Most kéne abbahagyni....? (beszélgetős fórum)
... nos igen, ilyesmi... :)
... és a tisztelet, persze... nem csinálok hülyét a másikból, ha nő vagyok, és élvezem ama gazdagságot, amit esetlegesen a párom nyújt, nem tartok szeretőt. Ha úgy döntök, hogy nem kellenek az anyagi javak, inkább a szerelem, a "boldogság", akkor viszont elválok.
Viszont újra azt írom, a boldogságunkat elsősorban MI magunk tápláljuk. :)
Úgy általában nem tudom, hogy mit tennék. Ha a saját életemről beszélek, én biztosan nem válnék. A házasságom nagyon jó, azt hiszem, tényleg ő a másik felem. Ha valamitől ennyire elhidegülnénk - amit most elképzelni sem tudok - élnénk tovább gazdasági és baráti közösségben, a megszokott színvonalon. Hogy lenne-e máshol szexuális kapcsolatom, ha ő teljesen elzárkózik? Szinte biztos. De én el sem tudom képzelni, hogy ha két ember valaha nagyon szerette egymást, és tényleg jóban is vannak - dacára annak, hogy házasok :))) - hogy a manóba nem tudják megoldni a helyzetet. Hova lett a régi bizalom, szeretet, amivel legalább beszélni lehetne róla? Jelen esetben én azt gondolom, a férjnek már valaki más van. Vagy szexuális problémái vannak, amiről nem tud a feleségével beszélni.
... amúgy a boldogság érzete bennünk lakozik, és iiiiigen, nagyon boldog lennék, ha kicsike gyermekemmel kagylót szedegethetnék nyaranta a görög, spanyol... blabla tengerparton... és délutánonként elsétálhatnék érte az oviba, és utána fagyikelyhet eszegethetnénk egy klassz kis cukrászdában... de akkor is boldog lennék, ha esetlegesen meg kellene küzdeni a párommal a havi betevőért, de érezném az imádatát minden pillanatban, amit visszatükrözhetnék....
De ha csóró is és még félre is jár esetlegese, nah köszönöm, azt egy pillanatig se. :))
És mit próbál tenni a feleség a kapcsolatért, az esti sírásokon kívül? Érezteti a férjével még, hogy férfi? "Udvarol" neki? Kényezteti? Becézgeti? Szereti??
Pedig nem árulja el, a nő hiába kérdezgeti. Azt mondja, semmi baja, sőt, miért b.szogatja ezzel a témával a felesége??? Harmadik nőre utaló jel nincsen.
Nézd, én elváltam 13 éve, mert az én férjem se anyagi- se érzelmi biztonságot tudott nyújtani. Igaz, vagyok annyira független és önálló, hogy felneveltem egyedül két gyermeket, különórákkal és ami kellett, tanultam mellettük, dolgozom, és boldog vagyok... tehát nem a lusta nő mondatja velem, hogy ha az anyagi vagy érzelmi biztonság megvan egy családban (bármelyik), az még alakítható, és nem lenne szabad kiugrani... szerintem. :)
Ettől a "Nem árulja el"-től égnek áll a hajam, ilyen nincs. Másrészt pedig nyilván okkal történt, ha egy harmadik nő miatt, az is ok. Egy ilyen házasságból pedig egy nő nyilván nem nullásan száll ki.....
Viszont az apa "bunkó", ő nem így gondolkodik.
Egyiktől sem. Fontos tényező nagyon szó se róla, de erre tenni fel mindent, szerintem butaság. Én pl. soha nem mondanék le a boldogság lehetőségéről azért, hogy minden olyan dolog meglegyen az életemben, ami nélkül lehet élni. Pl. nyaralás, utazás, nagy autó, nagy ház, vásárlás, stb....
De ez olyan kérdés, aminél mindkét részről ismerni kell a körülményeket, mert nem tudni mit takar a rosszabb körülmény. Ha egy belvárosi 50 m2-es saját lakás, egy középkategóriás autós és sima iskolát a magán helyett, akkor kérdés sincs felőle, hogy menni kell.
De! Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a nő valamiért a férjét választotta valamikor, és egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Tehát egy önvizsgálat és egy beszélgetés nem ártana, hogy mégis hol csúszott el a dolog.
A gyerek mindig az apja gyermeke marad, ha intelligensen tudtok elválni, és a gyermek miatt kapcsolatot fenntartani, illetve a gyermek is tud tisztelettel és szeretettel nézni továbbra is az apjára, akkor valószínűleg nem kell a semmiből kezdenie majd a Valamit.
