Most indul! :D (beszélgetős fórum)

A fóruminditó első és trapiti 28. hozászólásához:

Lehet, tévedek,de úgy érzem elbeszélnek egymás mellett.

A fóruminditó szösszenetet már olvastam régebben, trmészetesen az 1960 előtt születettekről szólt, de a lényeg ugyanaz.

Nem hiszem, hogy azokat az új dolgokat, amik a gyerekek egészségét, testi épségét védik, és anno nem voltak,ma sem kellene használni, mert többnyire felnőttünk ezek nélkül is. Visszafelé haladni (hátrálni?) hülyeség. Nem hiszem, hogy a fóruminditó erre gondolt volna.

Az viszont tény, hogy a gyerekek többet játszottak együtt, akár az utcán (ugrókötéleztek,vagy ugróiskoláztak -látott valaki mostanság ilyet???- vagy csak rosszalkodtak, rohangáltak, rollereztek a még asztalt nélküli poros utcán, időnként hazamentek egy zsiroskenyéréért. Ma a plázákban járkálnak és hamburgert esznek, vagy egész nap a számitógép előtt ülnek, ad abszurdum csetelnek úgy, hogy egy sarokra laknak egymástól. Anno nem volt a kezükben úton-útfélen a mobiltelefon, amin vagy beszélgettek, vagy csak sms-t küldöztek, vagy zenét hallgattak. DE!!! Óriási dolog, hogy a mobillal sokkal nagyobb biztonságban vannak és a szülők is nyugodtabbak.

(bár lehet, hogy a mobilozó fiataloknak eszükbe sem jut a szüleiket értesíteni, mi van velük, ha nincs baj)

Akkor és ma is vannak (negativ értelemben használom a kifejezés) utcagyerekek, akik a grundon, a poros utcán, vagy ma bulizós helyeken, vagy az utcán randaliroznak, noch dazu piáltak, vagy ma már drogoznak is. És voltak és vannak akik társaságban a természetben töltik együtt az időt, összejárnak beszélgetni, netán még olvasnak is.

De valljuk be, azért ma már kevesebben vesznek könyvet a kezükbe, a neten már a kötelező olvasmányok tartalma, sőt még olvasónaplók(?) is elérhetők, nem beszélve egyéb hasznos információkról. Hogy ki-mire használja ezt a lehetőséget??? Van, aki tanul, imformációt gyűjt és van aki csak számítógépes játékokkal tölti minden szabadidejét.

Úgy érzem oda-vissza igaz, hogy " a vizzel együtt ne öntsük ki a gyreket is a lavorból". Tanítsuk meg a gyerekeket a mai kor adta lehetőségek okos használatára, védjük őket az új találmányokkal, de vegyük át azt, ami a régi időben a sok-sok műszaki kütyü nélkül, vagy hiányában, kicsit jobban összahozta és tartotta -pozotiv értelemben- a fiatalokat. Nekem ez a véleményem.

Csak mellesleg, koszos, poros ucán játszó kiskölyök voltam, kisiskolás koromtól pedig faltam a könyveket, és kirándulni jártam, csajos dumára összejöttem valamelyik barátnőmnél,és bulikra is jártunk.

Nem voltam ugyan "kulcsos gyerek" de ....nagyrészt nekem valóban így telt a gyerekkorom..:) Tényleg nem unatkoztunk...megdumáltuk,hogy p. 4kor a téren,kimentünk a játszótérre,előbb játszani,később beszégetni...Jártunk uszodába,korizni a műjég pályára,moziba,fagyizni.Szülők nélkül.Vacsira otthon voltunk. 9 évesen egyedül jártam a Gellértbe,meg a Szecskára.Anyám persze 35ször elmondta,hogy mennyire vigyázzak magamra.12 évesen egyedül sütöttük a palacsintát,és ha anyám szólt,hogy el kellene mosogatni,akkor a szomszéd nem jelentette fel gyerek bántalmazásért. És valóban...Ha a tanár szólt a szülőnek,hogy a gyerek tiszteletlen,vagy nem tanul,akkor nem a tanárt pofozták-jelentették,hanem a nebulót vágták nyakon.Ettől egyikünk sem került a gyermek pszichiátriára...

És nem,nem azért vagyunk hülyék,mert ilyen nevelést kaptunk,hanem az azóta átélt..nevezzük így,dolgoktól..Akkoriban is volt olyan "banda"társ,aki orvos lett,építészmérnök,vagy bíró.És lett kukás,gyári melós,és utca seprő is. De gyönyörű gyerekkor volt az biztos.Sokkal,sokkal jobb,mint azoknak,akik most gyerekek.

Nekem gyerekorvos mondta pl. hogy ne párnázzam ki a járókát,kemény az a kobak,majd ha egyszer elesik,megtanulja tartani a fejét.És tényleg!

