Most mit tegyek? Rokonkérdés (beszélgetős fórum)

hát kit érdekelnek a rokonok, nem a mamival élsz együtt,hanem az unokájával,szóval innentől kezdve neki kb .:0 köze hozzád....sz@rd le őket..:DD

de szerencsére a pasid kiáll melletted,tehát ne izgasson a dolog.... viszont a párod nyugodtan elmehet nélküled hozzájuk karácsonykor ,mert neki nem kell eltávolodnia miattad tőlük,viszont te meg örülhetsz neki,hogy ezek után nem kell ott jó pofiznod nekik:D

szóval hadd menjen a párod,tudja le a" kötelességét" és kész a családdal meg nem kell foglalkozni...ennyi:)

Sajnos ez tényleg elég gyakori dolog,és nagyon ocsmány.

Gondolj arra,és ez a valóság,hogy ti ketten a pároddal vagytok család.Legyen ez a család olyan,amiylennek szeretnétek,és tényleg örüljetek,hogy a te családod normális..

Hagyni kell őket maguknak..akárhány évesek.Egy szerencsétlen színházban játszanak mindannyian,sok frusztrált ember.Az ilyenek nem viselik el maguk körül a normális kapcsolatot,inkább szétzilálni próbálják,hogy az ő életük ne tűnjön olyan rozogának.

ajh. Olyan rossz érzés, mikor látom hogy a párom szomorú, és aztán bocsánatot kér tőlem, hogy ilyen a családja, hogy így viselkednek, az ő szívét nyomja, pedig nem az ő hibája, és ezért nagyon haragszom anyósékra, ha másért nem is de a saját fia kedvéért megtanulhatna egy kicsit viselkedni, én nem veszekszek senkivel, mindíg arra gondolok, és mondom a páromnak is, hogy hagyja rájuk, hagyja a mamára hadd szeresse jobban a másik testvért meg a nőjét, minket szeret apukám anyukám a testvérem, a nagypapám és a nagymama is szerette amíg élt, velük törődjön, mással ne, nemszabad és nem az ő hibája, nehogy eméssze magát ez miatt.

De belegondolva az ő helyzetébe ez borzalmas. Ő szégyelli magát más hülyesége miatt, pedig tudja hogy nem hibáztatom, mondtam már, és tartom is, elviselek mindent, és mindenkit érte.

messze lakik, és ha felhívnám azonnal elmesélné anyósnak aki aztán a faluba vinné pletykálni, hogy micsoda szánalmas ember vagyok, hogy merek a mamának csak úgy telefonálgatni meg zavarni...

anya nem esett messze a lányától, és én is annyi minden szemétséget tudnék mesélni róluk, és úgy tudnék nekik keresztbe tenni hogy megemlegetnék, de nem teszem, nem akarok lesüllyedni erre a primitív szintre, és engem apám nem úgy nevelt hogy szemétkedjek, úgy látom hogy jobb lenne megbeszélni, de nem kaptam soha esélyt rá hogy megismerjen a mama, csak a kedves lányától hallott hazugságok alapján ismer, és persze hogy utál...

néha feladom. nem akarok egyikőjükkel sem jópofizni már, apuval is beszéltem már erről, szerinte felesleges próbálkozás, ha nem hát nem, akkor vagy megszoknak és befogják a szájukat, vagy akkor én elköltözök ( apóséknál lakunk külön emeleten ) de hogy a párom jön velem az biztos, és meg is ígérte már hogy ha ez bekövetkezik, akkor őt többet nem nagyon fogják látni, mert szégyent hoznak rá a viselkedésükkel.

150 km-re.

Szóval nem megoldható, mert egyébként szerintem már lement volna beszélgetni a mamával.

Tudjátok engem zavar, vagy bánt vagy nem is tudom hogy kellene írjam, hogy a kedves mama a nagyobbik testvért meg annak a nőjét jobban szereti mint a kisebbet. Nálunk ilyen nem volt soha, a mama mindkettőnket egyformán szeretett, és egyik barátomra akit bemutattam neki sem mondott soha rosszat, csak érdeklődött... és mindíg mondta hogy nekem legyen jó, ő elfogadja akárki is legyen az illető..

Itt meg csak azt látom, hogy megy a kibeszélés egymás mocskolása a háta mögött és hogy kivételezés van, de ez inkább a mama részéről mutatkozik, após ha ad akkor általában ha nem ugyanabban az időintervallumban is teszi, de mindkettő testvérnek ad valamit.

