Mozgáskorlátozottság (beszélgetős fórum)

Köszi a választ. Nem értem a háziorvos miért nem segít, nem hajlandó elküldeni.

Egyébként megkaptad a fogyatékossági támogatást?

Mert mi anyukámnak kértük, ő II. fokokú rokkant, 100%-os munkaképesség csökkenéssel, 2 bottal vonszolja magát és nem kapta meg. 33 éves kora óta le van százalékolva.

Van olyan a faluban, aki rokkant, dolgozik, gyalog jön megy, utazik vonattal és megkapta. Ez ám az igazság!!

Tud valaki segíteni, hol állapítják meg a mozgáskorlátozottságot, nem a rokkantságot.

Eddig 7 pontos voltam, de már az nem érvényes, de mivel én nem vagyok leszázalékolva nincs megállapítva hány % az egészségkárosodásom.

Támogatás, parkolókártya iigényléshez kellene.

Háziorvos, önkormányzat nem tud segíteni.

Ha gondolod írj privit, hogy hol lakik Édesanyád, hátha tudok segíteni. A munkámból kifolyólag járok 2 szoc.otthonba és több alapítvánnyal is kapcsolatban vagyok.

üdv.dee

Sziasztok!

Gondoltam felélesztem a topicot. :)

Segítségre lenne szükségem.

Édesanyám 2008 januárjában agyvérzést kapott, azóta rengeteg betegségen, műtéten esett át. Most ott tartunk, hogy magát ellátn képtelen, otthon van. Azonban ez tarthatatlan állapot, senki rá sem néz, nem foglalkoznak vele, lemondtak róla.

Érdeklődnék, hogy tud e esetleg valaki segíteni abban, hogy milyen otthon után nézzünk, vagy egyáltalán mit tegyünk. A nyugdíja nagyon kevés, fogyatékossági + rokkantnyugdíj együtt kb. 50 ezer ft. :S

A gyerekek mindenkit olyannak fogadnak el, amilyen. Nem fontos a vallasa, a borszine; egy a lenyeg: hogy lehet-e vele jatszani. Sokkal jobb lenne, ha lehetoseg lenne az egyuttnevelesre, es nem a szegregaciora torekednenk. Alig van befogado iskola, aki nem fer bele a "normalis" (!!!??)iskolarendszerbe, azoknak kulon kell tanulniuk. Sem a tanarok, sem a szulok nincsenek felkeszulve/felkeszitve a massag elfogadasara. Nem tudnak mit kezdeni vele, inkabb elfordulnak, beszologatnak. Sajnos.

A tolernciat, a "massaggal" valo egyuttelest gyerekkorban kellene elkezdeni megtanitani...Igaza volt annak a kislanynak. (Es tobb hozzaszolonak is)

ez engem is idegesíteni szokott. Feljelentést kell tenni.

Ezzel is nő a feljelentők száma és egyidő után bizony ellenőrizni fogják.

Tegnap az M3-as kivezetőjénél lévő MC Donalds zsúfoft parkolójában töltöttem fél órát du 6 óra tájban.Jöttek mentek a parkolóhelyekről a kocsik.A velem szembe lévő oldalon lévő mozgássérülteknek felfestett/fenntartott helyre senki sem parkolt be,üresen hagyták a rászorultaknak!

A gyöngyösi Tesco-nál ezek a parkolók a bejárat mellet is találhatók,persze mindik tele van kocsikkal.Volt ott terepjárótól,kétajtós sportkocsiig mindenféle jármű ha van hely arcátlanul beállnak sokan.Mit lehetne tenni hogy másképp legyen?!

Sziasztok!

Van egy ismerősöm, akinek a fia mozgássérült.Az ő gyógyíttatáshoz kaptak most egy lehetőséget Bessenyei Péter műrepülő világbajnoktól.Annyit kellene tenni, hogy a következő linket meg kellene nézni, aki tud segíthet és ismerőseitek felé is el lehetne juttatni ezt a linket, hogy ők is megnézhessék és segíthessenek.

Akinek van lehetőséget számukra segítséget nyújtani,bármilyen formában, kérem keressen meg engem egy privát üzenettel és ott megbeszéljük részletesen!

A segítségeteket előre is köszönöm!

