Mondj valami vigasztalót, kérlek... (beszélgetős fórum)
Mindenkinek kijut valamiből. Kinek több, kinek kevesebb.
Velem nagyon rendesek bent a mhelyemen, a család is oké, mégis keresztbetett az élet...nem kicsit!
Én úgy vettem le, te elég határozott vagy, de gondolom az ilyen állatokat nem lehet kezelni...
Ha együtt kibeszélitek milyen éllat, az javíthat a közérzeteken...ha a helyzeten nem is.
Mazsi, ma a lealázó főnököm egy másik osztály dolgozóival ordítozott, de úgy, hogy majdnem biztonsági őrt hívtam...
(Amikor kiderült, h az én drága főnököm, aki naponta ebben a bánásmódban részesít engem is.)
Ők mondták, nem bírnának a beosztottjai lenni...
Nem kívántam nekik ezt az élményt, de egy kicsit megnyugodtam. Nem CSAK VELEM csinálja ezt...
Tudod Mazsi, mostanában csak a bántás jut el hozzám, s a múltkor már a munkahelyen is kifakadtam és elmondtam ezt:
Úgy látom, én azért vagyok, hogy legyen, akibe bele lehet rúgni, akit le lehet taposni, köpködni, aki elviseli mindenkinek a dühét, hülyeségét... Mindezt úgy, hogy elvégzem a dolgom, s senkit nem bántok.
Itthon sem jobb a helyzet. Kiszolgálója vagyok a másik 4 embernek, s a kedves férjem emberszámba sem vesz. Mindegy mit mond, a tettei bizonyítanak.
Te ismersz egy titkomat, tudod mennyi erőfeszítésembe kerül nem reagálni ezekre az élethelyzetekre. Még egy ideig...
En ugy probalom felfogni, hogy minden tortenik valamiert. Probalom kitalalni egy rossz mogott mi lehet a jo.
Akiket elveszitettem, nem veszitettem el. Ugy erzem itt ulnek a vallamon, vagy felnezek s a sarokban latom az arcukat. Neha meg beszelgetek is veluk. Fizikailag nagyon hianyoznak, de utanuk mennessel nem oldanank meg semmit, csak rosszabb lenne, s ok sem azt szeretnek!
Én is azt érzem, hogy vár rám. És hogy az érzések ugyanúgy élnek és azon nem változtathat senki és semmi! Persze gondolkodom, mit is kellett volna másképpen csinálnom. Kevés dolog jut eszembe, leginkább apróságok. Így volt jó, ahogy megéltük, csak nem kellett volna még véget érnie...
Köszönöm ezt a két idézetet.
Jelenleg úgy vagyok itt, hogy nem vagyok itt.
Távoltartom magamat mindazoktól, akiket szeretek, s ki is esett az elmúlt fél év. Csak dolgozok bent, dolgozok itthon, s ennyi az itteni életem.:(((
De ismerem mi vár rám, emiatt nem szomorkodok előre, csak teszem a dolgom bent, s itthon.
Nem hiszem, hogy majd valakinek hiányozni fogok.
találtam kettőt, ami szép:
"Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet. "
(Részlet Rumer Godden "Kigyulladt Jégmadár"-jából)
A szomszéd szoba
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
(Henry Scott Holland Kanonok)
Hát meghalni jó lenne, mellette lehetnék...
de itt van a lányom, aki egy szuper klassz kiscsaj és neki szüksége van rám. Még van mit tennem itt. Csak annyira fáj...
Érdekes, hogy nem vesszük tudomásul, hogy az élet nem csak érzelmi csúcspontokkal , hanem gödrökkel is gyakorta megkínál és azt is át lehet élni. De nekem már az is segített, hogy rájöttem, hogy ez ciklikusan váltja egymást.
Nekem ilyenkor igazi "szőkenős" módon sokat segít, ha elmegyek fodrászhoz, kozmetikushoz. Volt olyan, hogy a fodrász megkérdezte, milyen frizurát szeretnél és azt válaszoltam: rád bízom, nekem csak az a lényeg, hogy babrálj rajtam, a komfortérzésemnek jót tesz. Az érzés volt a lényeg: kívül rendben vagyok, és előbb-utóbb belül is rendbe fogok jönni.
Hozzáteszem: a gödör sosem volt olyan mély, hogy meg akartam volna halni.
Sajnos olykor depresszióba esek, a határán pedig elég sokszor vagyok.
Igazából úgy érzem, hogy jelenleg okkal lehetek szomorú, mert életem egyik legnehezebb részéhez érkeztem. Talán leszek majd lenteb is, de most nem tudom elképzelni ennek a valószínűségét.
Ezek ellenére, mégis annyi erőm van olykor. Főleg, mikor reggel felkelek... Lehet hogy lelki válságban vagyok, de ilyen magas optimizmusom sem volt még sose az életemben.
Érdekes ellentmondás, tudom.:)
Figyu, nekem ilyen érzésem halálesetkor és olyankor szokot lenni, amikor a valaki el akar hagyni. Gyomorgörcs, lebénulás, lelassulás...olyankor számomramegszűnik a világ, világvége hangulatba kerülök.
Tessék gyorsan talpraállni!! Amiről most azt gondolod, ellened történt, arról néhány hét múlva kiderül: érted történt...
Ami nem öl meg az erősebbé tesz !
(keleti bölcselet)
..."Légy optimista! Ha citrommal kínál meg az élet, kérj hozzá Martinit!" ;-)
További ajánlott fórumok:
- A leghülyébb célzások, vagy vígasztalások a kövérségre
- Gyere gyere gyere drága cimborám, kérlek vigasztalj
- Kérlek mondjatok véleményt!!!!
- Kérlek mondjátok meg, az S.sunny márkájú cipő kínai?
- Baratnőmet elhagyta a párja és szeretnék neki valami szép vigasztaló verset küldeni
- Kérlek mondjátok el a véleményeteket! Szeretek dalokat írni, de nem akarok leragadni egy szinten, szeretnék fejlődni, jobb lenni ebben