Nagycsaládosok, hogy telik egy napotok? (beszélgetős fórum)

Ez az érzés elmulik majd. Az én két gyerekem között 8 év van,ennyi ideig emesztettem az első születését, az utána lévő nehézségeket.Mert nem egyszerű.

Kötöttem az ebet a karohoz, hogy nem kell több gyermek.

Aztán másképp alakult.Sokszor nehéz, de mikor látom hogy mennyire szeretik egymást, hogy a kicsi rám mosolyog,én esküszöm, hogy minden sz@rt elfelejtek.

Hátha nálad is megszepulnek majd az emlékek.

Egyébként amikor ilyesmit írsz,nem gondolsz arra, hogy ha tudná a gyermeked, hogy miket osztasz meg a nyilvánossággal lehet nagyon elszomorodna?

Mert lehetnek rossz érzései az embernek, de van, amit jobb megtartása magadnak.

Kész csoda, meg szerencse is, hogy csak 1 gyereked van.

Nem tudnál néha nem írni?:(((

Én is eléggé okostelefon, tablet ellenes vagyok :( a húgom 2.osztályos volt 17 gyerekből 14-nek már volt telefon vagy tablet..mikor elköltöztem otthonról otthagytam neki a tabletet de anya szerint mostanában nem érdekli :)) én olyan kamasz voltam aki csak arra használta a telefont hogy a szüleivel/tesóival beszéljen rajta ha van valami pl. lekéstem a buszt később megyek stb.

Nálunk a legidősebb bátyám 3 gyermeket vállalt de kb.4 év múlva probálkoznak a 4.babával. Középső bátyámnak 2 gyereke van, 3-at akartak de párjánal a 2.szülésnél komplikációk léptek fel és sajnos nem lehet több gyermeke. A legkisebb bátyámék majd később szeretnének gyerekeket és kb.2-3. Szóval szerintem ez változó. Anyagilag, lelkileg, fizikailag ki mennyit tud vállalni.

Mi kisvárosban élünk alföldön, itt az iskolán keresztül van lehetőség sportra zenére ingyen vagy minimális pénzért. :)

Elkezdtük a kivizsgálást. 30-án megyek 21.napi hormonsorra aztán meglátjuk az eredményeket. A 3.napi szerint magas TSH-m van :/ (3,19)

Nem, nem, én semmiképp nem próbálkoznék. :))

Nálam nem is az anyagi dolog ami miatt nem tenném.

Hanem az újrakezdés. Annyira örülök, hogy a gyerekem már az értelmes kort elérte. Nem csak a folytonos küzdelem van, amit egy csecsemő okoz. Én azt soha többé nem tudnám újra megtenni, annyira szörnyű volt. :(

Aztán meg nem tudnék mit kezdeni a tesóféltékenységgel, a folyamatos veszekedésekkel, a 'neki szabad-nekem miért nem' csatákkal..

Átlagos család vagyunk. 3 fiunk van (13, 11, 1,5 évesek). Egy autónk. Hitel a házon. Kertes házban élünk, agglomerációban. Én most gyeden vagyok.

A havi 1 misi akkor is elérhetetlen számunkra, ha visszamegyek dolgozni.

A kölykök járnak kézire (havi 3000/fő, a meccsekre viszik őket). Mennek a haverokkal bandázni, itt a faluban biciklivel közlekednek. A városba, és bevásárolni autóval megyünk.

Tényleg tök átlagos (és inkább úgy érzem, szerencsés) család vagyunk.

A másik nagy igazság meg az, hogy a gyerek nem csak annyiba kerül, mint amennyit a 30 év alatt ráköltesz, hanem annyiba, amennyi fizetést nem hoztál haza miatta..

Mert nélküle többet, jobb pozícióban tudtál volna dolgozni, viszont ha felneveltél 3-4-et, utána már tuti felejtesz, és örülsz, ha "takarítani" visszavesznek, ha egyáltalán szóba állnak veled..

Igen, ez olyan szívtelennek tűnik, de gazdaságilag ez a helyzet.

[link]

Jó, tudjuk, hogy statisztika eleve sánta, meg hogy az országrészek között nagy különbség van, meg azt, hogy sok felfelé kiemelkedő emel fel sok alacsony fizetést..

De azért hozzávetőlegesen a számok... Ne mondja már senki, hogy havi 400ezerből 5 embernek annyira vidám a vidám, én meg arra nem vágynék, hogy elve már a tervezéskor arra kelljen gondolnom, hogy egy fodrász is luxus lesz az elkövetkezendő 15 évben.. Az, hogy valami később nagyon nem úgy alakul, az benne van a pakliban, az más kérdés.