[link]

SZiasztok!

Én még csak most regisztráltam magam...üdv mindenkinek

Annyira meghatódtam a hozzászólásodon...

Átérzem a kétségeidet, bár én tudok mezítláb járni, vannak dolgok, amik nekem se mennek már. E hiányzó dolgok emléke -amikre régen képes voltam- annyira meg tudja facsarni az ember szívét, hogy fizikai fájdalmat érzek.

A futás, guggolás, lábujjhegyen járás, ugrás, önfeledten táncolás (fájdalom nélkül) emléke már bennem is elhalványult... Még mindig megvan az esélye annak, hogy elveszíthetem a lábamat. Próbálom ezt a lehetőséget, ezt a kimenetelt is "bekalkulálni" magamba, hogy ha megtörténik, ne fájjon annyira. De most még nehéz, nagyon nehéz erre akár gondolni is. Félek attól a véletlentől, ami veled is megtörtént, mert velem is előfordulhat, ettől óv a dokim minden egyes találkozásunkkor. Mert akkor a lábamnak annyi...

Nehéz ennek tudatával, az emberek kirekesztésével, megkülönböztetésekkel együtt élni.

Néha belém hasít a kérdés: miért pont én? Miért pont velem történt ez meg? De mivel erre nincs válasz, belenyugszom abba, ami megváltozhatatlan. És arra gondolok, járhattam volna rosszabbul, sokkal rosszabbul és sokkal-sokkal rosszabbul is... Ez jutott, ennyi maradt...

Sziasztok!

Én a családom által vagyok érintett a témában. Az öcsém, aki most 26 éves, születésétől fogva mozgássérült, nyitott hátgerinccel született.

köszi a hozzászolásodat,nem baj az sem ha hosszúra sikerült,.különben igazad van ,nem szabad avval foglalkozni hogy ki mit gondol.

én is csak néha keseredem el nagyon ahogy olvasgatom az emberi sorsokat.az az eggy vigasztal hogy mintha egy kicsit el kezdődött volna a haladás.jó lenne már a te szavaiddal élve,látni lassan az út végét.

kivánok neked ezek után is sok sikert és kitartást a beteg gyerekekkel való foglalatosságban.és sok vissza kapott szeretetet!!!

Szia!

nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed.

Tudom, hogy nagy szavak, de sajnos azok az emberek, akik lekoptak - nem is voltak barátok. Tudod, a bajban ismerszik meg...

Én konduktor vagyok, mozgássérültekkel, halmozottan sérültekkel foglalkozom 25 éve. A nagyon sok rossz tapasztalat mellett vannak jók is. Előfordult, hogy valaki mind a - közel 100 gyereket - meghívta moziba. ott haptákban álltak nekünk, rendőrök jöttek és állították le a forgalmat, amíg mi kiszálltunk a buszból.

rendszeresen, minden évben egész napos programra hívja meg a gyerekeket egy egyesület - ételt, itat, báb előadást, hajókázást kapunk.

Tudom, hogy a társadalom éretlen a sérült emberek elfogadására, és talán sok év múlva,következik be, de hidd el, hogy dolgozunk rajta. Én a lányom iskolájába mentem gyerekeknek előadást tartani. bevittem pár segédeszközt. a gyerekek felpróbálták. ...ők már nem fognak gúnyolódni. Itt a szülőknek nagyon nagy a felelőssége, hogy elrángatja -e a gyerekét, ha lát egy sérültet, vagy szépen elmagyarázza, hogy igazán nem tehet róla. Azt hiszem a probléma abból adódik, hogy - legalábbis a veleszületettek - nagyrészt el is torzulnak . a testük, az arcuk. Úgy gondolom emiatt nehéz "bámulás"nélkül közeledni. A szülők pedig - biztos vagyok benne - , hogy maguk sem tudnak a helyzettel mit kezdeni, nincsenek felkészítve rám, hoyg mit tegyenek, mit mondjanak, mit gondoljanak - ezért viszik arrébb a kínból a gyereküket. Én tudom, hoyg a legjobb, ha természetesen bánik velük az ember. megkérdezem segíthetek-e, ha azt mondja nem - nem szabad erőszakoskodni.

