Nagy betegnek örömöt okozni :-( (beszélgetős fórum)

Nagyon szörnyű ez az egész :-(

Végig látni, tudni, hogy valaki akit szeretsz szenved :-(

Szerintem jobb ha Ö maga dönti el mit akar abban az esetben ha tudjuk a további élete csak iszonyú fájdalmakkal, rosszullétel jár és már változtatni sehogysem lehet. Akár hogy is szeretjük Őt és iszonyúan hiányozni fog.

általában jó fejű, könnyen tanuló fiam van, de volt egy tárgy, amit az informatikusok nem szeretnek, a diszkrét matek. Ez elsőre a fiamnak sem sikerült, mondtam, hogy ne mondjuk el anyukámnak, még betegebb lesz vagy egyenesen belehal.

Sajnos a diplomáját már nem érte meg.

Megértelek és nagyon sjnálom. Kajával nem lehet örömet okozni. Anyukám halála előtt kb 1 hónappal elkezdett tőlem kaját " rendelni" azaz arra a kérdésemre, hogy mit főzzek, minden nap megnevezte korábbi kedvencit, mert a hozott kaját már nem ette , pedig nem volt rossz. De nem birt enni, teljesen étvágytalan volt és a mikor bekerült a kórházba, egy brugó doktornő leorditott, hogy 'éheztettük a nénit.' fel fog jelenteni. ííén boldogan főztem minden nap, hátha jó étvággyal megeszi de nem.

TV-BEN azért volt néhány műsor, ami tetszett neki. A legutolsó időkben már vendégekre sem volt kiváncsi.

Fiam azidő tájt volt egyetemista, viszont az ő sikereinek

jó vizsgaeredményeinek őszintén örült, bármit elkövettünk, de ez volt az egyedüli örömforrása.

Nem volt olyan szerettem aki hosszan betegeskedett volna. Hirtelen mentek el, rövid kórházi kezelés, operációt követően.

Ott kell lenni mellettük és őszintén beszélgetni velük, mikor tiszta a tudatuk.

Életükben kell mellettük lenni, szeretni őket és azt minden lehető alkalommal tudatni velük. A kórházi ágyon már késő, nem lehet pótolni.

Sok haldoklót ápoltam, nevezhetjük őket "ismerősnek" is, hisz egy hospice osztályon vagy egy idős otthonban "ismerősökké" válnak az emberek,együtt élik a hétköznapjaikat.

Volt, hogy én fogtam a kezüket az utolsó órákban, volt, hogy ott volt a család. Volt olyan, aki egyedül akart lenni, magányban akart elmenni, közben csak imádkozott.

Volt, aki éjjel kettőkor kért halkan egy kis parizert. A kolléganőm elfutott az éjjel-nappaliba. Az "ismerős"-ünk boldogan megette, amit kért, és reggelre csendben elaludt.

Volt, hogy a család körbeülte a beteget, nem kértek segítséget, vittek magnót halk zenével, közben simogatták szerettüket.

Nincs recept, nincs séma, minden ember más, más igényekkel, még az utolsó órákban is!!!

Olyat csak filmen láttam, hogy Peter Falk elvitte a szeretett nőt a tengerpartra meghalni, és happy volt minden.

Már kérdezni sem lehet? És ha neki épp haldoklik a hozzátartozója ?! Gratulálok! Buli?! Ki beszélt itt buliról ? Empátia 0 ...

Örömet szerezni szerintem azzal is tudsz hogy otthon van a szeretteivel a beteg. Esetleg ha tud beszélni akkor kérdezz rá hogy segíthetnél neki.

Volt, nem értékelte.

Tudod miért?

A halálra, az elmúlásra emlèkeztette.

"A szándékunk lehet jó, mégis hibazhatunk"

Vidám fórum. Pont kell ez.

Hazavittük aput a kórházból hétvégére, aztán visszavittük és meg is halt.

Ebéd? Enni nem evett.

Semmivel nem lehetett boldoggá tenni. Haldoklott. Ki boldog akkor?

Sziasztok!

Volt már olyan súlyos beteg ismerősötök akit annyira szeretettek, hogy az utolsó napjait, vagy heteit valamilyen módon boldogá akartátok tenni? Pl.: olyat mondtatok neki ami boldogá tette, kedvenc ételét készítettétek el, a számára legfontosabb emberrel ebéddelhetet együtt. stb.

Kíváncsi vagyok volt-e olyan aminek nagyon örült.