Mondókák, dalok, mesék (beszélgetős fórum)

Gyárfás Endre: Gesztenyéző

Vadgesztenye, geszteye,

kosárkámba potty bele!

Gesztenyéből fabrikálok

buksi fejű barna bábot.

Vadgesztenye, gesztenye,

kosárkámba potty bele!

Ha vagytok már jó néhányan,

megnyitom a bábszinházam.

Én éjjel álmomban

Aranykertben jártam,

Aranykertben aranyfán

Aranymadárt láttam,

Aranymadár azt mondta,

Aludj,aludj Katinka.

Hívjad, a hívjad a falovacskát ad neki ad a lovacskát

Jó laki attól hízik a zabtól

Lovacskám

Hívjad, a hívjad a kicsi kecs két

Ad neki ad neki a tejecskét

Jól lakik, ettől hízik a tejtől

Kicsi kecském

Fúja, szél a fákat letöri az ágat

Reccs, reccs, reccs

Jöttem karikán, kicsi taligán

Három véka fülemüle énekel a fán

Kordé, kocogó taligakerék,

Három véka jókívánság áldjon meg az ég

Don,do-no don a bölcsöt ringatom,

Dön,dönö ,dön

az este elköszön elaludt birkanyáj

A hold a dombon körbe jár

Dön ,dönö ,dön

Almomban hol jartam?

Erdoben. S mit lattam?

Ket nyulat, ket szarkat,

kop-ko-kop vig harkalyt.

A nyulak fuleltek,

ket labra leultek,

a szarkak csorogtek,

csorogve poroltek.

A harkaly kop-kop-kop,

koppantott egy angyot,

elillant az almom,

meg most is sajnalom.

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli

tölgy tövében volt egy ház.

Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Sün Demeter,

Sün Tihamér

s a legkisebb:

Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak

Szűk lett nékik az a ház,

S előfordult ilyenkor,

Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt dühöngve

Semmit se ért, mit tehetett,

Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő

Éjre éj és napra nap

Egyre többször fordult elő,

hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”

kiáltott fel Sün Balázs

„Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk ez a ház”. „Éppen ezért én elmegyek

Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott

Fogta magát, elindult

Lába nyomán

Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált

Szomszéd tölgyig meg sem állt

Ottan aztán sürgött, forgott,

Árkot ásott, falat emelt,

Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,

És mire a nap leszállt,

Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett

Kényelmeset,

belé feküdt s hortyogott

hogy csörögtek

s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt

Hajlítgatta a vén fákat

Fújt a szél nagy zajjal ám

S arra ébredt, hogy zörögnek

A kalyiba ajtaján. „Ki az? – szólt ki fogvacogva -

Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről

Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk idekinn,

csurom víz a kabát rajtunk

és az ing!”

„Jól van, jól van

- szólt Sün Balázs –

Jövök már”

S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak

S arra ébredt Sün Balázs:

Újra kicsi lett a ház!

Mert az éjjel ide-oda lökődve

Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetnék? Megnövök!

S akkor talán nem lesz ágyam,

Nem lesz párnám a küszöb!”

Szép kis bölcső,kérlek téged,

hadd aludni kis öcsémet!

Hadd a zajt most,hadd a lármát,

ne zavard meg csendes álmát!

Ne',mily szépen alszik,látod?

de fölretten,hogyha bántod.

Ringasd szépen a babát,

Hadd aludja ki magát!

Ajaj, hol volt hol nem...

Volt egyszer egy iciri

piciri házacska.

Ott lakott egy iciri

piciri kis macska.

Volt annak két iciri

piciri kis ökre,

rákaptak egy iciri

piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri

piciri kis macska,

hová lett az iciri

piciri barmocska.

Bejárja az iciri

piciri kis erdőt,

s nem leli az iciri

piciri tekergőt.

Bejárja az iciri

piciri kaszálót,

s nem látja az iciri

piciri kószálót.

Rátalál egy iciri

piciri kis tökre,

bánatában iciri

picirit meglökte.

Felfordult az iciri

piciri tököcske,

benne a két iciri

piciri ökröcske.

Megörült két iciri

piciri ökrének:

Vége van az iciri

piciri mesének.

Kerkítek kereket,

alája meg még egyet.

Tetjébe két egyest

alája egy farkinca

készen van a kiscica.

Úton megyen két karó,

azon felül nagy hordó,

azon felül kis hordó,

azon felül ákom-bákom,

azon felül szörcsöm-börcsöm,

azon felül illom-pillom,

azon felül két kis domb,

azon felül sűrű erdő,

abban lakik siska disznó.

Végh György: Kleofás

Volt egyszer egy kis tojás,

úgy hívták hogy Kleofás.

Bim-bam dáridom.

Megvette egy nyuszika,

nyuszilány volt Zsuzsika.