Igen, ha természetes lenne a rámpa, a mozgássérült lift - ez ha van is , tartozik hozzá egy kulcsos ember,akit viszont a föld alól sem lehet előkeríetni. - stb... azért az unios csatlakozás ebből a szempontból talán kedvező egy kicsit. sokmindent meg kelll fokozatosan valósítani a fogyatékkal élők segítésére, jogainak betarthatósága érdekében. sok olyan emberre lenne szükség, aki elmegy a bíróságra, mert nem tudott valamelyik étterembe bemenni a kerekesszékével. megnyeri a pert. Tudom, kinek van ehhez idegrendszere, kedve? hiszen a sok csalódásba belefáradt mindenki. ..de hidd el nekem, hogy valaki mindig lesz, aki lelkes, aki előbbre viszi a dolgakat. Lehet, hogy téged ez már nem fog vígasztalni, de azt hiszem, hogy itt egy jó helyre jöttél, és itt nem fogsz bántást kapni.

a munkahelyekről meg annyit, hogy adókedvezményt kapnak, ha fogyatékos embereket foglalkoztatnak.

hú, ez jó hosszúra sikerült, de a lényeg, hogy a szomorúság nem visz előbbre. tudom, hogy könnyen beszélek, de én szeretném látni az alagút végét, a jobb sorsotokat. ..és az biztos, hogy mindnekinél nagyobb elismerést érdemeltek erőfeszítésben, kitartásban. tanulni lehetne a nálunk lévó pici iskolás gyerekektől, ahogy végigdolgozzák az egész napot, hogy egy hajszálnyival is előbbre jussanak.

...és én meg nyavajgok, hogy nincs kedvem mozogni!

nagyon köszönjük a bátoritást,sajna nem mindenki igy néz minket.

amig dolgozni tudtam ,fel sem tüntem a többiek közűl.voltak barátaim sok munkatársam ,rendeztünk annak idején még a szakszervezeti" bulikat találkozókat,aztán el tüntem mert nem tudtam többé dolgozni járni. senkinek szinte fel sem merült hogy ugyan miért nem dolgozok.sajnos mikor megtudják hogy mi van, néhány sajnálkozás és a feledés homályába merülünk.lassan lekopnak a barátok is mert bajos "ugy mond velünk bárhová is el menni,mivel nem tudunk velük lépést tartani,ők meg nem akarnak elöttünk jópofizni .inkább kerülni kezdenek minden velünk való találkozást,és sietnek menni, nehogy meg keljen kérdezni hogy hogy élsz,nincs-e valamire szükségem.én egyszer kértem egy ismerősömtöl segitséget" --na nem pénzt,hanem munkát mert tudtam hogy a férje vállalkozó lett, és külön kis cége van,hogy adjon valami otthoni,vagy bedolgozó munkát. elháritott hogy az macerás mivel hogy nem tudnám mivel haza vinni a dolgozandó anyagot,és ők erre nem érnek rá.hát megfogadtam hogy inkább éhen döglök, mint hogy én még egyszer kunyeráljak ismerőstöl",--nem kenyeret,-hanem munkát.

minket már mindenki leirt, a társadalom is. csak addig kell mindenki mig dolgozni bir,és nem megy segélyt kunyerálni.de senki nem tudhatja hogy holnap nem jut ,-e ugyan ide.

En hal'Istennek nem vagyok mozgaskorlatozott,de most vegig olvatam nehany hozzaszolast,es oszinten sajnalni tudom azokat az "egeszseges"embereket ,akik lenezik,megszoljak a szenvedoket!

Nekem van egy rokonom,aki makk egeszseges volt,es egy hirtelen baleset kovetkezteben majdnem eletet vesztette,most santit,bottal jar,de legalabb tud jarni.

Nem sajnalkozni kell a mozgaskorlatozottakon,hanem segiteni kell nekik,ha nem massal,egy jo szoval,batorito mosollyal..

Aki azt hiszi ot nem erheti baj ,az nagyon teved!

Lehet ma TE,holnap EN..

Batoritas NEKTEK,lehet sokkal tobbet ertek mint nehany jarni tudo, pokhendi,lenezo embertarsunk.

Fel a fejjel,es minden jot,udv..Eniko