Most akkor hol a hiba? (beszélgetős fórum)

Ez olyan helyzet, amit nem lehet szimplán megváltoztatni, mindenhol így működnek a dolgok. Vannak a "jógyerekek", akik mindent megcsinálnak és vannak a lazák, akik csak azt, amit muszáj és közben élvezik az életet. Előbbiek - ha szerencséjük van - előbbre juthatnak és megbecsülik őket (de gyakran nem így van szerintem), utóbbiak meg vígan élvezik az életet és néha többre jutnak, mint a keményen dolgozók, mert van idejük kapcsolatokat építeni.

Régebben én is küszködtem ezzel, mert a jólneveltek közé tartoztam, persze aztán mindig velem szúrtak ki és egyáltalán nem becsültek meg.

Ez az egész neveltetésből is adódik: az embernek meg kell értenie, hogy az értékét nem a teljesítménye adja. Ettől persze a teljesítmény elismerésre méltó, de az ember önmagában értékes.

Ahogy ezt beláttam, kevésbé voltam már teljesítményorientált és megtanultam élvezni a társaságot is, nem csak a munkát.

Azt hiszem, neked is ezt kellene tenned...

A hiba az ön készülékében van...:D

Eltűnt.

Limitless

Bradley Cooper-rel

Csak azt lehet kihasználni, aki hagyja.

Ha jól értem, nincs egyértelműen felosztva, hogy kinek mi a feladata, hanem ahogy esik úgy puffan. Vagy nem ellenőrzik vissza. Ez a főnökség hibája mindenképpen.

Beosztottként max. javaslatot tehetsz, de az egy elég kényes dolog.

Nem tudom, mennyi idő van még a várható változásig, de talán érdemes lenne addig kibekkelni. Aztán már mint főnök "reformálhatod meg" a dolgokat, de az biztos, hogy a kollégák nem fognak szeretni érte, pláne, ha te jöttél legkésőbb...

Előttem szólókkal egyetértek. Munkatársként nem tudod rendreutasítani őket. Főnökként meg igen.

Egy ötlet: és ha nem csinálod meg azt, amit nekik kellett volna? Hanem otthagyod?

Szerintem is várd meg, amíg Te leszel a főnök. Utána tarts egy értekezletet, és mondd el az elvárásaidat, azt, hogy a délelőtti műszak végezze el azt a munkát, ami délelőtt van, a délutáni pedig a délutánit.

Sajnos mindenhol arra pakolják a munkát, aki gyorsan és jól elvégzi! :(

Sziasztok !

Azért nyitottam ezt az új fórumot, kérdést, mert érdekel, hogy teljesen idegen emberek hogyan látják azt a dolgot, amit én most problémaként élek meg.

Szóval munkahelyi témáról van szó.

Kb. 7 hónapja dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, nagyon örültem neki amikor felvettek, igazából pont ilyen helyet szerettem volna magamnak. Szép hely, jó főnökség, elfogadható fizetés, és hát pontosan a szakmámban dolgozom, szóval mondjuk tökéletesnek.

Egyedül a munkatársaim idegesítenek.

Kicsit körbemagyarázom a dolgokat. Egy kis városkából jöttem Budapestre, nem volt egy könnyű dolog. Persze az én választásom volt, de ettől még nem volt egyszerű. Egyedül jöttem, magamat tartom el, ebből kifolyólag is, de a természetemből fakadóan is nagyon ügyelek a munkámra. Szeretek és szerintem tudok is dolgozni, főleg azt amit most csinálok. A főnökségtől is ezt a visszajelzést kapom, igazából ahhoz képest , hogy 7 hónapja vagyok nálunk már-már úgy tűnik én leszek a vezető bent, mivel a mostani hölgyike ( Őt nagyon szeretem ) várandós, és lassan elmegyek. Most ezt nem nagyképűségből írom, elég sok munkám van ebben, vállaltam túlórákat, folyamatosan teszem azt amit kell és itt jön a dolog ami miatt nagyon ideges szoktam lenni, teszem a dolgom és általában teszem másnak a dolgát is. Szóval úgy érzem szinte csak én dolgozom. Persze ez most hülyén hangzik, és az is lehet, hogy tévedek, de tényleg így érzem.

Sajnos most a munkahelyemen jelenleg délelőttönként nincs munka,persze, én délután dolgozom, amikor teltház van, ami nem baj, csak az a mérhetetlenül idegesítő, hogy az a csapat aki délelőtt van azt a kevés munkát sem csinálja meg, és rendszerint rám, mint délutánosra marad, meg persze alapból a délutáni munka is, és ez engem nagyon bánt és zavar. Teszem hozzá pontosan ugyanannyi fizetésért dolgozunk mind... A legszebb az egészben, hogy mind csipognak, hogy mennyire nincs munka...érdekes amint beérek a munkahelyemre csinálok valamit, valahogy rögtön találok munkát, amit persze Ők is megcsinálhattak volna, de ... de nem. Ennek a következménye persze az, hogy állandóan morcos vagyok, amit Ők neheztelnek, de hát értelmesen elmagyarázni nekik nem lehet, hogy pontosan miattuk van, szerintük Ők dolgoznak, csak éppen én nem látom.

Ne értsetek félre, nekem nem esik nehezemre dolgozni, de olyan jó volna csak néha...azt csinálni ami éppen az én feladatom és nem más el nem végzett munkáját ( is ) csinálni, vagy éppen javítgatni az esetleges hibákat.

Folyamatosan megy a pletykázás, kivel mi történt, a marha ( lásd én... ) meg dolgozik. Egyébként nem vagyok az a türelmes fajta, szóval nem egyszer sózok én oda nekik akár szóval, tettel, de semmi, mindenki kikéri magának. Lassan odáig jutottak az érzelmeim ezzel kapcsolatban, hogy nem szeretek már menni munkába, már most rosszul vagyok attól, hogy holnap be kell mennem. Azt főleg nem tudom, hogy, ha...esetlegesen tényleg én lennék végül a vezető, hogy akkor mi lesz. Én az ilyen embereket nem tudom eltűrni magam mellett. Azt is tudom, hogy mindenhol vannak ilíen-olyan emberek, nyilván nincs olyan hely ahol mindenki mindenkivel kijön.

Munkatársnőim között volt egy, akivel egy ideig jóban voltam munkán kívül is, de már Őt sem tudom elviselni, annyira felületes mindenben. Vele kapcsolatban még az is zavar, hogy Ő elvárja tőlem, hogy kedves legyek vele, hogy menjen a süket dumálás órákon át, de én erre nem vagyok vevő, most nem azt mondom, hogy robotolni kell, de azért mindennek van helye és ideje.

Megbeszélni velük ezeket a dolgokat nem lehet, mert pukkancs királynők : Ó, én nem gondolnám, hogy így lenne, mindenki igyekszik maximálisan teljesíteni... hallottam ezt már tőlük sokszor.

Nagyon zavar ez a helyzet és nem tudok mit kezdeni vele. Nem tudom mennyire látom reálisan a helyzetet, tényleg ennyire nem dolgoznak, vagy csak nekem mentek el otthonról, már nem tudom.

Persze gondolom ebből az írásból ti sem tudtok majd nagyon mit írni, biztosan nem átlátható ez így.

Amennyiben van valami tippetek, hogyan oldjam meg ezt akár magamban is, várom őket. 28 éves nő.