Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)
Nyugi, én sem :)
Másfelől tök ostoba volt a kérdés, nyilvánvaló volt, hogy kiváncsi vagy, mi zajlik a fórumon, és előrelátóan nem egy telefonon akartad elzongorázni a válaszokat :DD
:)))))))))
Hát teljesen kivagyok most már :)) Annyira, de annyira kedvesek vagytok, KÖSZÖNÖÖÖÖÖÖÖM!!!!!
Nem tudom szavakban kifejezni, mennyire jól esik, hogy ennyien érdeklődtetek, tanácsot adtatok és azóta is kitartotok mellettem! Nagyon hálás vagyok, tényleg köszönöm szépen! :)
Röviden összefoglalva: nálam most minden Ok, vagyis:
- vasárnap Édesanyámnál voltam, húsvétoltunk. Nem fárasztottam a gondjaimmal, nem szeretem terhelni ilyen dolgokkal, hisz Ő sem fiatal már, tudom, hogy nagyon aggódna...de feltűnt neki nyilván, hogy egyedül jöttem.
- nagyon jót tett velem ez a kis utazás, tényleg arra volt szükségem, amit írtam is: le kellett csillapodnom (páromnak is), s egyszerűen át kellett gondolnom azt is, hogy ebből hogy jöjjünk ki (pl. milyen konkrét lépéseket tegyünk, ha változtatni szeretnénk), de azon is elmélkedtem, hogy vajon ez az "új arca" minek köszönhető, vagy egyáltalán "jesszus, ki volt ez az ember"
Sokat aludtam, sétáltam, olvastam...nem egy cikk szól arról (utána is nézhettek), hogy a kapcsolatokban a Harmadik év egyfajta választóvonal, sőt, több portál egyfajta "mélyvíznek nevezte".
Miért?
Mert nagyjából itt száll fel a lila köd, s új alapokra kell helyezni a célokat (és közös célokat is kitűzni), valamint valahogy ki kell egyenlíteni az adok/kapok-ot is.
Szóval örültem, mert egyrészt tényleg nagyon sok dolgot polcokra rendeztem magamban, világosan láttam, mit és hogyan szeretnék, s arra is felkészültem, hogy ez esetleg nem fog megvalósulni/vagyis a párom például másképp gondolja ezeket.
vasárnap este találkoztunk. A lakás még sosem volt (általa) olyan rendre vágva, mint most :)) Mosolyogtam is, láttam, hogy igyekszik :))
Vett egy üveg bort és rengeteget beszélgettünk.
Higgadtan, felnőttek módjára = pont úgy, ahogy szerettem volna ;)
Magam is meglepődtem, hogy mennyire belátja, hogy az általam felhozott 'problémák' TÉNYLEG problémák (pl. közös idő nulla, gyerek előtérben, túlzott alkalmazkodás, házi dolgok felosztása stb).
Számos konstruktív javaslattal állt elő: tegnap már úgy néztük a májusi hónapot, hogy Nekem szegezte a kérdést, mik a MI programjaink, miket tervezek ÉN..ugyanis a gyereket is így fogja majd "beosztani" és nem lesz nálunk minden hétvégén.
LEHIDALOK :D
Rájöttem (és burkoltan ő is mondta), hogy a gyerek felé ez tipikus kompenzáció. Nem verseny az anyával (ex), de valahol mégis az....
Azt is felfogtam, hogy tényleg szét van most esve a munkája és az építkezés miatt = bevallotta, hogy tényleg kevés időt szentelt nekem, s gyakorlatilag szóról-szóra azt mondta, mint egyik barátnőm is felvetett: "rám biztos pontként tekintett és előtérbe helyezte a megoldandó dolgokat, amit borzasztóan sajnál és mindent elkövet, hogy rendezze."