Másik hozzávetőleges adat: ahol lakom, most van egy pályázat. Az jogosult szociális alapú támogatásra, ahol az egy főre eső jövedelem 85.000 alatt van... Nálunk ekörül van, picivel felette, és igen, én is azt érzem, hogy jó, nem éhezünk, de azért olyan nagyon nem is vagyunk eleresztve, ennyiből azért igen keserves mindent megoldani cipőtől a számítógépig, a mosógéptől az ablakfelújításig, pszichológustól a születésnap-karácsonyig..

Én azt gondolom, hogy 2 gyere után kell nagyon-nagyon őszintén számotvetni, hogy kell-e ez, és van-e miből.

Az akkori csúfolódás ma 10x-es. Ez nem jó, nem kéne, hogy így legyen, de így van.

Az én fiam már most azt mondja, hogy neki csak 1 gyereke lesz, hogyha fejlesztésekre kell majd vinni, ne legyen olyan nagy gond... 11 éves..

Ezzel együtt egy olyan erő, és öröm ez, ami nem elcserélhető mással, de annak nagyon rossz a vége, ha nem merünk őszintén beszélni arról, ami gond. És ma az anyagi nagyon az, még annak is, aki azért nem éhezik.

A fiaméknál is és a lányoméknál is már szinte a tanárok vettek rá, hogy legyen a gyereknek telefonja, tabletje, mert már mindenkinek van, és nagyon kilóg a gyerek.. Elsősorban nem anyagi oka volt, hogy nem volt neki, hanem nem értettem ezzel egyet alapból, de fizetni sem kellemes a sok cart.. Nekem eddig okostelefonom se volt, most is úgy lett, hogy egy barátom régi készülékét megkaptam.. Én oktatásra, tanfolyamra, új szakmára szívesebben költök, mint ilyenre, de tudomásul kell venni, hogy én mondhatom azt, hogy nem kell az okosfon, de a gyerekkel már sokkal nehezebb ezt megtenni. Ez tény, bármennyire is nem így képzeljük el az elején, és azt gondoljuk, hogy mi minden hétvégén majd kéz-a-kézben kirándulunk, körjátékozunk és fakockákkal játszunk..

Szóval nagyon őszintén, legalább önmagunkhoz.. Nagyon más most, mint régebben..

Köszönöm :)

Természetesen a negatív/pozitiv dolgokat egyaránt várom.

Mi 6-an vagyunk testvérek én vagyok a 4.szülött. Imádjuk egymást, szeretem hogy nagy a család. Viszont minket sokat csúfoltak az iskolában emiatt :( ettől is félek. Pedig a szüleink tisztességesen neveltek minket bár mindketten sokat dolgoztak ezért mondhatni egymást neveltük.

Az öcsém középsúlyosan értelmi fogyatékos szóval tudom milyen nem egészséges gyerekkel élni.

Mi most autóra gyűjtünk vagy inkább lehet kisbusz kéne :D

Mi még csak az 1.babánál tartunk, 14 hónapja próbálkozunk.

Nekem kettő az a négyből.

Ezek az összegek meg a mára vonatkoznak, még 5 éve is mások voltak a számok. Meg nyilván vannak különbségek a Nyírség, meg Győr között..

Az iskola kapásból fizetős, más megoldás nincs. (Lenne a normálban a napi kínlódás)

Természetesen kocsi nélkül is van élet. Ezzel együtt, mivel fél éve van, meg tudom ítélni a csillagászati különbséget, hogy mennyivel többet tudok a gyerekeknek adni programban, időben, sőt magamnak és a munkámnak is, amióta van.

Persze, hogy sohase tökéletes semmi, ami nincs azt megoldjuk, de ha valaki most tervezi ezt, akkor jó, ha figyelembe veszi ezeket a dolgokat. Azért kérdezte.

Azon gondolkoztam, hogy írjam-e neki, hogy több gyerekből több esély van problémásra...

Csak ámulok Szurikáta szavain. 3 gyerek mellett sose volt havi 400ezer az összjövedelmünk, 1 kocsink van. Mivel a középső autizmussal él, nagyon sokáig voltam itthon, 1 fizetésből (3 családi pótlék +GYES/ápolási) éltünk.

Szerencsére spórolós vagyok - ezt láttam a szüleimtől -, így a nyaralást is mindig megoldottuk. :)

Mit mondjak: nehéz (de ebbe vedd bele, hogy az egyik nem egészséges!), de csodálatos! Megéri. :)

Szia.

