Mit tennétek ha a párotok...? (beszélgetős fórum)

Ez már jóval a megcsalás után történt,fél évvel...anno egy giccses delfines sz...-t kapott az exnőjétől,de úgy eldugta,hogy elfelejtkezett róla...

Én meg megtaláltam,és kiborultam, hogy miért nem dobta ki már...

Ugye azért csupán a gyanakvás, vagy a "füles" nem volt elég ahhoz, hogy felelősségre vonjad a "dolgok" miatt?

Mindenáron "bizonyosságot" akartál!

Megkaptad!

Arra nem gondoltál, hogy ha véletlenül nem találsz semmit, és a gyanúd alaptalannak bizonyul, akkor mit tettél volna?!?

Akkor is elárulod, hogy matatsz a dolgai közt?

Vagy egyszerűen magadban tartod a szégyent?

Sajnos, előfordult, hogy én is belenéztem a hátizsákjába a férjemnek,és nem örültem annak amit találtam!:(

De nálunk oka van,miért voltam ilyen kíváncsi!

Előtte soha eszembe se jutott volna ilyesmi...

Nem olvastam még Csernust, és hallgatni se szoktam, ezért azt se tudom, hogy amit leírok az "egybevág-e" az ő "elméletével"!

Induljunk ki abból a helyzetből, hogy az egyik fél már a szakítás gondolatával játszik, azaz ha józanul végiggondolja a kapcsolatát, akkor rájön, hogy értelmetlen dolog a folytatás.

De!!

És itt a lényeg!

Miért is nem lépnek az emberek akkor se, ha minden észérv a szakítás mellett van?

(Most csupán felsorolásszerűen, nem fontossági sorrendben)

A szakítás egy olyan végleges döntés, amit az emberek elég nehezen hoznak meg, mert:

1.) Félnek az (átmeneti) egyedülléttől, vagy attól, hogy ezután még olyan társat se találnak, mint akit éppen most készülnek lapátra tenni.

2.) Tartanak a másik reakciójától (sírás-rívás, fenyegetés, zsarolás, stb.,stb.) ezért inkább a kivárásra játszanak, azért, hogy időt adjanak a másiknak a "kiszeretésre"

3.) Be kell ismerniük a vereségüket, vagy kudarcukat, hiszen egy kapcsolat kialakulásához, megéléséhez, megváltoztatásához, vagy megszüntetéséhez is min. 2 emberre van szükség. (Akik nem baj, ha ellenkező neműek)

4.) Minden épeszű érv ellenére hisznek, bíznak abban, hogy a kapcsolat orvosolható, megjavítható és végérvényessé tehető.

5.) Tartanak a környezetük véleményétől, a közös barátok elveszítésétől.

6.) Úgy gondolják, hogy csak veszítenivalójuk van a kapcsolat megszűnésével. (Elvesztegetett idő, lehetőségek, anyagiak, stb.)

7.) A szakítás olyan mély nyomokat hagy (érzésük szerint bennük) hogy ezt követően képtelennek érzik magukat arra, hogy ismételten szerelmesek legyenek bárki másba őszintén.

Egyelőre ennyi jutott eszembe. Biztosan van még sok egyéb indok is, amit nem említettem, de azt hiszem a lényegesebbeket felsoroltam.

Hogy az emberek miért nem képesek a szakításra (vagy miért szakítanak nehezen) akkor is, ha erre minden jó okuk megvan, az egy külön hozzászólást érdemelne.

Ha valaki érdekel a véleményem, szívesen kifejtem. (Még talán az is előfordulhat, hogy valaki számára hasznosítható lesz)

Igen igazad van azzal kapcsolatban, hogy minek nézelődjünk egymás dolgai között, de mint írtam ő volt az aki ezt megtette többször is.

Hogy én mért nem töröltem, azért mert nem írtam semmi olyat ami durva lett volna, mert én inkább csak barátkoztam az illetővel(az igaz, hogy ő többet szeretett volna). Azt, hogy ő mért nem törölte. Törölte de a törölteket is megjeleníti a facebook az archivumok között(majd nézd meg a saját adatlapodon)és szerencsétlenségére én ezt megtaláltam.

Az, hogy mért nem dobtam ki még mindig az azért van, mert sajnos én nagyon nehezen szeretek meg embereket de ha megszeretem nagyon nehezen engedem el. Tudom, hogy ennek mik a hátrányai, de bármennyire is próbálok tenni ellene, egyszerűen nem tudok változni, mert ilyen vagyok. De ha egyszer rászánom magam a szakításra akkor tényleg nem lépek vissza és akkor kitartok a döntésem mellett. Hogy ez mostanában fog eljönni vagy később fogalmam sincs. Az eszem egyértelműen azt mondja, hogy szakítsak, de gondolom azon, hogy mért nem teszem már nem kell semmit sem megmagyaráznom.

Egyébként azért sem töröltem ki az üzenetet, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy belenézne a telómba úgy ahogy azt sem, hogy így írogatna egy másik lánynak.

Végére értem.

Tulajdonképpen továbbra is érvényesek azok, amiket a 87-nél írtam.

Sőt!

Most már azt se értem, miért kellett eddig várni a szakítással?!?

Miért kell ehhez bizonyság egy levelezésbe való beleolvasással?!?

Ebből a kapcsolatból én már régen elmenekültem volna!

Amiket újabban látunk-hallunk, az ember lánya még azt is megérheti, ha sokáig halogatja, hogy a szakítás után földarabolják!

Azért, hogy ne befolyásoljanak, most úgy írok, hogy egyetlen hozzászólást se olvastam még el. (Később majd megteszem)

A következő kérdések merültek fel bennem:

1.) Ez újabban divat, hogy egymás üzeneteit, SMS-ét, leveleit, stb. olvasgatjátok?!?

2.) Mire jó ez?!?

3.) Mit vártok?!?

4.) Mit szeretnétek?!?

5.) Az a jobb, ha lebukik, vagy az, ha nem?!?

6.) Ha "tilosban jártok" annyi eszetek sincsen, hogy a gépet bezárjátok, vagy az SMS-eket töröljétek?!?

7.) Miért jó valakivel úgy együtt lenni, hogy közben másokkal is kavartok?

8.) Miért is kellene ezek után bárkinek is megbízni a másikban?

9.) Akartok még valamit egymástól?

10.) Ha nem, mit tanakodsz?

Rúgd ki páros lábbal! (De magadra se legyél túl büszke)

Mert azt hiszik, hogy majd tudnak viselkedni, aztán rájönnek, hogy mégsem.

Nekem azoktól a férfiaktól kell a leginkább hánynom, aki kisgyerekkel vannak, és úgy megnéznek az utcán, mintha alig bírná ki, hogy ne vesse rám magát. Félelmetes, hogy egy nő szül neki gyereket, és ez a hála:S:S:S

Teljesen egyetértek!

Egy csomó haverom volt, akinek volt barátnője, mégis bepróbálkozgatott nálam, hát ennyit erről...