Nem írom le a teljes diskurzust, tény, hogy nagyon sok dologban változtatás lett már tegnap is...és a Nyuszitól kaptam egy vadiúj kanapét, amit kiválaszthatok és illik a lakásba :DDD (igyekszik, nnna)
Minden lehetne rózsaszín, ha közben nem kaptam volna "pofont" egy hete. Ugyanis az azért nem világos, hogy miért bántott ennyire. Fenntartom, hogy elment a falig és elég aljas dolog volt ez az egész játszma. Az nem lehet válasz, hogy "azért, mert Te meg azt mondtad, hogy takarodjak és én is bántani akartalak".
Vagy igen??
Azért nem tudom, mert belőlem tényleg kicsúszhat / kicsúszott / és szerintem ki is fog csúszni idővel egy bántó mondat...de sosem tudnék napokig szemétkedni senkivel.
Szóval ezzel egyelőre nem tudok, mit kezdeni.
Alkat kérdése? Ilyennek kell elfogadni? Jellemhiba? Foggalmam sincs.
Igen, adok még eséylt ennek az egésznek, szerintem közösen fel tudunk állni belőle, s valóban MINDKETTŐNKNEK dolgoznia kell a kapcsolatban és a kapcsolatért. A higgadt kommunikáció és a sok konstruktív javaslat és tett mindenképpen lépés előre. Nem is kicsit.
De azért az egyik szemem nyitva. Ez lenne a lila köd eltűnése? Nem jó érzés..... :))
Vagy "túlizélem"? :)
De kedves vagy Petra, köszönöm szépen :)))
Elolvastam a cikket is, azért bevallom, ez nem volt nálam ilyen tudatos még egy hete sem, de biztos vagyok abban, hogy Dr Wayne büszke lenne rám :D
Nagyon köszi a bíztatást, tényleg jól esik és rengeteg energiát adtál! ;)
Köszi Érdekes, tudom, hogy szuper barátok ;))
Páromnak volt egy lakása, mielőtt megismerkedtünk, s sokáig az volt a terv, hogy az övét és az enyémet is eladjuk, abból veszünk egy nagyobbat. Viszont olyan árak vannak Pesten, hogy még 2 lakás árából sem tudtunk volna tetemesebb hitel nélkül olyan otthonhoz jutni, ahol sokan elférünk és ami mindkettőnknek "álma".
Így jött egy idő után az ötlet, hogy talán nézzünk Pesten kívül lakást, aztán pedig fokozatosan az, hogy még jobban is kijövünk (vagyis ott már látszott, hogy elég az ő lakása hozzá), ha kicsit kintebb telket veszünk és építkezünk.
(Egyébként meg ez egy vicc. Tök nem ide vág, de tényleg pofátlan árak vannak)
Szóval matekoztunk és belevágtunk, így jött az összeköltözés és így jött ki az, hogy a kis lakásomat még csak el sem kell adni, az jó lesz még...és ki is adható, ami szintén bevétel.
Igen, sosem utazom a laptopom nélkül, ez gáz? :))))
Még sosem gondoltam rá "fura dologként" :)
De aranyos vagy, köszönöm szépen!!!
Igen, a barátnőimnek nagyon hálás vagyok és nagyon büszke vagyok Rájuk is és a barátságunkra is. És meg is becsülöm ;)
Köszi szépen - és ígérem, igyekszem nem "túlizélni" ;)))
Utólag is nagyon boldog ünnepeket!! :)
Csinszka! Nem vagyok aktív hoxás, de passzívan követek különböző fórumokat. A tiédet is félszemmel olvastam, de most kényszerpihenőn vagyok, szántam időt arra h elolvassam.
Már írták többen, de nagyon ritka, mikor egy emberként aggódnak valakiért emberek és ennyire drukkolnak neki itt.
Tudod miért van? Mert remek ember vagy! Ritkán bókolok de ezt most fontosnak tartottam valamiért leírni. Okos lány vagy és rengeteg benned a szeretet! Maradj mindig ilyen! Nem sok ilyen csaj van!
Szívből kívánom, hogy rendeződjön az életed!
Történetedről pedig ez jutott eszembe, olvasd el és meg fogod érteni ;)
Legyen szép napod!
