Munkahelyi problémák (beszélgetés)

Ird le a munkafolyamatot lepesrol-lepesre.

Nincs más megoldas, minthogy ismetelten segitseget kerj. Amugy senki sem potolhatatlan. Te ugyes, szorgalmas vagy, csak nincs kell gyakorlatod. Nezz a tukorbe es mondd, hogy megtudod csinalni anelkul, hogy barkit is bemartanal!

szerintem most már mindegy, mert a szituáció adott, túl jól nem kerülhetsz ki a dologból

mindenesetre tegyél meg mindent, ami tőled telik

Először is, még mielőtt belekezdenék a problémám ecsetelésébe szeretném megjegyezni, hogy alapjáraton önbizalomhiányos vagyok, mindig magamban keresem a hibát, nem szeretem áldozatként beállítani magam, csak akkor ha valóban nem én tehetek a hibák elkövetéséért.

Másfél hónapja vagyok a munkahelyemen, eddig a saját munkakörömbe tanultam bele, nagyon könnyű volt ,egyszerű munkakör, de aztán kiderült, hogy a kolléganőm szabadságra megy, akinek nagyon összetett a feladatköre, nem lehet egyik napról a másikra megtanulni. A főnököm már jóval előtte mondta neki is és nekem is, hogy tanuljak meg mindent, mutasson meg mindent, először nézzem, hogy mit csinál, aztán csináljuk együtt és végül egyedül, a felügyelete alatt. Leginkább egy számítógépes programmal van probléma, mert nagyon nehéz, nem lehet egyedül megtanulni. Közeledett a szabadság ideje, kértem, hogy segítsen, mert még mindig nem tudok semmit, nem figyelt rám. Kértem, volt, hogy határozottabban, volt, hogy fenyegetőzve, hogy akkor a fönöknek szólok, nem hatotta meg. Én buta pedig nem szóltam a főnöknek, nem akartam, hogy azt gondolják, hogy milyen kis talpnyaló, másokat bemártós vagyok.

Eljött a szabadság ideje, egy darabig jól is ment, még dicséretet is kaptam, hogy milyen jól végzem a munkám és milyen gyorsan tanulok, de a számítógépes programban egyre többet kezdtem elrontani, amivel sajnos csak a fő-fő-főnökhöz fordulhatok, mert csak ő tudja helyrehozni, már kétszer-háromszor segítenie kellett kijavítani a hibám, éreztette is, hogy mennyire buta vagyok, hogy elkövettem a hibát. Hiába mondtam neki, hogy azért hibázok, mert sokszor azt sem tudom mit csinálok, mert nem értem a program működését, így a hibám sem tudom kijavítani. Aztán pénteken miután elhagyta az irodámat, miután kijavította a hibám, utána újra elkövettem egy hasonlót. Azóta is gyomoridegem van, hogy mi lesz hétfőn, megint mehetek hozzá, teljesen gyengeelméjűnek fog nézni.

Sajnos ő nem tudja elmagyarázni nekem a program működését, mert ezt a részét, amit a kolléganőm csinál, állítólag csak ő tudja és érti. A hiba kijavításában még csak-csak tud segíteni, de látom rajta, hogy nem tetszik neki, és neki is hosszú idejébe telik, míg rájön, hogy mit is hibáztam.

Nagyon rosszul érzem magam emiatt, nem akarok másoknak gondot okozni, nem akarom, hogy mások utánam dolgozzanak. Mit tegyek? Ha mondom a főnöknek, hogy a kolléganőm nem tanított be rendesen, akkor az hazugságnak fog hangzani, mivel úgyis neki hisznek majd, mert ő régóta dolgozik ott és nélkülözhetetlen. Azt sem akarom, hogy azt gondolják nem vállalom a felelősséget a hibámért, de itt tényleg arról van szó, hogy nem tehetek róla, hogy a kolléganőm nem akarta rendesen megtanítani nekem ma programot, biztosan félti a pozícióját. Már a felmondáson gondolkodom, de nem vagyok az a feladós típus, viszont azt sem szeretem mikor mindenki butának gondol. Mit tennétek?