Mondókák, dalok, mesék (beszélgetős fórum)

Nől a dér, álom jár,

hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe

lépeget a fák közt.

Én is, ládd én is, ládd,

hóban lépegetnék,

ha a jeges táj fölött

karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt

nagy könyvből dalolnék

fehér ingben, mezítláb,

ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga

mennybolt alatt járnék,

körülvenne kék-eres

halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék

fönn a messze Holdban.

Fagyott cinkék helyébe

lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,

ha karácsony volnék,

vagy legalább utolsó

fia-lánya volnék.

Égi úton fúj a szél,

hulldogál a hó,

nem bánja azt, útra kél

Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,

fújhat már a szél,

nem fagy meg a jó öreg,

míg a földre ér.

Körülötte égi fák,

rajtuk csillagok,

lámpást tart a holdvilág,

fényesen ragyog.

Lent a földön dalba fog

száz és száz harang:

"Jó, hogy itt vagy, Mikulás,

gling, giling-galang!"

Ablakba tett kiscipők

várják jöttödet.

- Hoztál cukrot, mogyorót,

jóságos öreg?

- Hoztam bizony, hoztam én,

hisz itt az idő,

nem marad ma üresen

egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok

szaladnak elé,

amint ballag Mikulás

már hazafelé

Pille szálldos, ezer pille,

szárnya mindnek hófehér,

kavarognak, táncot járnak:

esik a hó, itt a tél!

Hulljatok csak, hópihécskék,

kicsiny fehér csillagok,

lombja vesztett kopár fára

díszes köntöst adjatok!

Pille szálldos, ezer pille,

nagy pelyhekben hull a hó...

Csengős szánon útnak indul

dérszakállú Télapó.

Hegyek között visz az útja,

fenyvesekbe is betér:

a sok hamvas fenyőfácska

szánkójába be se fér.

Pille szálldos, ezer pille,

minden fehér, csupa hó.

Ajándékkal megrakodva

jön már, itt van Télapó.

Csilingelő szánkójával

most áll meg a ház előtt,

s hozza már a csillagszórós,

fényben úszó zöld fenyőt.

Pille szálldos, ezer pille,

gyémántfényű lett a hó...

Örömtűz ég minden szemben,

sziporkázó, ragyogó

ujjáragyog

a világ reménye:)

ez lemaradt))bocsi:)

Van egy éj az évben, mikor

egy harang sem alszik,

a leglágyabb hangútól

a leghatalmasabbig.

Észak havas fenyői közt,

pálmalombú Délen

egy nyelvet zeng minden érc

a tornyok tetejében.

Megérti a cifra király

s az egyszerű pásztor,

mily üzenet száll felé

a téli éjszakából.

Harangszóba öltözött

a szeretet beszéde,

hallatára újjára

Díszítjük a karácsonyfát

Serényen.

Hull a hó künt mosolyogva

Fehéren.

Zöld gallyak közt átnevetünk

Egymásra.

- Nem leszünk mi ezzel készen

Meglássa!

Ide is jön még egy fényes

Cifraság.

Túloldalon jaj, de nagyon

Húz az ág.

Amíg vígan szorgalmaskadunk

Nevetünk...

Egyszerre csak síróba megy

A kedvünk.

Ugyan miért is sietünk mi

Így vele, -

Úgy sincs aki a fácskának

Örülne,

Kicsi karok nem repesnek

Utána.

Nincsen aki körülöttünk

Ugrálna.

S míg szemünkből a könny lassan

Szivárog,

Kezünket összetesszük

Imához.

Jövőre már teljesüljön

A vágyunk, -

Legyen kinek karácsonyfát

Csinálnunk!

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

1.- Hová mész te kisnyulacska?

-Ingyon-bingyom,táliber,

Tutáliber,máliber

Az erdőbe.

2.-Minek mégy te az erdőbe?

-Ingyom-bingyom, máliber,

Tutáliber, máliber,

Vesszőcskéért.

3.-Minek néked az a vessző?

-Ingyom-bingyom máliber,

Tutáliber,máliber,

Kertecskének.

4.-Minek néked az a kiskert?

-Ingyom-bingyom ,máliber,

Tutáliber,máliber,

Virágoknak.