P
Jó barátnőid vannak,mindig szánjál rájuk időt :)
Ami bennem felmerül kérdés: a hős Rómeó hol lakott mikor megismerkedtetek ?
Legyen úgy, ahogy jó nektek külön-külön és együtt is!
Ha ennyire nyitottak vagytok mindketten, akkor nem lesz gond, ez az egész meg is erősítheti a kapcsolatotokat.
Valaki felvetette, hogy mennyien követjük a történetedet. Itt az okája :-)))
Tudod Csinszka, ha valakit húsvétkor, a "kötelező családi", ünnepi előkészületek közben soron kívüli programként meglátogatnak a családos, gyerekes, sőt több gyerekes barátnői, mert tudják hogy helyzet van - no, az már barátság!
Jól fogsz te ebből kijönni! :-)
Jól csinálod :)
Csak (ahogy a lányom mondja) "ne izéld túl" :)
A filózgatás helyett/mellett ne felejts el Élni IS:)
Boldog Húsvétot! 😋🐰
Olyan érdekes ez...és annyira különlegessé teszi a világot a sok vélemény és élethelyzet :)
Visszaolvastam kicsit is - nagyon is a fórumon, kisebb gombóc is van a torkomban, mert így látatlanul is nagyon hálás vagyok Nektek, hogy "megismerkedtünk" :))
Mindenképpen fura (s egyben izgalmas), mikor életed egy nehéz szakaszában tükröt tartanak eléd olyanok, kiket nem ismersz, Te mégis talán velük vagy a legőszintébb, s egyben lehetőséget kapsz arra is, hogy más megvilágításban lásd magad/vagy éppen életed bizonyos periódusát.
Tegnap este meglátogattak a barátnőim egy közös vacsora erejéig. Könnyekig hatott, hogy lejöttek, hisz tudom, számos teendőt hagytak hátra miattam. Közel 15 éve vagyunk barátok, ismernek engem is, mint a tenyerüket, ismerik a páromat is. Azzal kezdték, hogy nem fognak tanácsot adni, ezt Nekem kell most éreznem, mindenesetre nagyon sok gondolatot ültettek el bennem.
- érdekes, ahogy ők (más-más élethelyzetben lévő csajok) is kezelik a konfliktusaikat, vagy éppenséggel élik az életüket, helyeznek ki prioritásokat...ahogy ezt látom itt sok hozzászólásból is :)
1. számú barátnő (aki lejött)
- amióta csak megismertem (és lényegében egész egyetem alatt) Neki legfontosabb az volt, hogy férjhez menjen és fiatal anyuka lehessen. Rengeteg pasival járt, kereste az "igazit", mígnem a vágya (?) teljesült is. Összeházasodott egy pasival, akivel azóta már túl vannak a 10. házassági évfordulón, van 2 gyerekük. Barátnőm, mikor a férjéről nyilatkozik, valahogy sosem a szerelem/felnézés jellemzi. Kapcsolatuk teljesen leragadt a "közös hiteleknél és gázszámláknál", Őt boldoggá teszi ez, igaz, már nincs tűz, de valahogy "beletörődött" a sorsába, Neki ez az élet...még eléldegél ebben 40 évig is.
- egyidősek vagyunk Vele :) Én sosem értem volna be ennyivel, sosem hajtott a vágy, hogy férjhez menjek, mármint nem életcél volt. Egy pillanatig sem bánom, hogy az elmúlt 10 évben, amíg ő a gyerekkkel volt, én utaztam, kipróbáltam számos extrém sportot, befejeztem a második egyetemet is. Barátnők maradtunk az ellenkező prioritások ellenére is, támogattuk egymást Mindenben ;)
2. számú barátnő (aki lejött)
- éppen válni készül, van egy gyereke. Igazából már 2 éve nem képes elválni, lakótársak a férjével (csak a normális hangnem még megvan). Nehezen hoz döntést, hogy "akkor hogy lesz a gyerekkel, milyen lesz a másik ember, aki majd a férje mellé szegődik, partner lesz-e a gyereknevelésben, Ő talál-e majd társat, hisz egyedülálló anya lesz stbstbstb
- egyidősek vagyunk. Egyáltalán nem irígylem a gondjait, de nem hiszem, hogy bármiről lemaradtam volna, hogy most éppen "nem az én fejem fáj ezektől".