4-gyermekem van. 20-16-15-11évesek. A nagyok lànyok a legkissebb a fiam. Nagyon szerencsés vagyok mert nagyszülői segítséggel illetve a volt férjem jó munkahelye àlltal otthon lehettem közel 10-évig a gyerekekkel. 6-éve dolgozom újra. Nehéz volt megoldani a gyerekek mindennapi dolgàt. Én hajnali 5-kor megyek el a férjem csak 6-7között. (6-éve elvàltam és 3-éve újra férjhez mentem). A nagylànyom màr nem lakik velünk. Napirendünk van mint a suli mint a szünidőre! Be van osztva kinek mi a dolga! Jutalmazàs büntetés rendszerét hasznàljuk! Nagyon jól bevàlt eddig:-). Havi egyszer tartunk pizsi napot amikor pizsomàban vagyunk egész nap és csak a gyerekekkel foglalkozunk:-)

Összebújunk pàrnacsatàzunk tàrsasozunk palacsintàt sütünk:-). Ezenkívűl minden hónapban van csak anya-lànya-fia nap amikor egyesével megyünk el valahova! Néha úgy érzem kevés az idő mindenre. Néha azt érzem nem vagyok a toppon. Néha csődöt mondunk nevelésből. Nem minden nap szép és vidàm. De semmiért nem cserélném el az életünket! Igazi érzelmi hullàmvasút:-). A férjemmel kevés időnk van egymàsra sokat dolgozunk hogy biztosíthassuk a gyerekeknek ami kell! Öneröből hàzat vettünk kocsink csak egy van. Mondjuk én napi 2-óràt buszozok dolgozni és haza de megoldjuk amit kell! Kell a megfelelő tàrs a nagycsalàdhoz. Egyedűl nagyon nehéz lenne. Én aprosàgokkal szoktam kedveskedni a férjemnek. Sütök valamit vagy épp megmaszírozom este. Ha hétvégén szabad vagyok akkor mindig àgyba kapom a kàvét:-). Igyekszünk kimutatni egymàsnak a szeretetünket tiszteletünket! Fontosnak tartom a megfelelő komunikàciót. Ha bàrmi konfliktus van akàr a gyerekek akàr köztünk mindig akkor frissiben megbeszéljük. Sosem fekszünk le haraggal. Szerintem több a jó oldala a nagycsalàdnak mint amennyi nehézség adódik. Vàgjatok bele én nem bàntam meg:-)

Szia!

Csak így hirtelen:

Amire megvan a 3-4 gyerek, jó, ha van mindegyiknek zárható szobája. Nálunk a nagyobbak nagyon szenvednek, hogy a kisebbek szétrombolják az épített legókat, stb.. De nyilván a kicsik kezéből se lehet kivenni mindent mindig..

Két autó a családban alap. Nekem most lett csak, és kb. olyan, mintha Amerikába kerültem volna elnöknek... A munkához is nagyon kell.

Dolgozni dolgoztam 4 gyerek mellett is, de aztán másfél év után feladtam. Kicsit több segítséggel, vagy közelebbi munkahellyel azért ment volna.. A férjem sajnos nem tudott a hazahozásba besegíteni, mindig nekem kellett felállni, ha volt valami, márpedig az gyakran volt... Meg sajna itthon én már nem tudtam leülni a céges dolgokkal foglalkozni, nem is akartam, tanulni nemigen maradt időm. A saját cég nem rossz megoldás, most a férjem mellett vagyok, de ennek meg más hátrányai vannak. Viszont nálunk most ez működik..

Egy darabig működött, hogy néha elmegyünk kettesben. Csodák nincsenek, akkor valakinek kell a gyerekkel lenni. A nagymamák egy darabig bírták, mostmár eléggé passzívak, fáradtak, dolgoznak még, stb.. Szóval mostanában már ez is gáz, hiányzik, stb..

Pénzből sohasem elég, a 4 gyerekhez a nettó 800-1000000-ós jövedelem a normális. Mi az 550-ünkből eléggé meg vagyunk most lőve, pedig nincs hitelünk...

A szünidő az horror. A nagyszülők egyet-egyet visznek el nyaralni, még mindig van három... Imádom a gyerekeimet, szeretek velük lenni, de most még 4 generáció a négy gyerek, mindegyiket más érdekli, így a régen megálmodott közös programok közel sem úgy működnek. Vagy a kicsi nyúlik, vagy a nagy vágja a pofákat..

Egyébként meg buli...

Azért a nehézségeket írtam, mert az támpont..

Természetesen tudjuk, hogy sokan felnőnek negyedannyiból is, mint amiket leírtam, de azért az ne legyen cél. A mai világban mindenki idegesebb, feszültebb, és sok nagycsaládnál látom úgy, hogy a gyerekeknek ez sok, egymást is inkább bántják, mert se a közösségben nincs nyugi, se otthon, mert ott is alkalmazkodni kell. Ezért írtam a külön szobát, nagy tereket, ha lehet kertet..

A gyerekeim egyébként 13-11-7,5-4 évesek.

3 vagy több gyermekesekre gondolok. Mennyi idősek a gyerekek? Mennyi idő jut magatokra vagy hogy kettesben legyetek? Mennyit dolgoztok? Mennyire jó testvérek? Suliidőben ill. szünetben mi a "napirend"?

Nagycsaládod szeretnénk azért kérdezem.:)