Munkahelyi íratlan szabályok (beszélgetős fórum)

Azt hiszem erre nem válaszoltam.

Tehát, ahol öltöny és kosztüm volt a szokás, ott az elején adtak ruhapénzt, így azt mondtuk, hogy akkor ok, de amikor megszüntették, akkor már nem annyira fogadták el sokan, hogy meg akarják szabni nekik, hogy milyen ruhára telik és nem.

Sok mindenért szóltak, pl. spagetti pántos felső, mély dekoltázsost (elől, hátul), farmer, fiúk rövid nadrágot nem hordhattak.

Egyszer nekem is szóltak a fehér farmer szoknyám miatt, pedig szerintem az pont nem volt olyan.

Én szeretek haverkodni a munkahelyen. Szeretem jól érezni magam, hiszen többet vagyunk együtt a kollégákkal, mint a családunkkal, így jó, ha olyan helyre megyünk dolgozni, ahol kedveljük a kollégákat és ők is minket.

Sosem értettem e területek közötti ellentéteket, hiszen ugyan annak a cégnek dolgozunk, így közös érdekünk, hogy a cég menjen.

Én jellemzően nem megyek bele semmiféle rivalizálásba. Sem szakmai téren, sem egyébként.

Teszem a dolgom és elvárom, hogy más is így tegyen.

Nàlunk is hasznàlatos. És paraszt sem vagyok. Az õseimnek nem volt egy zsebkendõnyi földje sem.

Az eredeti témàra visszatérve, szerintem a munkahelyen is érvényes, hogy annyit vàrj el màsoktól, amit te is megadsz nekik. Ez egy fontos ìratlan szabàly.

Én nem igen csinálok titkot az ilyenből.

Persze, ha aranyér műtétre mennék, akkor lehet nem mondanám el;)

Egy megfázás, epeműtét, stb. nem tabu.

Ha gondom van, akkor (a probléma függvényében)felhívom vagy írok a főnökömnek, hogy mi történt. Ő jobbulást kíván és ennyi.

Ha csak neki szólok, akkor megkérdezi, hogy beavathatja e a kollégákat. Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem mondja el, ha igent, akkor elmondja.

Ha pl. kapar a torkom, akkor a közösbe szoktam írni, hogy ez van, lehet, hogy nem megyek a héten be, mert nem tudom még mi ez, de itthonról dolgozok.

Szerencsére, itthonról is el tudok végezni mindent, így ha nem vagyok ágyhoz kötve, akkor dolgozok.

Azzal van vkinek tapasztalata, vagy tudtok tanácsot adni, hogy egy betegséget, hogy érdemes, tálalni, kezelni a munkahelyen?

Gondolok itt a váratlan, 1-2 napos hiányzásokra, változó munkakörre.

A közvetlen felettesem tud róla, de a kollégáim max. csak sejtik.

Nem szeretném, hogy sajnáljanak, hogy alkalmazkodjanak hozzám, de közben persze muszáj, és nekem is kellemetlen, viszont nem akarok erről beszélni velük. Nem szeretném, hogy azt gondolják, hogy visszaélnék a helyzetemmel.

Félek a rosszindulattól, és az emberi butaságtól, lényegében.

:DDD

Lyalymááár! :D

Pont ezt akartam írni, hogy ebben az esetben a tőlem egy tájegységre jellemző.

Amúgy hihetetlen nekem, hogy valaki ebbe beleköt.

[link]

Nálam köznapi forma, tőlem nyelvjárási.

És még annyit ehhez, hogy a kevés hozzászólásodat elolvasva, nem hiszem, hogy neked kellene bárkit is bármire figyelmeztetni, hiszen nem használsz ékezetet a hozzászólásaid felénél.

Igen, hozzászóláson belül nem sikerül az ékezeteket kiraknod.;)

Köszi!

Remélem azért sikerült megértenie mindenkinek a helytelen szóhasználatom ellenére azt, amit közölni szerettem volna:DDDD

Úgy látom neked is, hiszen sikerült javítanod;)

'Korosztály: minden munkahelyemen vannak tőlem idősebbek és fiatalabbak'

Nem tőlem, hanem NÁLAM!

Nálunk is lehet menni szinte bármikor, ha a helyettesítés megoldható, ebből nem szokott probléma.

Azt hiszem én most érkeztem el ehhez a ponthoz, hogy miben és hol van a határ a munka és a magánélet között.

Alapvetően én is így voltam vele, ahogy Te is írod, hogy mindenkivel jóban lenni, de ezen kívül nem barátkozunk.

Aztán most az élet felülírta ezt a dolgot, de még nem tudom pontosan, hogy ezek a magánéleti változások hogy és milyen hatással lesznek a többiekre, a munkámra...

Ez meglepő, hogy ennyire eltérően öltözködtetek.

Volt egyébként "dresscode", vagy csak így alakult a közösségben?

A kortól független bunkósággal, vagy annak hiányával is teljesen egyetértek.

Jelenleg a barátkozástól félek a legjobban a munkahelyen, eddig szerencsére nagyjából tudtam ezt kezelni, viszont nagyon félek ettől, hogy ki hogyan reagál majd egy olyan helyzetben, ahol ellentétes érdekek vannak. Gyártócégnél dolgozom, itt a területek között eléggé megy a versengés.

Személy szerint próbálok ennek maximálisan ellenállni, és nem hiszem, hogy ez a jó irány, de a vezetőségünk nem ezt az irányt képviseli.

Most azt nem tudom megítélni, hogy azért, mert ilyenek, vagy mert fiatal hapsik, vagy buták, vagy én értelmezem félre ezeket a szituációkat, valószínűleg picit mindegyik.

Na igen, ez számomra felfoghatatlan, hogy van, aki megeszi a másik kajáját.