Bicajhoz,görkorihoz sem kaptak sem sisakot,sem térd,vagy könyökvédőt.Tanuljon meg vigyázni.Most akkor bukósisakot tehetnék az utcán is a fejére,rá ne essen egy cserép..

Jó volt.Jó volt '80 előtt gyereknek lenni! :)

"Lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra

hevernem."

/Nagy László/

Vacak dolog, ha valaki nem ismeri fel a humort. :)

Ez az írás egy fanyar humorizálás szerintem, kár bele többet látni.

Nekem szimplán csak olyan érzésem volt, hogy a fórum inditó a fehér, Te meg a fekete. Mindkét dolog elég sarkosított, ennyi.

Én szeretem az árnyalatokat a múltban is, amit te emléknek hívsz, és jelenben is. Volt sok minden ami tetszett a 90es évek előtt és volt, ami nem tetszett. Ahogy jelen pillanatban is van ami tetszik van ami nem teszik és van ami pedig semmilyen ingert nem vált ki.

Tehát ne általánosítsunk.

Az emlék az emlék, helyén kell kezelni. A mában pedig nem úgy élni hogy visszasírjuk a múltat. Ennyi :)

Attól még hogy apámék 15 évet vártak a trabantra és nem volt benne gyerekülés, még nem fogom a gyerekemet anélkül betenni az autóba, miközben egyesek 230-cal száguldoznak az autópályán...

Meglehet...

azért is írtam, hogy amit a fórum-indító írt, azok emlék-képek, amiket évtizedekkel később lesz, aki rózsaszínben lát és vissza-sírja. Lesz, akinél belesüllyed a szomorú-szürke-hétköznapok sorába... attól függ, ki hogyan éli meg, kinél milyen érzelmi töltést kapnak/kaptak az események.

Szóval az, hogy aki '90 előtt született...

igen-igen tág időt foglal, foglalhat magában...

Mert mondhatom én azt pl.

" nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban" = persze, egyszerű honpolgárnak a '60-as, '70-es években még autója sem volt. És ha be is fizetett a Merkúr nevű vízfejhez, az egyszerű Trabantra is éveket kellett várnia! Az annál márkásabb autókra mint a csehek Skodája, vagy a románok Dáciája, az oroszok Csajkája, arról nem is álmodhatott az egyszerű dolgozó ember.

Emlékek! Csak olyan emlékek, ahogy a mai nap eseményei 20-30-50 évvel később, ugyanolyan emlékekké szépülnek, vagy szürkülnek. Kinek-kinek melyik szín lesz a domináns.

Szerintem akkor nézzük meg miről is ír... csak mielőtt a nosztalgia köde mindenkire ráereszkedne (amúgy bőven 80 előtti vagyok, úgyhogy szerintem tudom én is milyen élet volt...)

"Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban"

- A 70-es években még közel nem akkora és olyan forgalom volt mint most, de egy sima koccanásnál is mindennapos volt hogy a kicsi gyerek kirepült a szélvédőn...

"a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva."

- Szerintem ezt csak az sírja vissza aki még nem látott gyógyszer- vagy vegyszermérgezett kisgyereket... ostobaság.

"de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval"

- A lakás ajtón akkoriban is volt zár, a fiókokon most sem mindnkinél. Viszont szerintem nem normális az aki nem ügyel a gyereke biztonságára.

"És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem."

- Ó igen... voltam én is kórházban agyrázkódással, a szüleim 3 napig nem aludtak mert nem tudták mi lesz velem... milyen nagyszerű is volt!!! Aki megteheti hogy ráadja a fejvédőt és nem teszi, az majd akkor számoljon el a lelkiismeretével amikor agykárosodottan fekszik előtte a gyereke...

"Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz."

- Érdekes, mi most is csapból isszuk a vizet. És a többség ma sem tudja mi is pontosan az ásványvíz :)

"Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek!"

- Ó dehogyisnem unatkoztak... a gyerekek nagy része akkoriban is unatkozott, ma is unatkozik. Akkoriban kint a panelok között, kulccsal a nyakában, ma bent a tv előtt telefonnal a zsebében. Egy dologban nincs különbség: az a gyerek nem unatkozik akit megtanítanak a szülei játszani, elfoglalni magát és akire szánnak időt. A többi bizony unatkozni fog, sokan még felnőttként is. És nem akarok senkit elkeseríteni, a szülők nagy része még ma is csak sejti napközben hogy a gyereke életben van. Ettől még nem ez a követendő út. Hogy van-e, kell-e a gyereknek mobil, döntés kérdése. Vannak olyan helyzetek amikor igenis kell hogy legyen nála ahhoz hogy viszonylagos biztosnágban legyen. Játék, 0-24-es internet hozzáférés céljából valóban szükségtelen.

"Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona."

- A 70-80-as években már sok volt az allergiás, pláne hogy lényegesen kevésbé foglalkoztak a dologgal. A tudatlanság nem ok a büszkeségre.

"Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak."

