Munkamánia (beszélgetős fórum)
Akkor az én exem szociopata volt. :)
Elérte amit akart és ki is élvezte, csak bensőséges viszonyra nem volt képes/nem volt ideje/nem akart.
Érdekes amúgy, hogy a számomra eleinte legszimpatikusabb tulajdonságáról - hogy mindenkivel kedves, megnyerő, szabályosan mintha udvarolt volna mindenkinek - később kiderült, hogy csak taktika: hízelgés érdekből. Csak addig volt ez így, míg egy csepp esély is volt rá, hogy remélhet valamit a másiktól (üzleti szempontból, legyen az akár "csak" reklám). Szó sem volt arról, hogy ő olyan csudajó lelkű ember, hogy mindenkit szeretne. Akihez már nem fűzte érdek, arra magasról tett...
A te ismerősöd valószínű nem munkamániás, hanem szociopata. Erre utal törtető jelleme, és a nullához közelítő érzelmi intelligenciaszintje.
A munkamániást egyébként viszonylag egyszerű felismerni: örökké el van havazva (minden munkával el van maradva, sokat dolgozik de nem hatékonyan), tipikus drogos tüneteket produkál (ha említik neki a függőségét, nagyon hirtelen agresszív lesz, szenvedélye belátására totál képtelen és elvonási tüneteket produká ha nem dolgozhat), és sosincs szabadideje, pláne nincs ideje szeretteire családjára.
A munkamániásnál maga a munkavégzés folyamata a cél különösebb eredmény nélkül, nincs nála "élvezeti szakasz", munka utáni napi-heti-éves lazulás, nem szeret "vakációzni", nyaralni, üdülni. A szociopata törtető pedig inkább a végcélért, az az eredményért dolgozik, el képes céljait érni és élvezni is tudja azt, tud lazítani is.
"Munkamániás vagyok? Nem hiszem,de majd meló után megbeszéljük!" Na,ez az én párom.
Igen,sokszor érzem,hogy csak nekem van 2 gyerekem,de aztán jön 1-2 nap,amikor apjuk is lesz hirtelen. Aztán van,hogy megint hetekig csak annyit tud rólunk,hogy mit kell vásárolnia hazafelé.
Mondjuk,az én párom azért hajt,hogy haladjon,hogy a cég fejlődjön,és majd nyugdíjas korában lazíthasson- bár nem tudom,képes-e rá.
Már tavaly is úgy szerveztem a nyaralást (péntektől vasárnapig),hogy nagyon messze legyünk Pesttől,mert akkor nem ugrik kocsiba rögtön,ha valami van a területen.
A kapcsolatunk nem fog rámenni,mert tisztában vagyok a motívációval (és igen,benne van a siker is),és már berendeztem az életünket úgy,hogy minden működik akkor is,ha itt van és akkor is,ha hetekig szó szerint éjjel-nappal dolgozik.
Az egészségét féltem,mert a napi max.4 óra alvás és a hajtás nagyon nem tesz jót,de,ahogy mondaná: ha nem csinálja,éhen halunk!
Vallalkozo. Nagy haz, muhely, orszagos halozat, autok, stb. Aztan az intenzivre kerult hetekre.
Ma mar utazik a felesegevel es gyalog jar, netan kismotoron. Autoba csak akkor, amikor messzire megy vagy nagyon rossz az ido. Mar nem erdekli a penz, a latszolagos siker sem. elegedett.
Látom, közelebbről van tapasztalatod. Igen, én is úgy gondolom, hogy az önértékelés alapja. Sikerek nélkül önbizalomhiányos lenne.
Amikor megismertem, viszonylag fiatal volt, meg a mániája kezdetén. Már akkor is olyan sziklaszilárdan beszélt arról, hogy XY-nak mennyi vagyona, cége stb-je van, de majd ő túlszárnyalja. Akkor még én az életben elég kezdő voltam, tájékozatlan, de az a hév, amivel ezt kijelentette, teljesen elképesztett.
Most meg mint ha nem létezne senki meg semmi. :O
"Már ha vannak "igazi", bensőséges kapcsolatai". Ebben is kételkedek, mert annyira ésszerű mindenben. Perchez kötött.
Az ilyen emberek vajon belátják, hogy mániások? (Egyszer megpróbáltam pedzeni neki, de egyből le lettem torkollva. Nekem meg nem ért meg annyit, hogy feszítsem a húrt, elvégre semmi közöm hozzá.)
Legtöbb embernek van valami mániája. Ha éppen a munka az, az nem olyan nagy baj.
Olyan is van hogy az embert sodorja a munka, nem mániája, csak nem tud nemet mondani. Pedig néha kéne.
Az előző párom ilyen volt. Tulajdonképpen ez lett a veszte a kapcsolatunknak. Én hosszú távon nem bírtam elfogadni, hogy nem lehet rá semmiben számítani, olyan, mintha egyedül lenne az ember a kapcsolatban. Vagy mintha egy gyereket kapott volna, akiről gondoskodhat ugyan, de viszonzás nincs.
Ők nem tudnak lazítani, minden feszültségüket munkában vezetik le és ez azért a "legjobb függőség", mert morálisan nem ítéli el a társadalom. Hisz' milyen rendes, dolgos, sikeres ember... Azt gondolom, hogy az önértékelésük alapja kizárólag a teljesítmény, eredmény,siker nélkül értéktelennek érzik magukat.
Tolerálni szerintem éppúgy nem lehet, mint más függőséget. Talán egy kicsivel tovább tűri az ember, de nem érdemes.
Ennek a vége szerintem az, ha rámegy az egészsége valakinek. Meg a kapcsolatai. Már ha vannak "igazi", bensőséges kapcsolatai, nem csak olyanok, akiknek mindegy, vagy értékelik a sikert/pénzt.
6 óra? Sok! DD Alföldi munkamániás, maximalista, kb. 3 órát alszik.:))
De nem tudom, komolyan.
Van a környezetemben egy ember aki munkamániás. Olyan szinten "műveli ezt az egészet, hogy nem győzök csodálkozni. Gyakorlatilag nincs pihenés, max. hat óra alvás. Mindent bevállal, naponta (ha olyan munka jön) sok km-t utazik. Ahogy én látom, mindent ez alá rendel.
Meddig fajulhat ez? Tönkremennek a kapcsolataik? Mi hajtja a munkamániásokat? A pénz? Az elismerés? Van olyan, akinek szintén van a környezetében ilyen? Hogyan lehet tolerálni?