Bim-bam dáridom.

Megkérdezte Zsuzsika,

kell-e neked szép ruha.

Bim-bam dáridom.

Persze, mondta a tojás,

fázik ám a Kleofás.

Bim-bam dáridom.

Befestette Zsuzsika,

a húsvéti nyuszika.

Bim-bam dáridom.

Nem fázik már a tojás,

zöldbundás Kleofás.

Bim-bam dáridom.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Ibolya, ibolya

víritsz már a réten,

gyönyörködsz este,

a víg tücsökzenében.

Tücsökzene ringat,

este elalvásra,

hajnalban megfürdesz,

az ég harmatába.

Napfény az ebéded,

szellők simogatnak,

így élsz szép vidáman

hírnöke tavasznak.

Kiugrott a gombóc a fazékból,

utána a molnár fazekastól,

stól, stól, stól fazekastól.

Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek,aki segített a hajós mondókában.

Csoóri Sándor: Csetneki

Hosszú nyakú csetneki

Sánta lovát csetleti

csetleti, botlatja

lódoktorhoz voantatja.

kóc a kotófék

szakad szét

püff neki

sárba csöppen Csetneki

(egy kis nyelvtörő mondóka nagycsoportos gyerekeknek.

Három kicsi naspolyácska

laposra van taposva

és megszólal a legkisebb

miért nem lettem én alma?

Mert ha alma lettem volna,

nem lennék most naspolya,

és nem lennék az út szélén

így laposra taposva.

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli

tölgy tövében volt egy ház.

Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Sün Demeter,

Sün Tihamér

s a legkisebb:

Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak

Szűk lett nékik az a ház,

S előfordult ilyenkor,

Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt dühöngve

Semmit se ért, mit tehetett,

Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő

Éjre éj és napra nap

Egyre többször fordult elő,

hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”

kiáltott fel Sün Balázs

„Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk ez a ház”. „Éppen ezért én elmegyek

Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott

Fogta magát, elindult

Lába nyomán

Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált

Szomszéd tölgyig meg sem állt

Ottan aztán sürgött, forgott,

Árkot ásott, falat emelt,

Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,

És mire a nap leszállt,

Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett

Kényelmeset,

belé feküdt s hortyogott

hogy csörögtek

s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt

Hajlítgatta a vén fákat

Fújt a szél nagy zajjal ám

S arra ébredt, hogy zörögnek

A kalyiba ajtaján. „Ki az? – szólt ki fogvacogva -

Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről

Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk idekinn,

csurom víz a kabát rajtunk

és az ing!”

„Jól van, jól van

- szólt Sün Balázs –

Jövök már”

S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak

S arra ébredt Sün Balázs:

Újra kicsi lett a ház!

Mert az éjjel ide-oda lökődve

Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetnék? Megnövök!

S akkor talán nem lesz ágyam,

Nem lesz párnám a küszöb!”

Hegyen völgyön mély a hó

Lassan lépked Télapó

Ősz szakálán dér rezeg

Messzi földről érkezet

Puttonyában mit hozott?

Minden féle földi jót

Dundi diót mogyorót

Lassan lépked mély a hó

Siess jobban Télapó!

Ezt a verset még ovis koromban tanultam :)

Három naspolyás kis kacsa

és az egyik megszólal

Hogy: miért nem lettem

én alma.

Mert ha alma lennék

Nem lennék én naspolya

és nem lennék az út szélén

én laposra taposva.

Egy kis malac

Egy kis malac, röf- röf- röf,

Trombitálgat, töf- töf- töf,

Trombitája víg ormánya ,

földet túrja, döf- döf- döf.

Jön az öreg, meglátja,

Örvendezve kiáltja:

Rajta fiam, röf- röf- röf- röf

Apád is így csinálja!

Most már együtt zenélnek,

Kukoricán megélnek,

Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,

Ezek ám a legények!

Gyermekem,ó,aludjál

Alszik már a kismadár,

Pihen az erdő s a rét,

Erdőben az őzikék.

Holdfény ragyog odakint,

Ablakodon betekint,

Rád nevet a holdsugár

Gyermekem ó aludjál.

Megy a hajó a Dunán,

rajta űl a kapitány,

kiabál,trombitál,

de a hajó meg sem áll.

RAJZOLGATÓ:

Rajzolok egy kerekecskét

Gömbölyűre,mint a zsemlét,

Kerekecskén kis gombocska,

Akárcsak egy baba volna,

Gombocskának két nagy füle,

Vajon mi néz ki belüle?

Bajuszkája,farkincája,

Kerekecske,gombocska,

Itt csücsül a nyulacska.

Megy a hajó a Dunán,

lemaradt a kapitány,

kiabál, trobitál,

de a hajó meg nem áll!