Működhet egy olyan párkapcsolat, ahol a nő tanultabb és jobb munkája van a férfinél? (beszélgetős fórum)

Az embernek egyedül is kellene tudnia tartalmassá tenni a saját életét. Amennyiben van kivel - együtt az már hab a tortán.

Ne mástól tedd függôvé az életed!

Azért a megélhetésrôl gondoskodni kell!

Elleni (a tehén meg a ló szokott) meg el lenni

<< éldegélni>> ég és föld!

Még mindig a tücsök...

Most jöttem rá valamire. Nem kéne másban azt nézni, hogy mik a céljai az életben, hanem csak szeretni egymást. Nem gondolni annyira a jövőre csak elleni élni lazán. Sokkalta jobb stresszmentesebb. Minek kell olyan dolgokra előre gondolni amik nem történtek meg, ezzel a csak békés életünket háborítjuk a jelenben kell élni. Lekéne tojni, hogy ki hova halad és és csak az érzélmekre kéne hagyatkozni. Ezt régóta kisebb korom óta gondolom csak mivel ilyen olyan aggodó emberek vettek körül engem ezért eltanultam tőlük ezt aggódást, hogy jaj célok jaj jövő mintsem élveztem volna tovább az életet. Nem kéne annyira céltudatosan élni, ha nincs mire fel, mert magától jön. Igazából a média diktálja belénk azt a beidegződést, hogy légy pozitív, extrovertált, energikus, célokkal teli magyarán lefordítva ne legyél egyéniség hanem kövesd a fogyasztói média diktátumát.

Volt időszak mikor belekezdtem egy kis mlm munkába, mert telebeszélték a fejemet azzal, hogy legyen célod és ezzel meggazdagszolsz vegyem rá az embereket arra, hogy ők is foglalkozzanak ezzel. Hát mit ne mondjak nagy lelkesedés után, olyan stresszes és nagyképű lettem, hogy a végén nem ismertem saját magamra. Utána mikor abbahagytam beláttam, hogy mekkora egy barom voltam és elkezdtem inkább a jelenben élni. Magyarán nem minden esetbe jó az, ha az embernek vannak céljai, mert olyan útra vezethetnek bennünket ami nem illik hozzánk és ezzel olyan irányba terelhetjük a személyiségünket ami nem mi vagyunk. Több ilyen célom volt már csak ez volt a legrosszabb.

Igen, csak addig nagyon nehéz egybetartani az önbizalmunkat.

Nekem ebből elég sok jutott, mármint az önbizalomból, ennek ellenére nem ismertem magamra, amikor közel 2 évig munkanélküli voltam. Nagyon nehezen tudtam tartani, hogy azért megtartsak egy keveset belőle....

Én ezt a 2 évet 5 év alatt tettem rendbe. Anyagilag és lelkileg is.....Gondolom azért kevesebb, mert nem kellett tanulnom....

Unokatestvéremnek az édesapja az érettségi elôtt 6 héttel halt meg. Az anyukája ott maradt a még kicsi lánykával, otthon a földjükön dolgozott.

A következô évben felvették az egyetemre. 6 év múlva állatorvos lett. Anyukának sikerült elmennie dadusnak, mindez egy kis falucskában. A lány is elvégzett 2 évet az orvosin, de szülésznô lett.

Volt durván nehéz 10 évük, mire egyenesbe kerültek.

Nem hinném, hogy erre gondol. Sok ilyen korú fiút ismerek és szegények ha összejönnek a régi osztálytársakkal, akkor döbbennek rá dolgokra, azaz onnantól kevésnek érzik magukat. Mert mit mesélnek egymásnak egy-egy ilyen alkalommal? Néhányan beszámolnak a szuper állásukról, amit ugye nem maguknak intéztek, hanem a szülők berakták őket minden tudás nélkül, vagy a saját vállalkozásukba vitték a gyereket és ott természetesen jól keres. Ezzel semmi baj nincs, csak azok, akiknek nincs ilyen hátterük rosszul kezdik érezni magukat. A Józsi, a Pista, a Márk mit elért már az elmúlt néhány évben, én meg semmit, pedig nem vagyok hülyébb náluk....

Ha a gyereknek jó a háttere, akkor a szülők ezt tompíthatják, mármint ezt az érzést, de ha pl. egyedül van, mint a fórumindító, akkor nincs aki tuningolja, aki tovább lökje egy ilyen mélyponton...

