Munkatársakhoz szoktatok beteglátogatóba menni? (tudásbázis kérdés)

És?

Miért kérdezted ezt?

Volt egy kolléganőm még az első munkahelyemen, s mikor kezdő voltam, ő volt a kijelölt mentorom. Sajnos pár évvel később fél év alatt elvitte egy kétszeres áttétes rák. Meg akartam volna látogatni a kórházban, hiszen sok mindent köszönhettem Neki, de a családjával megüzente a munkatársak felé, hogy nem szeretné, ha bárki is meglátogatná, mert azt akarják, hogy olyannak emlékezzünk rá, amilyen volt egészségesnek. (májrák, áttéttel a vesékbe és a tüdőbe)

A temetésén ott voltam, és azóta is november elsején gyújtok egy mécsest a sírján. Én így látogatom őt. :(

Egyébként nem voltam senkinél beteglátogatóban. Akik nem olyan közvetlen munkatársak, azokhoz minek? Aki közvetlen, attól meg megkérdezem, hogy meglátogathatom-e... szeretné-e. Általában nem. Szóval telefon, facebook, viber... érdeklődés, hogy hogy van? Szerintem ez is szép gesztus.

Én saját magamból kiindulva nagyon rossz beteg vagyok, nem szeretem, ha nyüzsögnek olyankor körülöttem. Pár éve sürgősségi műtétre volt szükségem. (Azért volt sürgősségi, hogy ne kerüljek életveszélybe)

Itthon a megyei kórház nem tudott bezsúfolni a listára, ezért át lettem adva az egyik szomszéd megye kórházának. A családom bevitt, megvárták míg felébredtem a műtétből, aztán hazaküldtem őket... és csak akkor jöttek újra, amikor megkaptam a zárójelentést. Így tudtam pihenni, és a gyógyulásra koncentrálni. Én nem szeretem, ha körbeugrálnak amikor beteg vagyok. Amúgy is alacsony az ingerküszöböm akkor, és ahelyett, hogy feltöltene az emberi jelenlét, inkább lefáraszt. Mindannyian mások vagyunk, ezért is érdemes először kérdezni, és ha zöld utat kapsz, akkor beteglátogatóba indulni. :)

Soknak tartod az otthonlétét? Vagy azóta nincs róla hír?

Ha van családja, ismerőse aki ott van gond esetén, én biztos nem mennék el, hiszen azért van otthon nyilván, mert lábadozik. Ha nincs senkije, akkor egy egy-egy ember megnézheti vihet neki főtt ételt, de egyébként minek zavarni?

Gondolom én, ha beteg nincs annyi ideje, ereje a lakásra és önmagára, hogy nyugodtan fogadjon kollégákat. Ha nagyon jó a kapcsolat a kollégák között, már-már baráti, akkor meg felesleges a kérdés, mert ismeritek egymást mennyire hiányzik neki betegsége alatt a látogatás.

Főnököt meglátogattuk.

Egymást nem, mert sosem volt rá szükség.

Ha előtte telefonon egyeztettek a beteggel, hogy neki mikor lenne megfelelő, akkor szoktak menni. Ahol van szakszervezet, ott egypár tag szokott menni. Ha közelebbi munkatárs azok is szoktak menni. Nyilván ez a betegségtől is függ, hiszen fertőző, lázas beteget nem szoktak látogatni.

Én egyszer a vesémmel voltam huzamosabb ideig beteg és jól esett, hogy eljöttek. Kaptam cserepes, nyíló jácintot is, jót beszélgettünk. Az ilyen látogatás egyfajtajta figyelmesség, természetesen a megfelelő időben.

akkoriban volt egy főállásom és egy másodállásom.

Érzésem szerint szerettek - még 25 év elteltével is visszajárnak, de a fiam születésekor a két munkahelyről cca 40 nő látogatott meg, ja és néhány ffi is...Persze az ember huszonévesen másként látja, jó bulinak tűnt és csodálkoztam, hogy anyukám rendesen kiakadt ..., Volt sok pia és aprósütemény .

Ez attól függ...

Manapság, mivel már mindenkinek van szinte telefonja, sokszor elegendő, ha felhívjuk és érdeklődünk. De az érdeklődés nem azért történik, mert sokalljuk a betegállományt, hanem azért, mert tényleg érdekel a hogyléte.

Ha esetleg olyan az illető, hogy igényli a látogatást, akkor simán meglátogatom, de ellenkező esetben a telefon is elegendő.