3. számú barátnő (aki lejött)
- igazából Ő a 100.000/1 típusú Lány. Még gimiben jöttek össze a férjével, soha nem volt más kapcsolatuk, 4 gyereket nevelnek. Ő abbahagyta az egyetemet anno, legkisebb gyerek most 10 hónapos...tervezi, hogy visszamenne a suliba, de halogatja (meg folyton szül :D ) Persze, ez is egy modell, erre meg születni kell. Hogy átadd magad a családnak, na meg egy olyan szerelem is kell hozzá, mint az övék..
4. számú barátnő (aki lejött)
- állati karakán karrierista. Baromi sikeres, de nincs barátja. Ő a karriert választotta, nem a kapcsolat ellen, hanem inkább nem talált "még egy olyan erős fickót", mint amilyen Ő. Gyönyörű, mindig van valami románca, de nem találta még meg senkiben azt, amit keres, s nem is aggódik emiatt annyira. "Jön, ha jönnie kell" állítja.
Ez is egy út :) És Ő is boldog.
Hogy ezt miért írtam le? Mert bár barátnők vagyunk, mégis teljesen mások. Másképp látjuk a világot, mást-mást tartunk fontosnak.
Gabbicica: nekem soha nem volt gondom azzal, hogy "valaki udvaroljon nekem" :)) Úgy értem, mindig is udvaroltak, most is udvarolnak...hálás is vagyok a szüleimnek (gének) / neveltetésnek / iskoláknak. Én nem azért nem mentem még férjhez, mert "nem volt kihez", hanem egyszerűen nekem is vannak olyan elvárásaim, amik alá nem megyek.
Eszembe sem jutott soha, hogy "macskás vénasszony leszek", de nem is a petesejt-számomhoz igazítom az életem. Szerintem mindannyiunk előtt egy cél lebeg: hogy boldogok legyünk!! Abban meg mindenki mást, hogy a "boldogság" jelentése mögött mi is (vagy mik is) van/vannak valójában.
Tök igazatok van. Az általam leírtak fele is elég egy váláshoz. Volt idő, mikor azért szakítottam valakivel, mert csámcsogott. Volt, akinek nem bírtam elviselni a hülye poénjait stb. Sokkal kevesebb dolog miatt is volt már tucatszor vége valaminek...de nem is éltem velük 3 évig ;)
A párom nem volt mindig ilyen! Én bízom abban, hogy sehol nem jött le az, hogy "megismerkedtünk-odaköltözött-majd azóta főzök". NEM!! :) Levett a lábamról úgy, mint senki más: igen, sármos, sikeres, vagány, magabiztos, gyakorlatilag az 'álom-pasi" volt, s mi nagyon jól megvoltunk, számos csodás kalandon átmentünk együtt az elmúlt években.
Sajnos a jelenlegi helyzet fokozatosan alkult ki, datálni nem tudom, de talán 1 éve (vagy lehet, hogy valamivel kevesebb).
Sokat olvastam ma egyébként arról, hogy a kapcsolatokban a 3. év kritikus tud lenni.
Én egy pillanatig sem hagytam (vagy nem akartam hagyni), hogy a kezdeti tűz/odafigyelés lankadjon. Az, hogy Számára kényelmessé vált, az igen...azt belátta Ő is már.
Azonban nagyon érdekes dolgokat mondtak tegnap a lányok
- egyrészt fontos adalék, hogy azért épül a ház, ez rengeteg meló és stressz. Bennem is (tény), csak mi nők valahogy jobban tudunk figyelni több dologra, nekem a munkában is ez az egyik erősségem, s gördülékenyebben vettem az akadályt, míg ő csak azt látta, hogy 'biztos pont vagyok az életében', azaz éppen egy olyan stádiumban vagyunk, hogy koncentrálhat másra
- a gyerek azért kerül előtérbe, mert egy 9 évesnek nem tudod elmagyarázni, hogy "apa most másra fókuszál, begubózik, elfelejtette az ünnepet". Tény, hogy a gyerek felelősség, én nem tudhatom, hogy alakítja át a gondolkodást, de a barátnőimen látom, hogy bármit képesek gyorsabban elfelejteni, mint a gyerek különóráját/vizsgáját stb. Elgondolkodtam ezen....
