Most megint feleslegesen áltattam magam, vagy mi lehetett a baj? (beszélgetős fórum)

Dehogy, most kivételesen nem esek szerelembe :) :D

Pont ez az hogy értem én a "játékát" és valami jó helyretevős mondta kellene, hogy térjen már észhez.

A vicc hogy munkatársamnak is löki a sódert. Nem tudta hogy visszajöttem dolgozni és jön be a munkatársam feldúlva, hogy már megint jön a hülye szövegével a srác és hogy mennyire unja már.

Van egy kérdésem.

Másik srácról van szó. Mióta ismerem tette a fejét hogy így-úgy tetszem neki meg ilyenek, olyanokat mondott hogy ihaj. Egyszer elkérte a számomat, annyira pedig nem is tetszett de mondom miért ne. Megadtam neki. Persze nem hívott fel. Annyira nem is érdekelt, elkönyveltem hogy egy szájhős.

Ma összefutottunk hónapok elteltével, és megint rákezdett a dumára. Hogy mennyire örül hogy láthat és hogy már megérte bejönnie a dolgozni. Én lerendeztem egy válrándítással, nem is válaszoltam neki semmit.

Erre 10 perc múlva megyek a folyosón és hallottam hogy valamit dumált nekem, de úgy csináltam mint aki nem hallja. Becsuktam az ajtót :D

Ha megint löki a süket dumát hogy reagáljak? Az átnézés az snassz.

Ahogy mondani szokták: minden viccben van valami igazság. Szerintem nagyon is komolyan gondoltad.

A többi része viszont nagyon is helyes, ha látod, hogy ez a gond, akkor tessék változtatni. Sok mindent megoldana, ha nem folyton mástól várnád a megerősítést.

Kinéztem és nincs senki a küszöbömön. :)

De amúgy jól elvagyok most pár napja. Előbb jöttem haza kutyasétáltatásból, takarítgattam a napokban itthon, olvasgattam, vásárolgattam meg persze eljártam dolgozni. És ezzel teljesen jól telnek a napjaim.

Encsike! Lépj tovább és ne ragadj le valakinél, akit láthatóan nem érdekelsz!

Lehet, hogy éppen életed nagy szerelmét szalasztod el, mert egy olyan pasi után epedezel, aki lehet, meg sem lát. Lehet, hogy a nagy Ő éppen ott toporog a küszöbödön, csak nem látod. :)

CSak vicceltem. Azért van ott a :D jel....

Hozzáteszem az egyik persze megkérdezte, hogy "Na és mi van azzal a sráccal?" Azzal a bizonyossal akivel a téma indult...

Én rájöttem, hogy az a baj velem hogy kívülről kell, vagyis kívülről várom el hogy bizonygassák hogy "értékes" vagyok.

Csütörtökön 3-4 hónap után visszatértem a régi munkahelyemre. Nem is számítottam rá hogy bárkit érdekelni fogok, de 4 vásárlóm is érdeklődött hogy miért tűntem el, mi van velem, meg azon kívül 3-4 volt kollégám is megállított hogy meséljek hogy vagyok. És akkor ott van még hogy sokan széles mosollyal köszöntek nekem, láttam rajtuk hogy örülnek nekem. Vagy legalábbis nagyon jól eljátszották :D

Ez teljesen feldobta azt a napomat. Én soha senkit sem szoktam érdekelni...

Így jártam én is. Belefáradtam...

Senki sem tud rajta segíteni.

De itt most szerintem nem az a célunk, hogy még jobban lehúzzuk Encsikét és azt magyarázzuk Neki/vagy előtte, hogy: Anyám! Te bármit csinálhatsz magaddal, akkor sem lesz önbizalmad!

Szerintem az a célunk (nekem legalábbis az), hogy igenis öntsük belé önbizalmat és elmagyarázzuk neki, hogy bizonyára nem egyedül szeretné leélni az életét, hanem szeretne társat, gyerekeket. Én nem lehúzni szeretném még jobban! Hiszem, hogy ha valami tetszeni fog magán (márpedig egy jól megcsinált póthaj nagyon szép tud lenni), akkor neki is nagyobb önbizalmat fog adni.