Szerencsére a mostani helyemen az Éhezők szólnak, és "közkosztból" ellátjuk őket. :D

Mert alapvetően például én szívesen megosztom bárkivel a kajámat, de nem szeretem, ha kérdés nélkül mondjuk az evőeszközeimet is használják.

Nem tudom, hogy más hogy tudja ezt kezelni, de én a munkahelyemen valami teljesen más dimenzióban vagyok, ami arra a 8 órára szól, nem veszek semmit magamra, mert az "csak" egy munka, és szerencsére nem is olyan, amit hazahozok. Otthon ugyanolyan baromságért tuti leüvölteném valakinek a fejét :)

Szerintem ha az embernek megvan az alapintelligenciája, akkor tudja, hogy miként öltözzzön fel, első alkalommal inkább az elegánsabb verziót választanám, utána meg úgyis látom, hogy ki miként, de mikor az ember állásinterjúra megy, akkor szerintem ez már alapból látszik.

A generiációs különbség teljesen egyedi, van ahol nincs egyáltalán, van ahol meg óriási, mert elhiszi magáról, hogy ő ott a "nagy öreg", aki mindent tud.

A barátsággal én úgy vagyok, hogy jó jóban lenni mindenkivel, erre valahol törekszik is az ember, ha a másik oldal nem lehetetleníti el, de én pl hiába vagyok bent olyan viszonyban mindenkivel, hogy mindent is tudok, mindent megeszélünk, valahogy mégsem eröltetem a munkahelyen kívüli találkozást, mert én picit sem akarom keverni a kettőt.

A szabadságok kezelése van ahol iszonyúan rugalmatlan, és van ahol elég ha szólsz, vagy beírod a naptárba, hogy mikor nem vagy. Nálunk ez szerencsére ez utóbbi, de mégis az főnököm olyan, ha meghallja azt a szót hogy szabi, mintha a hátába vágnának egy kést, és mindig jön a "már megint szabika", akkor is ha már október van, és még kb 1 hetet vettél ki egész évben. Szóval morgás van, de mehetsz bármikor :)

Én bankos vagyok, csak több területen dolgoztam.

Az egyik banknál:

Nők és férfiak is elegánsan öltöztek, azaz öltöny a férfiaknak, nyakkendővel, a nők kiskosztüm vagy elegáns ruha, szoknya, nadrág, felső.

A másik bankba:

Már lazább volt. A férfiaknak elég volt ing, de a nadrág lehetett farmer is.

Harmadik bank: nagyon laza. Csak azok vesznek fel öltönyt vagy kiskosztümöt, akik épp ügyféllel találkoznak egyébként az 5 ujjas cipő is belefér:D

Minden munkahelyemen vannak olyanok, akik vagy ott találták meg társukat és továbbra is együtt dolgoztak, vagy mindkettőt felvették és így egy helyen dolgoznak.

Eddig még nem volt ebből kínos szituáció.

Jellemzően nem egy irodában ücsörögnek és van, hogy különböző területen.

Korosztály: minden munkahelyemen vannak tőlem idősebbek és fiatalabbak. Sosem volt probléma a kor. Ha valaki bunkó, akkor az fiatalon is az és idősen is.

Sok kollégám a barátom is lett, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, hogy már 20 éve nem dolgozunk együtt, de van olyan, akivel szinte utáltuk egymást, de amióta nem dolgozunk együtt kedveljük egymást;)

És persze, olyan is van, akivel sosem kedveltük egymást.

Az egyensúly a lényeg, na meg az, hogy tudjuk kezelni ezt munka közben. Ez jellemzően sikerült eddig.

Távollétek:

Volt olyan munkahelyem, ahol nem az számított, hogy van e gyereke valakinek, hanem az, hogy hol lakott, így én pestiként nem lehettem szabin karácsony környékén, mert a vidékiek haza utaznak.

Szerencsére a jelenlegi helyemen a főnökünk az igazságosság híve, így simán tud bárki, bármikor szabira, illetve van, hogy nem mehet, de ez nem függ sem a gyerekek számától, sem a lakhelytől, stb., hanem ez mindig a munkától és helyettesíthetőségtől függ.

A legtöbb munkahelyemen fontos és fontos volt a kapcsolatok milyensége. Igyekszünk jó, szinte baráti kapcsolatot kialakítani egymással.

Nincs a másik alá pakolás, másikra mutogatás, stb.

Nem esszük meg a másik kajáját.

Lehúzni a vécét minden esetben, és kezet is mosni.

Meg ilyesmik.

Voltam már olyan helyzetben, hogy 1 párral kellett együtt dolgoznom.

A felettesemtől kérésre sem igazán kaptam segítséget a helyzet kezelésére.

Ebből elég sok konfliktus adódott. Azt gondolom, hogy összességében minden érintettnek elég kellemetlen volt, de sokszor csúnyán vissza is éltek azzal, hogy "ők 1 csapat".

Azt vettem észre, hogy a legtöbb embert ezt kifejezetten zavarta, és sokszor már akkor is ez volt a probléma oka, hogy ők együtt vannak, ha valójában semmi köze nem volt az adott szituhoz.

Mondjuk van abban vmi, hogy "házinyúlra nem lövünk"; és a gyakorlat is egészen mást mutat.

Sziasztok!

Megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat, hogy hol, mik vannak és kik hogyan kezelik ezeket.

Mik az általános érvényű dolgok, melyek azok, amik az adott közegtől függenek.

Az érdekelne, hogy ti milyen különbségekkel találkoztatok, és hogyan kezeltétek ezeket?

Férfi-női ,öltözködés, generációs különbségek, barátságok, kapcsolatok, távollétek kezelése...