5.-Minek néked az a virág?

-Ingyom-bingyom, máliber,

Tutáliber,máliber

Jó anyámnak.

Sziasztok!

Emlekszik valaki ennek a teljes szovegere? koszi:)

Hova mesz te kis nyulacska ingyom-bingyom talibe tutalibe-malibe az erdobe

Minek mesz te az erdobe ingyom-bingyom....

Cifra palota,

Zöld az ablaka,

Gyere ki te tubarózsa,

Vár a viola.

Kicsi vagyok én,

Majd megnövök én,

Esztendőre vagy kettőre

Huszár leszek én.

Én azt megteszem,

Katát elveszem,

Ő dolgozik, én meg alszom,

Este megverem.

Hess légy, ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Legyezz engem, Péter uram,

Meggyógyulok én.

Hess légy, ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Legyezz engem, Julis asszony,

Meggyógyulok én.

Cifra palota,

Zöld az ablaka,

Gyere ki te tubarózsa,

Vár a viola.

Kislány vagyok én,

Majd megnövök én,

Kelle rózsa vagy ibolya?

Azt is adok én.

Kicsi vagyok én,

makd megnövök én,

mint a tüdő a fazékból

kidagadok én.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

apámnál is,anyámnál is

nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,

erős leszek én,

világ minden óriását,

földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,

bátor leszek én,

óriások palotáit

elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,

nagy hős leszek én,

aranyszobát adok minden

testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,

boldog leszek én,

én leszek a legjobb ember

a föld kerekén.

:)

Tizenhárom fodor van a szoknyámon.

Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron.

De már látom, semmi se lesz belőle.

Tizenkettőt levágatok belőle.

Tizenhárom veréb ugrál a jégen.

Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen.

De már látom, semmi se lesz belőle,

Tizenkettőt elhessentek belőle.

Ó, Zsuzsanna, ó, Zsuzsanna,

Jaj de éhes már a banda,

Ó, Zsuzsanna, ó, Zsuzsanna,

Jaj de éhes már a banda,

Minden ember ember, minden ember ember,

Csak a hóember nem ember.

Minden ember ember, minden ember ember,

Csak a december nem ember.

Minden fára másznak, minden fára másznak,

Csak a gyufára nem másznak.

Minden macska szőrös, minden macska szőrös,

Csak a vasmacska nem szőrös.

Minden autó autó, minden autó autó,

Csak a trabant szappantartó.

Minden várban laknak, minden várban laknak,

Csak a lekvárban nem laknak.

Minden cézár cézár, minden cézár cézár,

Csak a vécézár nem cézár.

Minden tűbe fűznek, minden fűbe fűznek,

Csak a tetűbe nem fűznek.

Minden Eszter Eszter, minden Eszter Eszter,

Csak a szemeszter nem Eszter.

Minden Pista Pista, minden Pista Pista,

Csak a trapista nem Pista.

Minde róka róka, minden róka róka,

Csak a paróka nem róka.

Minden dió dió, minden dió dió,

Csak a rádió nem dió.

Minden kutya ugat, minden kutya ugat,

Csak a fakutya nem ugat.

Minden asszony asszony, minden asszony asszony,

Csak a menyasszony nem asszony.

Minden tóban van hal, minden tóban van hal,

Csak a melltartóban nincs hal.

Minden tóban van hal, minden tóban van hal,

Csak a tanítóban nincs hal.

Ó, Zsuzsanna, ó, Zsuzsanna,

Jaj de szomjas már a banda,

:DDDDDDDDDDD

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka

Elindult megnézni, mi van a világban.

Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,

Ide is meg oda is bekukkant egy szóra.

Nagybajuszú cincérek sétálgatni vitték.

A tóparti szúnyogok kalapot emeltek.

Estére elfáradt katicabogárka,

Az éjjeli pillangó hazatalicskázta.

a kottát itt megtalálod hozzá:)

[link]

Sziasztok! Keresek egy karácsonyi dalt, az első két versszakát tudom csak, van még egy, remélem tudtok benne segíteni:

Halkan hull már a hó

jéggé dermedt a tó,

az erdőben senki sem jár,

Jézusunk közel van már.

