Mitől lesz boldog az ember? (beszélgetős fórum)
Gyerekkoromrol roviden:
Sosem voltam jo tanulo, de a szuleim mindig beirattak kulonfele kulonorakra hogy segitsenek, rengeteg penzt es idot aldoztak ram, ezert tisztelem oket.
Persze emelett az nem volt tul jo hogy mindennap utottek vertek es lelki terrorba tartottak, de valahogy most igy lassan 10 ev tavlatabol ezek elhalvanyulnak, ok eljatszak hogy minde rendben de midenbe beleszolnak....
Apukamat nagyon szeretem o nagyon kemenyen dolgozott hogy mindenem meglegyen, ugyanakkor nem tudom neki megbocsatani hogy vegignezte ahogy anyam veresre ver neha.....
Most epp az a bajuk, hogy en miert alberletben elek, mikor a baratnoi gyerekei most vettek hazat (hozzateszem ahol en elek ott 100 millio alatt meg egy panel lakast sem lehet venni (Londontol nem messze) , illetve en nem segelyekbol elek mint a baratnoi gyerekei, akik csok hitelre vettek lakast stb)Toluk nem kaptam segitseget anyagilag 18 eves korom ota, es jelenleg nincs 25 millio forintnyi fontom elfekvoben amire tudnek hitelt felvenni (nem is akarok)
Aztan persze a tobbi a szokasos: miert nem megyek haza meglatogatni oket (iden 3x voltam otthon, ilyenkor a repjegy + utazas kb negyed millioba (ft) kerul nekem)
Miert nem hazasodunk a parommal (nincs penzem lagzira, illetve most tervezunk spanyolorszagba koltozni arra gyujtunk)
Mivel kulfoldon elek mikor oreg lesz idezem "nem lesz aki egy pohar vizet vigyen neki a korhazba"
Hasonlo finomsagok....lelki terror stb
Megtalálni a megfelelő pszichológust sem egyszerű.
Azért a legtöbb nem így működik.
A belső harmóniát magadban találod meg. Ezért hívják belsőnek.
A sikerek sosem fognak boldoggá tenni, csak pillanatnyi elégedettséget adnak. Ha mindig külső dolgoktól (pénz, lakás, elismerés, stb.) várod a boldogságot, sosem leszel az. Az élet apró pillanatokból áll. Ha sosem állsz meg kiélvezni őket, elszáll melletted az élet, miközben te csak hajszolod a következő sikert.
Akkor miért állnak negatívan a dolgaidhoz? Miért mondod el nekik? Majd ha sikerült/elérted/megcsináltad amit szeretnél akkor beszámolsz nekik róla. Független, felnőtt ember vagy. Nem kell az áldásukat adniuk semmire amit TE szeretnél.
Talán te is kiégtél kissé.
Pl. hogy sikeres ember létedre miért érdekel még ennyire, mit gondolnak a t. szüleid?
Vagy hogy mi a valódi oka annak, hogy nem tudod élvezni igazán, ha eléred a kitűzött célt? Kinek akarsz valójában megfelelni?
oszinte vagyok magammal eppen ezert vagyok sikeres szerintem. Ezenkivul nagyon realista is vagyok.
Nem ertem meg tobb oszinteseg es onismeret miben segitenie, kifejtened ?
Pszichológusnál jártál?
Nekem sokat segített.
Szerintem nincs olyan, hogy valaki csak boldog. Azért folyamatosan dolgozni és küzdeni kell. Mikor úgy érzed most vagy boldog abban az állapotban ami van, úgyis lesz majd valami ami picit visszább billent, de a mélyrepülés után megint lehet felfelé menni.
Te elég karrierista embernek tűnsz. Ismerek ilyen embereket. 30 éves korukra olyan pozícióban kerültek, hogy más soha sem ér el ilyen sikereket. Az egyikőjüket a TV-ben is mutogatták. Azt már senki sem tudja, hogy a magánélete romokban, emiatt folyton a családját öli és idegösszeroppanást is kapott, teljesen kiégett.
Ha nagyon szigorú vagy magaddal szemben, ezen lazítani kellene egy kicsit. Nem lehet mindenki mindig a toppon, légy magaddal türelmes.
Én már régóta azt gondolom, hogy a boldogságra való képesség ajándék... ajándék az Élettől, tehát vagy van, mondhatni minden ok nélkül, vagy nincs.
Láttam gyerekeket ajtótalan, ablaktalan házakban, hol esznek, hol nem, de olyan ragyogó mosolyokat, csillogó szemeket azóta se láttam. (Aztán persze bekerülnek a nagybetűs Életbe.)
A boldogság - a boldog embereknél - egy alapállapot, nem függ semmitől és senkitől. Aztán néha szomorúak, néha morcosak ők is, aztán a fájdalom se kerüli el őket, de gyorsan túl teszik magukat rajt, és újra mosolyognak.
"Meg azt se értem, ha nem igényelsz tartós barátságokat, ki az a "mindenki", aki állandóan lehúz és elbizonytalanít."
- a szuleim
Ha a jó munkádtól, lakáskörülményedtől, párkapcsolatodtól (amik összességében az emberek mindennapjait teszik ki) nem vagy az, akkor én se értem, mi a baj veled.
-ezzel en is igy vagyok...nem ertem... Engem nem azok a dolgok tesznek boldogga mint a legtobb embert sajnos
Mitől lesz boldog egy ember?
Mindenki mástól.
A kérdés az kellene, hogy legyen, hogy TE mitől leszel boldog.
Ha a jó munkádtól, lakáskörülményedtől, párkapcsolatodtól (amik összességében az emberek mindennapjait teszik ki) nem vagy az, akkor én se értem, mi a baj veled.
Meg azt se értem, ha nem igényelsz tartós barátságokat, ki az a "mindenki", aki állandóan lehúz és elbizonytalanít.
Meg kellene látnod és becsülnöd a mindennapok kis örömeit, a részekből épül fel az egész.
Nem tudom mi a baj velem. 24 eves no vagyok, vezetoi pozicioban egy kulfoldi szoftware fejleszto cegnel, jo fizetesem van, jo helyen lakom (bar epp egy masik orszagba tervezunk koltozni), van egy jo parkapcsolatom megsem vagyok boldog.
Ugy erzem hogy soha semmi nem eleg, ez abbol is fakadhat, hogy anno a szuleim nagyon maximalistak voltak velem, napi szinten utottek vertek es lelkileg is bantalmaztak mert nem tudtam soha teljesiteni az iskolaban emellett sosem ertettek meg a donteseimet (nem figyeltem oran mert untatott a tanar, realisan latom a vilagot es nem vagyok az az ember aki ossze vissza nyalta a baratai es tanarai segget, voltak barataim konnyen baratkozom, de nincs igenyem sokeves baratsagokat epiteni, tehat mikor hogy jon ki). A mai napig mikor egy ujabb lehetoseg elott allok mindenki negativan viszonyul hozza es csak lehuzzak az otleteimet illetve elbizonytalaitanak ahelyett hogy tamogassanak hiszen lathatjak hogy eddig is bejottek a szamitasaim. Kerdem en mi ertelme van panikolni mindenert.