Nem az a lényeg hogy ad meg hogy mit ad, hanem az érzés, az, hogy a kisebbik ( és ezt a párom mondta ) el van nyomva, a nagyobbik mert hogy ő idősebb alapon meg jobban van szeretve.. ez nem helyes, és noha a párom nem panaszkodik soha, én észreveszem hogy őt is bántja a dolog... Testvérével jóban vannak, nem is haragszik ő senkire és én is úgy igyekszem nem utálni anyóst, meg a mamát, de néha úgy rápakolnak a tűzre, hogy legszívesebben megmondanám hogy kivel szórakozzanak. De nem tehetem, a párom elfogadtam, muszáj lesz őket is..

Hát ez tényleg olyan téma,amitől az ember hirtelen se köpni,se nyelni nem tud!

Nem kell rájuk hagyni,ezek a dolgok csak rátok tartoznak,senki másra.Az intim szférátokhoz,akármilyen anya,vagy más családtag,semmi köze!

Ne is haragudjatok az volt a téma hogy mi mikor meg hányszor szeretkezünk...

Totál kiakadtam rajta, nemtudtam hirtelen hogy most sírjak vagy nevessek a dolgon, hozzáteszem, nem hangoztattam, nem is vagyok hangos akkor mit érdekli őket?

Meg ilyen nevetséges dolgokon akadtak fenn, aztán megkérdeztem anyóst, hogy irigy e hogy ilyeneket beszél, erre már nem válaszolt... próbáltam viccesre venni a dolgot, de kissé zavaró, hogy a legintimebb dolgainkat is szeretné kikutatni.. szerintem se én se a vőlegényem nemvagyunk pisis kisgyerekek, hogy neki ezt feltétlen tudni kellene..

Egyetértek.Vannak ilyenek,sőt,meg merném kockáztatni,hogy mindenki családjában van ilyen.Az én anyósom is ...Az egyke fiának a fenekét is kinyalja,névnapra-szülinapra-karácsonyra a csillagokat is lehozná az égből,ha tehetné...Autót (!)vett,házat épített,sorolhatnám...Nekem legutóbb a szülinapomra egy mosógolyót vett 800Ft-ért...Karácsonyra egy használt parfümöt kaptam,mert neki nem tetszett az illata állítólag,de erre csak az 1/3 üveg kifújkálása után jött rá...:-))

Elviselem,mert szeretem a páromat-de ennyi.

nem a bátyja, hanem annak az élettársa.. egyszer összevesztünk, és ők lementek, és mindennek elmondott.

Kibékültünk, de jóvá nem tette amit tett, nem ment le és mesélte el hogy haragudott rám és be akart mártani.... Ha előhozom a témát, még neki áll följebb és megsértődik. Pedig nem egyszer mondtam már neki hogy nagyon rosszul esik hogy utál engem a mama, de nem jut eszébe, hogy miatta is van, mossa kezeit.. Egyébként barátom bátyjának semmi baja nincs velem, ő nem kibeszélős típus.

Anyós... többször beszéltem vele, ó nekem semmi bajom nincs veled téma jött elő mindíg...

Aztán visszahallottam innen is onnan is hogy mindennek elmond a hátam mögött, pedig nem bántottam...

Most is így van, és igyekszem nem foglalkozni velük, de betett most ez hogy még van képe elhívni a páromat egyedül ráadásul karácsonykor...

nagyon nagyon rosszul esik!

Küldjetek külön,kettőtök nevében.

Ne aggódj a helyzeten,tudom hogy fáj az ilyen dolog,meg hogy bunkóznak,de ne törődj vele.Párod majd elmagyarázza a ,,kedves" családjának,miért nem megy a nagymamához,és esetleg a későbbiekben még sok minden mást is... :-)

Csak légy saját magad,szeresd a párodat,és légy neki hálás,amiért melletted áll.Ha előbb nem is,az esküvőtökön kénytelenek lesznek elfogadni,hogy a családhoz tartozol.Ha meg akkor sem-hát ámen...Nem kötelező a disznótor,csak a disznónak...:-))

Én mondtam neki most is és régen is hogy lemehet, de nem akar.

Gondolom hogy neki sem esne jól, hogy karácsonykor engem itthonhagy, a bátyja meg viheti a nőjét és kivan nyalva a segge, igazságtalannak érzi, én megértem.

Lévén, hogy engem nem hívott senki, én nem megyek sehova. Párom nem fog nélkülem lemenni akár felfordul az öreglány akár nem, én nem bántottam egy szóval sem, és az én családom teljesen elfogadja őt és senki nem beszéli ki és szidja a háta mögött.

A képeslapról jutott eszembe, anyós mindíg küld és ráírja az egész családot kivéve engem...

Bármilyen nehéz is, callni rá.

Akinek nem felelsz meg most, annak nem felelsz meg holnap sem. Nagyi ha látni akarja az unokáját, majd megbékél.