon írígylem a Nagymamákat. Kérem nézzék ezt el nekem!!!