Nálam mindig működött, ha meg nem, nem a végzettség volt az oka.

Mit takar a jobb munka?

"Ez az elcseszett oktatási rendszer miatt nem találják meg az emberek azt amiben jók lennének és hobbiból minden elhatározás nélkül mennek valami egyetemi szakra és később megbánják."

Na ne viccelj :DDD. Egyfolytában hárítsz, mindenkire mutogatsz, hogy ki miatt nem megy. Ismerd meg magad, a határaidat, és legott rájössz, hogy miben vagy jó.

Annyit foglalkozol a joggal, hogy tulajdonképpen lehet, hogy jogot kéne tanulnod ;)

Rengeteg ember jár így. Unokatesóm is elment egyetemre, de ott rájött arra, hogy másba kamatoztatná a tehetségét, mert olyan hobbit talált, amit szeret csinálni ezért jövőre elmegy tanfolyamra. Én is ezt tenném szívesen, ha tudnám, hogy mibe vagyok igazán jó, mert hirtelen elhatározásból nem megyek költségesek is.

Ez az elcseszett oktatási rendszer miatt nem találják meg az emberek azt amiben jók lennének és hobbiból minden elhatározás nélkül mennek valami egyetemi szakra és később megbánják. Ha általánosban meg középsuliban nem erőltetnék rá másokra azt a sok szar szárazanyag megtanulását, hanem helyette arra mennének rá, hogy igazán tehetséges, tanult embereket képezzenek ki ne kistudósokat akkor nem lenne ilyen probléma

Csak a gyenge jellemű férfiak olyanok régebben én is olyan voltam, de ha mélyen rálátunk akkor semmi gond nincs ezzel, pláne hogy egyenjogúság van.

"Most már tudom, hogy a nôi jogászok, mérnökök, orvosok, bírók, középiskolai, egyetemi tanárok miért víz-villany-gázszerelô-festô-kômûves-autószerelô, gépkocsivezetôhöz (stb.) mennek feleségül. :D

A sebész fôorvosnônek ideális társ a beteghordó és a mûtôs segéd."

mondjuk röhögni fogsz, de simán hozzámegy egy mérnök vagy egy egyetemi tanár egy víz gáz villany szerelőhöz, vagy egy kőműveshez vagy egy profi sofőrhöz. Sőt be fogsz szarni, simán lesz ügyvéd pincér páros is :D Sőt ami a döbb, ezekben az esetekben simán a pasik keresnek többet ;) Az orvos műtőssegéd, azért nem jön össze, mert ott ambiciógonndok vannak. Ahogy a pasi orvos se a takarítónőt veszi el, hanem a szaknővért. Aki bizony ugyanolyan szinten profi kórházi melóban mint a doki kb. egyik nincs a másik nélkül. Ahogy egy mérnök se fog sose magaalattinak tekinteni egy profi szerelőt. Sokat nem ér a diplomád, ha nincsenek szakik ;)

Kímélj meg a ronda jelektől!

Ez nem vall nagy műveltségre:D

De azt hogy magyaráznám ki állásinterjún?:o

Aki attól van rosszul, az egy hülye:)

Tagadd le a csába.:P

Amúgy meg kell neked olyan faszi, aki attól van rosszul, hogy diplomád van? Naugye;)

Én meg jól elcsesztem a továbbtanulást...van diplomám, van szakmám, de rájöttem, hogy egyiket se szeretném csinálni...szóval most egy kicsit carban érzem magam.

Az a baj, hogy sokan vannak, főleg férfiak, akik nem tűrik el, hogy a barátnőjüknek nagyobb legyen a végzettsége...én is belefutottam egy ilyenbe. És ez kiütközik. Ennek ellenére még mindig hiszek benne, hogy létezhet ilyen kapcsolat. Aki rendben van magával, az nem fog ilyenekből hisztit csinálni, mert nem lesz kisebbségi érzése.

Nem mindegy, honnan jut el valaki valahová.

Milyen hátrányokkal startol.

Az biztos, ha az adott körülményekhez, önmagadhoz képest jól futottad az utat, semmi gond.

Azt szokták mondani zenészkörökben, hogy a tehetség 20 %, a szorgalom, kitartás 80 %.