Csengő szól valahol,

angyal kórus dalol,

Ránk ma száz öröm vár,

Jézusunk közel van már.

Még annyira emlékszem hogy az utolsó versszak vége az hogy: Jézusunk közöttünk jár

Eszembe jutott! :)

Esik a hó térdig ér már

Esik a hó, térdig ér már.

Hóból épült hófehér vár.

Benne lakik egy hóember,

hó csatázni velünk nem mer.

Csináljunk egy igazán jót!

Hozzuk elõ a kis szánkót!

Egyik húzza, másik tolja,

csússzunk le a domboldalba!

Suttog a fenyves zöld erdő,

Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval faggyal jő,

elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő

húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves zöld erdő,

rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,

cseng a fürge száncsengő.

Éj-mélyből fölzengő

csing-ling-ling-száncsengő,

Száncsengő-csing-ling-ling

Tél öblén halkan ring.

Föl dobban két nagy ló

Kop-kop-kop nyolc patkó,

Nyolc patkó kop-kop-kop

Csönd zsákból hangot lop.

Szétmálló hang erdő,

Csing-ling-ling, száncsengő.

Száncsengő csing-ling-ling

Tél öblén halkan ring.

Ha ismeritek ezt a dalt, kérlek segítsetek! Csak részletek jutnak az eszembe:(

... Benne lakik a hóember, hó csatázni velünk nem mer.

Tudok én egy igazán jót, húzzuk elő a kis szánkót, csússzunk le a domboldalról.....

Mikulás,Mikulás,Te eljössz,ha itt a tél

Boldogság az arcodon,Tőled egy gyermek sem fél.

Megrakott puttonyod szét osztásra vár,

Úgy szeret a sok gyerek,kérlek jöjj el már Mikulás!

Sziasztok!

valaki segítsen nekem a vajas pánkó szövegében! Köszike

Galambos Bernadett

Ajándék

Mikulás ha volnék:

minden áldott éjjel,

havat szórnék két kezemmel

háztetődön széjjel!

Mikulás ha volnék

decemberi éjben:

fehér hóban holdsütésben

járnék csengettyűkkel.

Mikulás ha volnék

szívem arany lenne:

aranydiót,aranyalmát

raknék tenyeredbe!

Aranydióm,aranyalmám

szeretetté válna,

melegsége nem férne be

pici,kis szobádba!

Bujáki Lívia

A Nao fánkja

Fánkot sütött Napanyó,

a kemence lángja

túl magasra felcsapott,

megégett a fánkja.

Álmos képű,köd szitált

tetejére cukrot,

mert szegénynek Napanyó

sose hagyott nyugtot.

Arra járt a Szélkirály,

rá is fújt a fánkra,

lehullott a porcukor

mind a téli fákra.

Fehér lett a háztető,

fehér lett az ablak,

rajta édes porcukor-

virágok fakadnak.

-Holnap reggel Napanyó

süt majd fánkot újra,

Szeleburdi Szélkirály

jaj,csak meg ne fújja!

Karácsonyéj legendája

Vén december friss havat hullt, s mesélt nagyanyóka,

tátott szájjal hallgatta őt Krisztián és Zsóka:

Tudjátok-e, réges-régen, nagyon messze innen,

örvendeztek az angyalok, s boldog volt az Isten!

Názáretben fia lett az asszony Szűzanyának,

s a kis Jézus mindene volt Józsefnek, az ácsnak.

Betlehemi jászolában szuszogott a gyermek,

nem fázott, hisz meleget rá az állatok leheltek.

Karácsonyéj legendája nem csoda és álom,

pásztorének szép dallama röpült szét a tájon.

Tiszta lelkű, jó emberek hódolattal jöttek,

hitték, hogy e kisded lesz majd gyönyöre a Földnek.

Megváltónak születése: ez a szent karácsony,

megünnepli minden ember szerte a világon.

Fenyőfákon angyalhaj és dió, cukor alma,

szótlan kéri: gonoszságnak szűnjön a hatalma.

S ne lehessen semmi-helye szívekben a télnek,

és az égen szeretetünk csillagai égnek…

Lassan a kis unokákat álom fogta kézbe,

röpítette képzeletük, s nagymama meséje.