Jaja tudom! Es a gyereknek is nagyon klassz ugye olyan szuloket latni maga korul, akik boldogtalanok, es csak a penz a fontos az eletukben. Nekem nem ez az ertekrend es a gyerekem sem attol lesz majd boldog. Egyebkent meg en nem a ferjemtol fuggok, magamat es majd a gyerekemet is kepes lennek ugy ellatni olyan szinten, amilyenre szuksegunk lenne. En csak azt latom, hogy sok a lusta no es inkabb felaldozzak magukat az anyagi javak oltaran.
Ja. és nem árulja el, hogy miért nem közeledik a feleségéhez, de se egy ölelés, se egy csók évek óta... egyébről nem is beszélve.
Nem rólam van szó, én elválnék.
Nem lehet már felrázni, a férj elhidegült. De válni nem akar, mert neki nagyon kényelmes, hogy van egy csini felesége, szép gyereke, az asszony mindent megcsinál otthon, jól főz, partikat ad stb.
A nő meg csak sír a párnájába éjszakánként, mert annyira egyedül érzi magát. És nem saját maga, hanem a gyerek miatt dilemmázik, aki eddig mindent megkapott az apjától. Mi lesz vele később? A mai világban annyira nehéz egy gyereknek a semmiből kezdeni valamit.
... ez nem anyagiasság kérdése. A Nő alapból biztonságra törekszik... tudod gyermeke van, akit nevelni, iskoláztatni kell, el kell indítani az életben... ezért sok mindenről képesek vagyunk lemondani. Ez nem arról szól már ilyenkor, hogy mekkora drágakövekkel kirakott láncot szeretne az ember. :)
Szia!
Nekem még nincs gyerekem, így anyaként nem tudok nyilatkozni. Ugyanakkor számomra nagyon fontos az érzelmi és szexuális biztonság is, így első körben megpróbálnám visszavarázsolni a régi tüzet a férjemmel, ha egyébként a szeretet megvan. Ha anyagilag biztos a háttér, akkor a lehetőségek is adottak közös programokra, kikapcsolódásra. Nem válnék el (lassan 36 évesen már tudom, hogy az örök szerelem nagyon ritka).
Anyai szemmel csak elképzelni tudom a helyzetet, akkor már a gyerekek kerülnek előtérbe, és háttérbe szorul az anya boldogsága. A kicsi biztonsága miatt szerintem a legtöbb anya bevállalná a boldogtalanságot - ahogy vélhetően én is.
A gyereknek lehet, de önmagának nem. Nem a pénztől lesz valaki boldog.
Esetleg meg kéne probálni ujra felrázni a kapcsolatot. Gondolom nem volt mindig ilyen, mert akkor nem ment(él) volna hozzá. Leülni beszélni, meg tudni mért van ez a helyzet? Mért hanyagol el... stb. Lehet hogy neki van valakije és azért hanyagol el...
Azert itt a hozzaszolasok tukrozik, hogy mennyi anyagias no van!
A boldogságot ha így nem találod meg, anyai jólét, a gyermekednek meg tudsz adni mindent, amire szüksége lehet... és stb. ... akkor miből gondolod, hogy úgy majd megtalálod, ha még ezek a lehetőségek se lesznek meg?
A véleménykülönbségek oka valószínűleg az lehet, hogy a válás utáni állapotot mindenki máshogy képzeli el anyagilag és mentálisan is.
Nem. És nem a másik miatt. Önmagamban csalódnék. A saját lelkiismeretem miatt nem tenném meg.
Én elválnék. Nem hiszem, hogy érzelmileg sokáig lehet bírni egy ilyen szituációt. Persze a rosszabb körülmény is fontos, hogy mit takar. A híd alá nem mennék, de elkezdenék felkészülni a külön életre és amikor már úgy érzem biztos talpakon megállnék, (alacsonyabb színvonalon akár) továbblépnék. Senki sem köteles a gyereke miatt beáldozni az egész életét. Ha csak a saját önzősége a pénz irányába nem motiválja erre. Akkor meg felesleges a kérdés.
Valószínűleg Én sem válnék el, a házasság mellett keresnék egy szeretőt, hamár a férj le sem sz.r.
En oszinten szolva nem tudnek ugy elni, hogy erzelmileg nulla kapcsolatom van. Az a no aki a penz miatt marad csak a ferjevel, vagy parjaval, az meg is erdemli a sorsat. Mennyi ilyet latok magam korul...
a nagyikám mondta erre a szitura hogy " A gyereked apja, te választottad hogy az legyen, hát szeresd, tanuld meg szeretni, szeresd azt amit ő tud adni, szeresd azt hogy ő ilyen! Nincs más út ha együtt akarod felnevelni vele a gyermeketeket!"
Én viszont elválnék. Fontosak az anyagiak, de boldogtalanul élni nem akarnék.
Ha így szárazon nézzük, amit írtál, én sem válnék el.
További ajánlott fórumok: