Nagycsaládos anyukák vagy akik nagy családot terveznek! (beszélgetős fórum)
Szia!
Én most találtam a fórumra mi is nagycsalád vagyunk, 4 gyerkőccel:)
A legkisebbem 8 hónapos lett a mult héten:)
Tőled nem kérdezték meg, hogy normális vagy-e ennyi gyerekkel:( Vagy csak felénk van ennyi rosszindulatú ember?
Sziasztok!!
Van itt még valaki??
Mi már nagycsalád vagyunk,most tervezzük az ötödik babánkat...
Nikyci !össze jött a babuci???
Sziasztok!Nekem is két fiam van 2 és 4 évesek lesznek februárba.Mi mindenkép szeretnénk 3. babát csak plusz egy év csuszásal.Két év különbséggel nekem nehéz volt.Most már könnyü velük,de még legalább egy fél évet várunk.Már alig várom,hogy terhes legyek megint.Remélem könnyen össze jönn majd!
Az igaz, de attól még a munkahely ezt nem szereti. A gyes nudli, megélni nem lehet belőle. Egy keresetből nem tudom, hogy lehetne megélni. Párom már így is rengeteget dolgozik, túlórahegyek. Azt meg nem szeretném, hogy gyerek meg én sose lássuk.
Neked is igazad van persze az anyagiakban de ez nálunk szerencsére nem áll fent...
A gyed és munkahely kérdésére visszatérve én mikor 18 hónapos volt a kisfiam akkor estem teherbe tehát gyed alatt,mikor az lejárt simán elmentem gyesre a maradék két hónapra és utánna ujra jött a gyed a munkaviszonyod gyes alatt nem szűnik meg.
Sziasztok. Nekem még nincs gyerekem, de most szeretnénk. Nekünk örülök, hogy ha kettő lesz. Kettőt szerettem volna mindig, de leht, hogy csak 1 lesz, mivel már 31 éves vagyok. GYEd után nem célszerű megint gyerek, mert hogy marad meg a munkahely? A másik, hiába szeretnék több gyereket, ha anyagilag nem bírjuk. Nem arról van szó, hogy mit tudjam én mit vásároljunk meg neki. Lakáshitel, rezsik, stb. Az meg véleményem szerint, hogy a férjem éjt nappallá téve dolgozzon, a gyerekek meg én se lássam sose, nincs értelme. A nőnek és a gyerekeknek is szüksége van férjre ill. apára. Persze biztos jó, ha sok testvér van, mert mindig számíthatnak egymásra, volt osztálytársam akik 5-en vagy 8-an voltak testvérek. De a jelenlegi helyzetben, meg már csak azért is, hogy az egyik fél agyon dolgozza magát, és ne legyen a családjával, nem túl jó dolog.
Igen, az a legfontosabb, hogy nagyon jó látni, ahogy ragaszkodnak egymáshoz. Ezt semmivel nem lehet pótolni. Persze, az sem jó, ha úgy vállalsz gyereket, hogy nem vagy kész rá. De hát, azért várhatsz még egy kicsit! Én nem adnám el a babakocsit, csak ha nem lennék benne biztos, hogy akarok még gyereket.
Nekem is két fiam van, és most várom a harmadik gyereket. Semmi segítségen nincs, mert külföldön élek. A két gyerek közt másfél év van, a nagy 4 és fél éves. Volt egy nagyon-nagyon nehéz időszakunk, úgy két éve, de azóta egyre könnyebb, és azt hiszem, ha csak nem lesznek ikreim (amit remélek), akkor olyan nehéz már nem lesz az életünk. Mi mindig is akartunk legalább 3 gyereket. Persze, majd kiderül, hogyan boldogulunk, de remélem, megoldjuk. Az iskoláig, szerintem, ne várj az újabb gyerekkel. Állítólag, ha a legkisebb gyerek és a fölötte levő között 4 évnél több a korkülönbség, akkor a kicsi, a legtöbb szempontból úgy nő fel, mintha egyedül lenne. Mi is előbb akartuk a harmadikat, de nem sikerült, sajna. Remélem, ez a baba rendben lesz :)
Szia!
Én csak támogatni tudom hogy igen is tervezzétek a következő babát.
Én világ életembe 3 gyereket szerettem volna.Most van egy 4 és 2 éves kisfiam,dolgozunk a harmadikon,csak épp nem akar összejönni.ANyagilag mi sem állunk túl jól,de éhezni nem éhezünk,mindenük megvan a gyereknek.Hajra,csapjatok bele,ne agódj!!!!
Anyagilag mi sem vagyunk túl jól, de annyi támogatást kapunk, a kicsinek, aki 3 éves már, alig kell ruhát vennem, vkiről mindig visszamarad. Aki hisz abban, hogy van gondviselés, az tudja, hogy minden külső dolog valahogy megoldódik. Nálunk mindig így van. Az pedig semmihez sem hasonlítható, amikor bújnak, és mondják: Te vagy a legjobb anyukám...:)))))
Olyan jó ezeket hallani,abban mindenképp igazatok van hogy annál nagyobb boldogság vagy kincs nincs mint mikor átölel és azt mondja szeretlek...vagy mikor a pici oda bújik:-DDD
Én is ebben reménykedem hogy jó testvérek lesznek felnőttként is és ha mi már esetleg nem leszünk ott lesznek egymásnak négyen,azért ez nagy szó:-))
Sziasztok!