Kinn a szél, bár havat hajszolt, őket csönd takarta,

s nyári mező lett az álmuk, ugyanolyan tarka.

Aztán másnap kora este felöltözve várta

családjukat a karácsony csillagszórós fája.

Andók Veronika

Téli csend

Esteledik csendesen,

Fény suhan a réteken.

Magányosan, hó alatt

Álmos magvak alszanak.

Hószínűek most a fák,

Csendes hószín jégvilág.

Rózsaszínen nyugvó nap,

Szelíd alkonysugarak.

Csupa csend, éjek éje;

Holdsugár apró fénye,

Kicsi udvar, csöppnyi ház,

Mindmegannyi boldogság.

Alszik minden csendesen

Hűs-magányos éjjelen.

Egy búsongó hófelhő

Pihe-puha álmot sző.

Száz csillogó hómadár

Kerengve jár, szállva száll,

Leszáll egy-egy s megpihen

Álmodozó réteken.

Ezüstszínű holdvilág,

Tündérzene, zúzmarák,

Foszladozó fellegek,

Fénylő álomtengerek.

Csendes téli estelen

Rejtve rejtő rejteken

Lágyan zúgó fák alatt

Meglestem a titkodat.

Titkok titka: Álmodás,

Édesen bús látomás.

Száncsengő és szeretet

Melengették lelkedet.

Lágyan zúgó fák alatt

Titkok titka rámragadt.

A csendes éj zokogott:

Szeretetről álmodott.

Télapós dal:)

Jajj de nagy pelyhekbe hull a hó,

rázza a szakállát a Télapó.

Nagy süvegével integet,,

hol vannak a szánkók gyerekek?

Húzzuk ki a szánkót a rétre,

csússzunk egyet-kettőt lefele.

Siklik a szánkó jajj de jó,

Velünk együtt örül a Télapó!

nagyon aranyos,,,ez egy mutogatós dalocska,,törpikém imádja:))))

mutogatása

1.sor,az ujjainkal,mutatjuk,ahogy száll a hópihe

2.sor,kezünkel,mintha szakállunk lenne,rázzuk meg!

3.sor kezünket fejünk fölé emeljük,és mintha fognánk a süveget integetünk vele:)

4.sor kezünket kitárva,kérdően

5.kezünkkel mintha szánkót húznánk

6.két kezünket magunk mellé téve,mutassuk a siklást.

7.jobb kezünket magunk elé téve mutassuk hogy siklik a szánkó:)

8.az utcsó mondatnál,csak tapsoljunk:)

ezt minden gyerek imádja:)

régóta keresek egy dalszöveget, csak részleteket tudok belőle, remélem, ráismer ebből is valaki:

"egy kutya minden éjjel, hangja...erejével

a holdat ugatta a holdra ugatott.

vau, vau, vau...

két kutya minden...

öt kutya minden...stb.stb.

aki tudja, leirná nekem? köszi!

Sziasztok! Keresek egy karácsonyi dalt, az első két versszakát tudom csak, van még egy, remélem tudtok benne segíteni:

Halkan hull már a hó

jéggé dermedt a tó,

az erdőben senki sem jár,

Jézusunk közel van már.

Csengő szól valahol,

angyal kórus dalol,

Ránk ma száz öröm vár,

Jézusunk közel van már.

Még annyira emlékszem hogy az utolsó versszak vége az hogy: Jézusunk közöttünk jár

Van nekem egy kiskutyám, aki mindig fázik.

Varrtam neki nadrágot, térdig érő kabátot,

Nini-nini-ninini

Nem tud benne pisilni!

Baba ül a székbe',

Kenyér a kezébe',

Kértem tőle, nem adott,

Azt mondta, hogy elfogyott!

Töröm, töröm a mákot,

Sütök vele kalácsot.

Édes mézzel megkenem,

Neked adom, kedvesem!

Egyszer egy cicának , mi jutott eszébe,

Felszaladt a padlásra, polcos tetejére,

Meglátta a begrét (bögrét), fehér tejfölt benne,

És a piros nyelvét bele öltögette!

A békás mondókára változat:

Béka, béka , brekeke,

Jól vigyázz a bőrödre,

Mert a gólya erre jár,

Békacombot vacsorál!