- tény, hogy a párom (és ezt az tudja, aki ismeri) a gondjait nehezen beszéli ki. Vezető a munkahelyén, sosem mutatná ki a gyengeségeit, tipikusan "majd megoldom, elintézem, erős vagyok!" alkat. Az elmúlt hónapokban én nem azért nem kaphattam figyelmet, mert nem szeret, hanem mert túlságosan is bízik bennem és egyszerűen más dolgokat kellett rendbe tennie/azokkal egyensúlyoznia (ház, gyereke, munkahelyi gondok). Nem tisztára mosom ezzel, inkább magamat is hibáztatom, hogy nem kommunikáltunk ezekről 'rendesen'. (ezen is elmélkedem, igazuk lehet...)
Amikor egy kapcsolat fordulóponthoz érkezik, rengeteg megválaszolhatatlan kérdés torlódik fel az emberben. A fordulóponthoz pedig 2 ember kell.
Az összes barátnőm egyetértett abban, hogy a problémáim (kezdeti problémák, amikkel még indítottam a fórumot is) helyénvalóak. Igen, több időt kell együtt lennünk, igen, háttérbe szorultak az ígéretek (saját gyerek-esküvő), igen, lehetne figyelmesebb, igen, megoldhatnánk erre az időre is a kis lakás komfortosabbá tételét stb. De az, ahogyan azt lekommunikáltuk egymás felé, abban voltunk iszonyat szarok. :)
A düh/indulat/szavakon lovaglás, vagy akár "hatalmi harc" kikészítette az idegrendszert az elmúlt 2-3 hétben. Én is messzire mentem (nem volt szándékos), Ő is messzire ment (vélhetően részéről sem volt szándékos, csak egy mééééég nagyobb súlytás/vagy bántás.)
Igen, én örültem volna, ha "küzd", Ő is örült volna :)) Két erős személyiség pattant egymásnak, s elmentünk a falig.
Hogy van-e visszaút, azt még nem tudom. Talán. Csak innen (a távolból) azt látom, hogy lehet, hogy nem is ezt a pár hetet kell nézni (az maga a téboly), hanem azt, ami mögötte van!! Azt kell(ene) megbeszélni majd, hogy mik a pontos igények, hogy tudunk (és miben) segíteni egymásnak. Nem elvárásokat támasztani a másik felé, hanem kéréseket fogalmazni....
Kérdés, hogy meg lehet-e találni a párkapcsolatunkban azt, ami hiányzik, hogy ezért mennyit vagyunk hajlandóak dolgozni, hogy képesek vagyunk-e rá. És nyitott-e erre a másik :)
Magamban pedig már inkább azt érzem, hogy higgadtan tudok majd beszélgetni...ha arra kerül sor :))
Ami tehát biztosan lényeges egy kapcsolatban: az igények és a kölcsönös elégedettség. A nehézség csupán az, hogy ezzel változó dolgokról beszélünk. Évről-évre alakulunk (egymás mellett is).
A KOMMUNIKÁCIÓ, azaz a helyes (!!!!) kommunikáció a legfontosabb.
PS.: Na meg, hogy ne hangozzék el a "takarodj" szó, vagy ne "5napozzunk" szívünk választottjának :D
A, ez nagyon sarkos negatívum keresés.
Ugyanennyire mondta, hogy jó is volt.
Elüldözésről sincs szó.