Mi sem vagyunk elengedve anyagilag ráadásul lakáshitelünk is van,de még szerencsére tudjuk fizetni.Nekem 2 lányom van 4 és 6 évesek és 1 éves a kisfiam tehát nincs nagy korkülönbség közöttük és szerintem ez ideális.A 2 lány nagyon megértik egymást és jókat játszanak együtt.Kicsi fiam meg mindig megy utánuk ők meg babusgatják ,játszanak vele szóval imádják egymást.Szerintem vágjatok bele bátran főleg ha van nagymama is aki tud segíteni.
Én mindig nagy családot szerettem volna már kislányként mert én egyke vagyok,és akár 10 gyereket is vállalnék még a koromba is beleférne,de a mai világba sajnos nehéz felnevelni,iskoláztatni stb.. őket!
Ja, és a nagyszüleim sose vigyáztak ránk...max.nyárra lementünk 1 hétre, de nem fordult elő sokszor.
Szia!
Én is egyetértek az előttem szólókkal:-)
Nekünk 4 gyermekünk van kettőt én hoztam az előző házasságból a 2 kicsi közös,így van egy 14éves egy 10éves egy 6éves és egy 5 hónapos törpe.
A mi házasságunk is boldog és kiegyensúlyozott,anyagilag viszont mi se vagyunk toppon és nagyszülők egy részről sincsenek,meghaltak:-(
Így egyedül kell mindent megoldanunk,ami nehéz sok lemondással és áldozattal jár,de ha rájuk nézek vagy bújnak és mondják "szeretlek anya" az mindent megér!!!
Pedig a picinél nagy dilemma volt hogy megtartsam e,mert nem terveztük,de mivel nagyon abortusz ellenes vagyok és idegileg rámentem volna így megtartottam,de hálát adok az istennek hogy így döntöttem.
Értük érdemes élni!!!!
Szia!
Én ugyan nem vagyok nagycsaládos, az első babát várom, de nagy családban nőttem fel, 4-en vagyunk testvérek, 2 év van mindenki között, kivéve köztem és a nővérem között van 4 év. Ráadásul egyáltalán nem voltunk jó anyagi helyzetben, anyukám itthon volt velünk, apukám meg amit keresett az minimális volt, mégis mind a 4-en sportoltunk, zenéltünk, tudtunk iskolába járni, jó ruhákba jártunk, minden évben külföldön nyaraltunk, és a legjobb, hogy ha van valami problémám, egyből 3 emberhez fordulhatok, plusz a szüleim. Én nagyon szerettem hogy sokan voltunk testvérek, anyukám is mindig azt mondta, hogy nem bánta meg, hogy ennyien vagyunk. :-)
Én ugyan 4-et nem szeretnék, de 3-at biztos, aztán ha az anyagiak is engedik akkor majd a 4. is jöhet. :-)
Náklunk is csak az egyik nagyi jöhet szóba, az is 70 km-re van.De sokat segít így is.
Sziasztok! Nekünk kettőnknek összesen öt van, férjemnek két nagylánya, nekünk 3 közös. A férjem kisebbik lányát is mi neveljük, a nagyot is mi neveltük, de két éve mégis visszament az anyjához, mindegy ez majd egy másik fórum téma lesz. Sokan lenéznek minket, de éppen készülünk a negyedik közöset is megalkotni. Én csak támogatni tudlak. Nem könnyű, ez biztos, de nekem pl. csak "logisztikai" nehézségeim vannak, melyik van iskolába, oviba, külön órán, stb. Én imádom őket, s aki szereti a sok gyereket egy helyen, azt boldoggá fogja tenni ez az állapot minden nehézség ellenére! Hajrá!
NA látod az jó. Én nélküle is elboldogulok,mert muszály. Neked akkor csak könnyebb:))
Köszi jól esik a biztatásod,nálunk van nagyi aki ha kell most is segít:-)
HAjrá. Nekünk három van,és anyagilag se vagyunk a toppon sajnos. Ez egy állapot,és javulni mindig tud. Ha ti anyagilag is jók vagytok,szerintem nincs mitől félned. Nekem nincs a háttérben nagymama sem aki segít. Apa dolgozik éjjel nappal. Én egyenlőre itthon vagyok velük. 12,7,és 4 évesek. Anyaságin vagyok. De ha adódna valami munka amit el kell fogadni,nem állok útjába. Én támogatom az ötletet:O))
Van egy nagy dilemmám és talán a ti véleményetek is tud segíteni abban hogy mi legyen a döntésem.
A lényeg: van két csodaszép kisfiam:-) a nagyobbik 3 éves a kicsi pedig most múlott 10 hónapos boldog házasságban élek a kisebb hullám völgyeket el tekintve:-) és anyagilag is minden rendben van körülöttünk,a férjemmel már beszéltünk 3. babáról de én mindig azt mondtam majd ha a fiuk suliba mennek akkor szeretnék ujra szülni,de most szóltam a férjemnek hogy szeretném eladni a babakocsit amit piciként használtunk hiszen csak állásában megy tönkre és akkor derült ki hogy ő azt szeretné ha nem adnánk el hanem kb egy év múlva el kezdenénk új kistesó jövetelén gondolkozni,én pedig úgy meg lepődtem vagy megijedtem hogy még el is sírtam magam,nem tudom hogy tudnák ekkora feladattal meg bírkozni?
Nektek mi a véleményetek,hogy oldjátok meg,mert tudom hogy szeretnék én is még egyet de most először félek is...
További ajánlott fórumok: