Munkaerő-kereslet avagy munkanélküliség (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Munkaerő-kereslet avagy munkanélküliség
Nem sok tudásod van a dolgokról az már biztos. Igazad van, ma már az emberi hozzáállás lassan fontosabb mint a szakmai tudás. Mert szakmára meg lehet tanítani az embert. Viszont a mindenbe belekötő, a csak bejárni akaró, a kifogásgyáros embert nem sok mindenre lehet használni. Az még a saját költségét sem termeli meg.
Ami meg a kivándorlókat illeti, hát jönnek már szép számmal haza. Nehogy azt higgye valaki, hogy kint nyolc órát dolgoznak. 12 - 14. órás munkával pedig itthon is boldogul. Ja és milyen szuper egy kis szobába nyomorogni, tetemes bérleti díjért. Még a WC - be sem akkor mehet amikor kell, hanem ha nem foglalt.
Úgyhogy nekem ne mesélj. Én váratlanul mentem ki a kinnlevőkhöz, nem tudtak felkészülni, és láttam amit itthon nem mondanak el.
Egyébként pedig légy csak előítélettel, és légy átlag ember.
"Érdekes, akiket felkészítünk, mindenki, kórtól, nemtől függetlenül ismeretség nélkül el tud helyezkedni."
Hááát bocs, de ezt nem hiszem el.
Én is vettem részt valaha ilyesmin, többekkel együtt.
Nem sok értelme volt az egésznek. Mert akkoriban megszűnt sok munkahely.
Manapság elméletileg munkaerőhiány van, vagyis aki ért valamihez, azt fel lehetne venni. Mindenféle közvetítő nélkül. Te eddig csak egy szakmunkás férfiről írtál, akinek sikerült a munkahely. De egyetlen fiatalról, vagy anyukáról, vagy idősebb NŐ-ről sem olvastam tőled. Márpedig ezek az emberek nem kellenek ebben az országban - úgy általában.
Miért nincs nyugati színvonal?
Mert rosszak a munkatörvények, a bérrendszer, az adó és járulékrendszer.
Kell ennél több?
Az okos és tapasztalt emberek jelentős része már rég elment az országból.
És nem fognak visszajönni, mert sajnos nincs miért! :(
A leendő munkavállaló első benyomását a munkahelyről a HR-estől szerzi meg, tehát nem mindegy, hogy aranyos vagy béna.
Én többek között HR-es melót is ellátok, hát nem egyszerű és nem könnyű a potenciális munkavállalókkal sem.
"Ő szakértelmét sem fogadjátok el, akkor saját magatokról állítjátok ki a szegénységi bizonyítványt."
Te miért vagy ilyen lekezelő?
Dehogynem nyúlhatnak félre. Pont így kerültem több kör HR-es interjú után a Bosch valami alaplapokat gyártó részlegének a minőségbiztosítási alrészlegéhez interjúra az ottani szakmai vezetőhöz. Pedig én egyáltalán nem akartam a Boschnál dolgozni, és sem minőséges, sem villamos végzettségem nincs, mert én gépész vagyok. Aztán az interjún csak pislogtunk egymásra a szakmai vezetővel, hogy tulajdonképpen mit is keresek én ott, ha nem is értek hozzá, és nem is érdekel a dolog. De ezek a kedves, okos HR-es lányok nem foglalkoznak ilyen apróságokkal, de még azzal sem, hogy elmondják, hova is próbálnak kiközvetíteni. Ennyit a hatékonyságukról. De akkor mit szűrtek le abból a sok megelőző interjúból, amire mindig becitáltak?
Végül úgy találtam állást, hogy felcsaptam a Professiont, rászűrtem arra, ami engem érdekel, elküldtem a CV-m, majd a mostani főnököm behívott interjúra, és egy hét múlva már kezdtem is. Nem voltak többkörös interjúk. Ez csak az én tapasztalatom, de ezek szerint az álláshirdetős portál algoritmusa hatékonyabb, mint egy csapat HR-es...
Oké, hogy a fiadnak tetszettek, de egy 50+-os női jelentkező nem biztos, hogy el van tőlük ragadtatva.
Főleg, ahogy viselkednek az idősebbekkel.
Elég rosszul tudod. A HR-es sajnos sokszor átfogalmazza a szakmai vezető által támasztott elvárásokat - nem tudom, ennyire nem érti meg, mi az igény? - és azt továbbítja akár a hirdetésben, akár a fejvadász cégekhez.
Tehát már eleve nem megfelelőek a jelentkezők. Másodszor pedig személyes szimpátia és elfogultság (aki több 35-nél az öreg és hülye pl.) alapján szűrnek a lehetséges jelöltek között. Ami nem feltétlenül egyezik meg a szakmai vezető igényeivel.
Most pedig szó szerint bemásolom az egyik munkavállalási tanácsadó írását. Vele történt meg, és nemzetközi diplomás tanácsadó. Ha az Ő szakértelmét sem fogadjátok el, akkor saját magatokról állítjátok ki a szegénységi bizonyítványt.
Egy alkalmas jelölt sikertelen története.
Volt egy hölgy beosztottam, akiről meg voltam győződve, hogy alkalmas lesz csoportvezetőnek. A munka a kisujjában volt, a többiek felnéztek Rá, és az ügyfelek is tisztelték.
De amikor eljött az interjú, hibát hibára halmozott.
Egyrészt nem készült fel megfelelően, és több fontos kérdésnél is igen határozatlanra sikerült a válasza. De olyan is volt, hogy egyszerűen leblokkolt. Néhány esetben pedig kifejezetten rossz választ adott, míg én tudtam róla, hogy a napi munkában jól csinálja azt a bizonyos dolgot, amire a kérdés vonatkozott.
Én hiába próbáltam átrúgdosni a ‘vizsgán’ – hiszen a közvetlen felettes abban érdekelt, hogy mielőbb betöltsék az állást, még akkor is, ha az interjú nem sikerül százszázalékosan.
De az interjún bent ült a személyzeti osztály képviselője és a területet vezető igazgató is, akik elsősorban az interjú alapján hozták meg a döntésüket. Az igazgató pedig különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy erős középvezetői legyenek, így igen komolyan vette ezeket az interjúkat.
Így bármennyire is szerettem volna kinevezni az adott hölgyet csoportvezetőnek, az interjún látottak alapján az igazgató hajthatatlan volt.
A jelentkező elutasításra került!
Egyszerűen elszúrta az interjút, pedig valójában alkalmas volt. És az igazat megvallva, egyet kellett értenem az igazgatóval. Mert nem elég jól csinálni valamit, azt jól is kell tudni kommunikálni. Mind az interjún, mind a napi munkában – különösen egy vezetői munkakörben.
De tudod, mi a legszomorúbb?
Az, hogy ez a hölgy, amikor fél év elteltével megpályázott egy másik megüresedő csoportvezető állást is, ugyanezeket a hibákat követte el.
Semmit nem tanult a hibáiból.
Nem nyúlhatnak félre,mivel az interjúra a szakmai vezető hívja de a delikvenst.
A HR-es pusztán egy közvetítő.
Ha a szakmai vezetőnek/munkaerő igénylőnek megfelel a CV alapján, és kéri a jelölést/behívást beszélgetésre,akkor be fogják hívni.
A szakmai területi igénylők látják azt a rendszerben, hogy kik,milyen tapasztalatokkal jelentkeznek a pozícióra.
Nem a HR-es feladata, hogy ezek közül válogasson.
Sok mindenben igazad van. Viszont tényleg van olyan amikor ők is félrenyúlnak. Nem minden esetben értik meg a szakmai vezető igényét. Ezért szoktuk azt javasolni, hogy eleve a kinézett céghez, és az alkalmas pozíció szakmai vezetőjéhez kell beadni a pályázatot.
Tudom, most jönnek a kifogás gyárosok.
Tényleg van amikor ez komoly utána járást igényel. De az aki ezt megteszi meg is érdemli az álmai állását, álmai munkahelyén.
A többi pedig csak gyártsa a kifogásokat.
ad1: a munkakeresésben nem szempont, hogy mennyire aranyosak,csinosak a HR-es kis csajok. Ők nagyon szigorú hatok között válogathatnak,nem rajtuk múlik,hogy a szakmai területre leadott igényt a szakmai terület vezetője miként ítéli meg.
Tehát, ha valaki pályázik egy pozícióra, a HR-es azt kiközvetíti a szakmai területi igénylőhöz. Ha a szakmai területi igénylő az eddig szerzett tanulmányokat, szakmai ismereteket úgy ítéli meg, hogy nem tudja ellátni az adott pozíciót/feladatot, akkor be sem hívja.
Szóval: a HR-es pusztán egy közvetítő. Ha nem olyan életrajzot ad be a jelentkező, ami lefedi és alkalmas a pozíció betöltésére, akkor a pozíció vezetője be sem fogja hívni interjúra.
A HR-esek csak közvetítik annak a szervezeti egységnek a jelentkezőt, akiket azok/ők megjelölnek a tapasztalataik, képzettségük szintjén "használható" embernek.
A pályázataimat mindig ismeretlen, személyes kapcsolatok nélkül értem el, és lehet így is.
Megjegyzés: lehet így is,ha valóban meg akarja méretni magát az ember a piacon, és nem kapcsolati úton kap munkát. Amit a későbbiekben a kollégák minősítenek. Kinézik, lenézik, nem értékelik.
Ti hogy kerestek munkát ? , kilincseltek, végigjárjátok a pontenciális munkaadókat, vagy elkülditek a Cv-t és várjátok hogy behivjanak interjúra ?
A fiam nemrég volt ilyen szituban és imádja a fiatal HR-es csajokat
Igen, szerintem is az. De nálunk is ez a helyzet. A mi részlegünkbe is kellett ember, a főnök leadta az igényt a HR-nek, tapasztalt 40-es munkaerő kell. Erre szinte kizárólag 20-30 éves jelentkezőt válogattak ki.
Alig lehetett őket meggyőzni, hogy miután már ketten is otthon babáznak, és őket is mi pótoljuk, most olyan munkaerő kell, aki nem megy el szülni belátható időn belül és nem kell tanítgatni, hanem tud dolgozni.
100% siker?
Mostantól nem hiszem el, amit írsz.
Azok a 40 -50, de még jóval 50 fölöttiek is, akik rugalmasak, és hajlandóak képezni magukat el tudnak helyezkedni.
Viszont sok emberben van félreértés. Nem csak a szakmai tudás számít. Sokkal inkább a munkához való hozzáállás. Ez pedig első ránézésre megmutatkozik az önéletrajzban, pláne a motivációs levélben.
Érdekes, akiket felkészítünk, mindenki, kórtól, nemtől függetlenül ismeretség nélkül el tud helyezkedni.
Mégis mit gondoltok üres fecsegésből születnek ezek a cikkek?
Itt jön, az ami a cikk végén van. Magyarországon mindenki olyan okos. Okosabb mint nyugaton. Csak azt nem értem, ha olyan okos emberek laknak itt miért nincs nyugati színvonal?