Csak arra akartam ravilagitani, amit irtal, hogy elhiszem, hogy evekig egyutt elt azzal, hogy o vasarol, foz, odateszi magat, kiszolgalja oket, nem megy nyaralni, mert mire kiderul a kesz nyari program, addigra mar nem kap szabadasagot, dobozban tarolja a cuccait es a kenyelmetlen kanapen alszik. Hormonokat szed, de akkor is ott a gyerek, mikor akcio kellene a hormonokhoz, igy a semmi miatt rombolta a testet.
Es most, hogy kompromisszumot szeretett volna, es olyat tett, amit evek ota nem es kinyitotta a szajat, hogy neki nem jo igy, a pasi kb kicsinalta lelkikeg (haza kellett mennie a munkahelyerol, ugy kikeszult) es eluldozte husvetkor a sajat lakasabol.
Értelek én.
Csak Te nem Csinszka vagy és a volt pasid se a Nyomi.
Nincs két egyforma élethelyzet.
Lehet, hogy ők egy apró mozzanatban mások.
Amúgy szerintem, bármennyire is faramuci, hogy Csinszka hagyta el a saját lakását és menekült el, jól tette. Kell a környezetváltozás ilyenkor. Mert ha mondjuk elment volna a pasika, ahogy ugye eredetileg szó volt róla, a nő meg ott maradt volna egyedül az üres lakásban, az vajon jobb lett volna? Egyrészt egyedül van, no meg ott minden csak a vitákra, a rossz érzésre emlékeztette volna. Így legalább új élmények érik és visszatérve talán (talán) nem fog ismét rázuhanni az a pocsék hangulat, amiből eljött.
Ha meg pasikam végre elpalyazik, lehet, érdemes lenne egy alapos átrendezés (most nem mondom, hogy egy új lakás, mert az azért macerásabb), hogy neki is új kezdet legyen, ne jusson minden xarrol eszébe a (régi) pasija és ez a veszekedős időszak.
Nagyon frankó csaj vagy Csinszka!
Légy lágy. Ès tudni fogod, mit szeretnél!❤
El, mert en is csinaltam.
Mert az elso fel evben orultem, hogy talaltam vkit, aki udvarol, akivel tok jo beszelgetni, aki szeret furdobe jarni, ugy mint en. Fel ev utan bemutatott a gyereknek, osszekoltoztunk. Kb 1 evig bizonyitani akartam, a tok jo beszelgetnibol atvaltottunk arra, hogy o faradt melo utan, o biztos nem fog vasarolni menni. Elmentem en, mert enni kell.
Aztan eljutottunk odaig, h en foztem, mostam, takaritottam, o tévezett es pihent, de mar baszogatni is elkezdett, hogy o ugy szereti a milanoit, ha kulon van a szosz es a teszta es nem csodalja, h eddig senki se vett felesegul.
Elmentem, visszaedesgetett. Feltem, ha nem dolgozok rajta, nem engedek, igaza lesz es macskas venkisasszony leszek. O meg igert hazassagot es gyereket. Aztan ujra baszogatott. Ujra eljottem, ujra megpuhitott.
Aztan egyszer tullepte a hatart es nem engedtem. De az uj noje mellett is kb 2 hetente irogatott, eveken at, hogy talalkozzunk es beszeljuk meg es kezdjuk ujra. Akkor maradt ez abba, mikor megirtam, hogy terhrs vagyok.
Ugyhogy igen, vannak olyan tarsfuggo nok, akiknek q biztos rossz is jobb a bizonytalannal.
Vagy lesz egy
D.: Köszönjük, boldogok vagyunk, felnőttünk együtt a "feladathoz".
Én ezt kívánom nekik. 😄
En nem.. En azt hiszem h most került a kapcsolatuk egy hullamvolgybe amit a férfi képtelen felfogni...
Az en pasim is olyan h ha faj a fogam csendrendelet lep érvénybe a hazba.. Ha lazas vagyok főz mos takarit.. Ha meggyogyulok elfelejt mindent...
De ha vmi ilyen lelki nyugommel zaklatom akkor napok kerdese mire felfogja h mi van..
Szóval nem hinném h csinszkaek kapcsolata rossz lett volna.. Vagy hogy ennyire két arca lenne a pasasnak
..