Most derült ki, hogy PCO-s vagyok. Ki tud róla valamit? Lehet még gyerekem? (beszélgetés)

KÖszike! Sajna semmi jóra nem számítunk....

Igaz lehet a mondás: egy születik, egy meghal:-(((((((

Kicsit hosszúra sikeredett ez a naplóbejegyzés,de végre kijött belőlem.Én is csak a férjemet sajnálom,mert rossz neki,hogy az ő családjától nem kapunk semmit.

Apósomat már én se ismerhettem,mert évekkel ezelőtt(a válás után)meghalt.

Igi!

Tök cuki a menyasszonyos képed! Kár lett volna kihagyni.....

A szertartás szombat délután volt, ott kb. 200-an voltunk, alig fértek el az anyakönyvvezetőnél..... Oda még olyanok is eljöttek, akik a bulikba nem!

Köszi, szerintem nagyon találó a vonalzó, nem? Annyira illik ránk!

Kemény volt, de megérte!

Hihetetlen élmény volt, mindenki jól érezte magát!

Azóta sem volt ilyen lagzi a családban, de nem is igen lesz!

Hali:-)

Gyerekként én is azt szerettem volna,ha rengetegen lesznek az esküvőmön.De elég volt ez is:-)

Várom a képet:-)

Jó bulik lehettek! :) És a szertartás hogy volt akkor?

Nagyon tetszik a vonalzód!! :)

jó reggelt !

Nos mi is kb 100-an voltunk. Iszonyat jó buli volt, aki ott volt máig emlegeti. Ugyanis mivel párom discózot 50% ban szóltak a discó slágerek, a fiatalok meg nagyon élvezték.

Találtam itt egy fotót a gépemen , mindjárt felrakom.

Hát, a miénk kicsit nagyobbra sikerült:-)))

250 fő.....

Pénteken kb. 100 (barátok, munkatársak)

Szombaton kb. 150 (rokonok)

Muszály volt ketté szedni, mert a városban nem volt akkora terem, ahol elfértünk volna.

De gyönyörű volt! Bár, én nem csináltam volna ekkorát, a szüleim ragaszkodtak hozzá. Egy szem kicsi lányuknak.....

De jóóóó! :)

Gratula!

Kedves Anyu és Apu!

6hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek.Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.Az autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban.Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem.Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni.Nagynehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.Körülöttem minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem.A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Több órás fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejét csóválta.Új gazdám,aki 15perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam,gazdám kétségbeesett zokogása volt.Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem.

Meghaltam.Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...

június 4., 15:37

Ugye jó, megint egy jó eredmény, csak mind igy legyen.

Orsi másold, bár nekem az ilyen történeztek halálosak. Most Február 6-án veszítettem el az én kis pincsimet 13-évig volt mindig mellettem, azt hittem belehalok, annyira fájt. a fényképei a kandalón, a kis sirja, kint a füzfa alatt.

Kösz:-)

Csak az a baj,hogy egyenként kell lekicsinyíteni,mert nagy méretben vannak.1500db..:-)

Orsa!

Nagyon jók a képek:-))))))

Cukik vagytok!