- Ha baleset történik ma sem perelnek be senkit. Viszont ha elkerülhető hiba vezet a balesethez akkor igenis azt fel kell tárni, hogy legközelebb ne fordulhasson elő. Ilyet is csak az ír, aki bele sem gondol, milyen az amikor valaki más hibájából agyonüti a gyerekét mondjuk a focikapu...

"Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem."

- Hát már akinek a szülei... az enyémek pl. egészen biztosan nem engedték sem azt hogy minket bárki laposra verjen, sem azt hogy mi verjünk meg mást. Ez a mentalitás az utcai bandák törvényeihez vezet, tényleg csodás lenne... még jó hogy nem igaz, maximum arra aki írta vagy magáénak érzi ezeket a sorokat. Amúgy hogyan is van ez? Unalmában? Hiszen senki nem unatkozott!!!???

"Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt."

- Nem Norbi a mérce szerintem ma sem, de azt azért ne mondjuk már, hogy a tömény cukor annyira jó volt (mondjuk annak aki akkoriban azon nőtt fel... mert én pl. nem... és a gyerekem sem kap sem tömény cukrot, sem édesítőszert). Aztán a mostalan gyümölcsöt hol ették azok az áldott sosem unatkozó 80-as évek beli panelok között bandázó gyerekek?

"Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk."

- Most is vannak barátaik, csak észre kell venni :) Biztosan sokan nőttek fel úgy, hogy annyira lesz@rták őket otthon hogy nem érdekelt senkit hol vannak... nálunk ez nem így volt, és nem is lesz így soha. Ha kellett vittek autóval, inkább minthogy hajnalban a rendőrségtől tudják meg hogy már nincs gyerekük... Aki mostanában elengedi a gyerekét mondjuk Bp. VII-VIII. kerületében szabadon bandázni, az ne csofálkozzon a következményeken szerintem. De meggyőződésem hogy aki ezt írta, az nem így él, csak másokat etet ezzel az ostobasággal.

"Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult."

-Tényleg mennyire szép idők voltak... gyerekek komplett nyári szüneteket töltöttek egyedül kulccsal a nyakukban az utcán. (Sajnos sokan még ma is úgyhogy ezt nem is kell visszasírni. De aki normális az nem tarthatja ezt ideális helyzetnek.)

"Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának."

-Lehet hogy a cikk írója így nőtt fel, elég szomorú. Vagy talán éppen ő volt a csalódott kisgyerek a rácson túl és azért hord össze ennyi sületlenséget...

"A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni."

-A Rabszolgasors pl. 1986-tól ment Mo-on ;) Úgyhogy a 90-es évek előtt már lehetett tanulni belőle :) Már akinek erre volt szüksége...

"Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi."

- Akkor már csak azt nem értem, hogyan lehetséges az hogy a Mo-on börtönbüntetésüket töltők átlagéletkora 30 és 40 év között van??? Ha ez igaz lenne, a mai felnőttek mind jóérzésű, talpig becsületes emberek lennének... De sajnos éppen azokból nem ez lett akiket a fent felsorolt elvek szerint neveltek fel, akik simán felrúgták a másikat ha nem tudott focizni, akik egész nyáron kulccsal a nyakukban lófráltak a lakótelepen, akik elmehettek otthonról anélkül hogy a szüleiket érdekelte volna és akiket simán nyakon vágott a tanár és ez a szülőt nem érdekelte.

"Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..."

-Elég bárgyú dolog, mert a mostani fiatalok problémáinak nagy részét éppen a letűnt korok "hősei" okozták.

Jelentkezek!

Érdekes, szerencsére egyre többen vagyunk, akik leírják itt-ott a saját fiatalkori életüknek emlékeit. (Én a naplómban soroltam ha nem is ezeket, de erről a korról).

Az a jó ezekben a visszaemlékezésekben, hogy annak a kornak a szellemisége, a napi események, szokások, erkölcsök nem merülnek veszendőbe. És a mai korban felnövő korosztálynak van/lesz (ha akar) összehasonlítási alapja!

Én pl. már fiatal koromban elcsodálkoztam azon, hogy a nagyszüleim hogyan tudtak megélni abból a minimális pénzből (nyugdíjból???), amit ők kerestek, kaptak??? Persze ők még összegyűjtötték az esővizet a dézsában és abban mostak. És a disznó ölési "bélzsírt" beváltották mosószappanra... és vízdíj fizetése helyett ásottkút volt, villanyszámla helyett petróleum lámpa volt...

És úgy nézett ki, hogy nincs bennük elégedetlenség, nem voltak ennyire depisek, pedig hát ők is látták, tudták azt, hogy már akkor is voltak elég sokan, akiknek az élet ennél többet adott vagyonban, rangban, stb. stb. De egyáltalán nem biztos, hogy szeretetben, megbecsülésben is több volt annak, akinek pénze, földje, háza, egyéb vagyona több volt

Mondjuk, valójában az 1980 előttiekre igaz, de én így találtam.

De elgondolkodhatunk...:))