Most akkor mi lesz a házasságommal? (beszélgetős fórum)

Azért egy elvagyunk" kapcsolat az inkább vacak, mint átlagos.

Zerintem...

Igen, nem volt őszinte.

Nem önzés kilépni a sz@rból.

Nekem a férjem a legjobb barátom, és tökéletesen önmagam lehetek előtte, és ő is előttem, minden lükeségünkkel. De intimitás nélkül ettől még csak barátok lennénk, és nem házastársak.

Szerintem gondold át magadban, hogy hosszútávon biztos, hogy ezt az életet szeretnéd-e? Ismered magad, ha mondjuk 8 év múlva a férjed előáll, hogy valamiért ki akar lépni, akkor azt fogod gondolni, hogy igen jól döntöttem, volt 8-10 szép évünk együtt, vagy azt, hogy elvesztegettem a fiatalságom. Ha az utóbbi, akkor nem biztos, hogy jó helyen vagy.

"Csak szeret és úgy érzi, hogy jó velem lenni."

És az neked nem elég?

Nézd, nem vagyunk egyformák. Én pld. nem vagyok egy szerelmes fajta. Mindig meglepődöm, amikor 30-as nők várják a nagy Ő-t.

Szerintem nincs nagy Ő. Elnézést kérek azoktól, akik szerint van. Szerintem emberek vannak, akik eldöntik, hogy a másik megfelel-e nekik arra, hogy leéljenek együtt egy életet.

Én is voltam szerelmes tizenévesen. Aztán később nem a lila pillangók döntöttek arról, hogy kivel kötöm össze az életem.

Olyan embert kerestem, és találtam, akivel közös volt az értékrendünk, közösek a céljaink, fizikailag is vonzódtunk egymáshoz, és a szex is jó volt.

Az én legjobb barátom a férjem, és szerintem én is neki. Mindig mindent őszintén meg lehet mondani a másiknak, nincs sértődés, mert nem rosszindulat hanem a problémamegoldás a cél.

De mi azért szexelünk, ennyicel jóval több mint barát.

20éve vagyunk együtt, volt hatalmas szerelem, meg vannak időszakok mikor kevésbé meg mikor jobban egymásra vagyunk csavarodva, nagyrészt egybeesnek nálunk ezek az időszakok szerencsére.

Szerintem ez a normális.

Ami nálatok van, az barátság. Neked kell tudnod, hogy barátságban akarsz élni a férjeddel és vállalod a következményeket, pl hogy nem elsz gyereked.

Vagy meg akarod ismerni az érzést amikor valaki szerelmes beléd és ha szerencséd van te is belé. Akivel szereted, élvezed a szexet, akivel esetleg gyereket szeretnél vállalni.

Neked kell tudnod mit szeretnél. 30 felett az idő és te tudsz a magad legnagyobb ellensége lenni. Még mindig jobb hogy most derült ez ki, mint mondjuk 15 év múlva mikor a férjed második ifjúkorát élve beleszerelmesedik valakibe és közli veled hogy egyébként téged sose szeretett.

Egy férfi még 45-50 évesen is tud új életet kezdeni, családot alapítani egy nő sajnos nem.

Van benne igazság! :)

Én, amikor kérdezik tőlem, szerelmes - e vagyok, őszinte vagyok. Nem. És akkor jön a sok buta és ostoba kérdés : akkor miért vagyok vele, meg tudja-e, meg egyéb marhaságok.

Ilyenkor azon gondolkodom, hogy mennyire éltek meg ezek az emberek érzelmeket, ha ilyen hülyeségeket tudnak kérdezni? Mert egy olyan ember, akinek ezerféle érzelme volt már az életében, és tudja /tudta mit miért érez az nem kérdez ilyeneket. Szimplán megérti a másikat. :)

Hát passz. Én nem hiszek a szerelem erejében. Ezek szerint ő sem. :)

A szerelem számomra egy csapda. Magamnak. :)

A férjed volt már szerelmes? Különbséget tud tenni az érzései közt?

Vagy sosem ismerte ezt az érzést és csak mert nem olyan heves, mint a romantikus filmekben pusztán szeretetnek nevezi?

Nekem egyszer, egy számomra nagyon kedves-és adok a véleményére - hoxás azt mondta erre: "Azt hiszem, jobb egy jó ember, akit emberként tudsz szeretni és tisztelni, mint egy ideál, aki egyrészt nem is jó emberileg, másrészt ha elmúlik a lángolás, akkor az agyadra megy.

A lángoló szerelem két év után úgyis kihuny. ;)) "

És igaza van!!!

Végül is nem az számít, hogy minek nevezik a köztük lévő köteléket.

Ha eddig boldogok voltak, kár lenne eldobni a kapcsolatot, bár így, hogy nincs szex, valami nem kerek.

Volt ez már téma, te vetetted fel vagy más, mindegy.

Azt nem értem, hogy ha szerelmes voltál, hogy nem érzékelted, hogy ő nem.

Nem érezted, hogy te többet adsz? Nem érzékelted?

Vagy úgy érezted, hogy szerelmes? Akkor az jó volt neked, nem?

És ha eddig jó volt, most már csak azért nem, mert azt mondta, hogy akkor ő nem volt szerelmes? És ha nem mondja, nem is lenne most semmi problémád?

Pár kérdés felmerült bennem. Nem is muszáj válaszolni.

Mitől olyan bonyolult?

Ha gyereket akarsz, akkor ahhoz kell a szex is, azaz vagy megjön az étvágyatok és el kezdtek újra szexelni vagy külön kell válnotok.

Persze, ha nem akarsz gyereket, akkor semmi gond, hiszen elvagytok....

“Egy nagy csalódás miatt többé nem akar ilyenbe keveredni.”

Ezt hogyan lehet szabályozni?

Ez így van. Amíg az ember nem kezd el agyalni, addig nem is érzi a nagy szerelem hiányát.

Nem értem, hogy minden jó, úgy, ahogy van, akkor miért kell elrontani azzal, hogy feszegetjük a dolgokat. Ezt most nem a fórumindító problémájára írom, hanem általánosságban. Sokaknak az a problémájuk, hogy nincs semmi problémájuk.

Afternine-nak: ha ennyire megviselt ez a dolog és úgy érzed nem tudod ezt feldolgozni, akkor nem kérdés, hogy válni kell.

Szerintem a régi házasságoknak is csak igen kicsi mértékben a lángoló szerelem az alapja.

Ha gazdaságilag, emberileg működik, akkor működhet tovább is. Kérdés,. mi történik akkor, ha jön a nagy Szerelem?