Mit tennél, ha rossz házasságban élsz, és megjelenik a láthatáron egy harmadik?Szív, vagy ész? (beszélgetős fórum)

+Sajnos a módszerei őt minősítik, de 2009-et írunk, és mint tudjuk ez az év az, amikor a dolgok mindig mindenkinél a helyükre kerülnek:)

Amit bármekkora erőfeszítést is tesz valaki, nem fog tudni megakadályozni.

Én nem ezt látom az írásaiból, bár sok mindent, ha a helyében lennék másképpen csinálnék:)

Én azt látom, hogy valaki nagyon-nagyon erölködik, itt már napok óta, hogy megakadályozza (bármilyen áron) azt-amit nem fog tudni.

Az én házasságom már menthetetlen volt.De nem volt 3. személy.Ugy gondoltam jobb egydül mint egy rossz házasságban ahol a gyereken csattan az ostor.Ne a vitákban nőjön fel!Én ezért döntöttem az igy.

Ha boldog vagy vele és minden klappol akkor maradj a férjeddel.Ha nem szereted akkor lépj tovább!Ez az én vélményem!

Ahogy olvasgattam a különféle fórumokon írt gondolataid, a következő kép alakult ki:

- Szereted a férjed, ő is szeret, a szex is jó vele, boldog is vagy. (Tudod hányan örülnének ennek? Már ezért sem értem a kiírás címét.)

- A gyermekeid nem hagynád el.

- Mindenféle ábrándokban ringatod magad, pedig jól tudod, hogy 2 család, 6 gyermek életvitele forog kockán!

- Előjött a múlt, amitől egyszerűen NEM AKARSZ elszakadni.

Nézz már szét magad körül: hány tökéletes házasságot látsz? Sokan a fele jónak is örülnének, mint ami a tiédben megvan a magad által leírtak alapján! Felnőtt, felelősséggel tartozó nő vagy, nem ábrándozgató tini.

A helyedben a házasságom minőségének javítására fordítanám az energiám és nem pedig az elszalasztott, beteljesületlen kapcsolat ápolgatására.

De legelőször is rendet tennék a fejemben.

"ja és nem biztos, hogy eléred a hőn áhított oázist. . . . mert lehet, hogy addig szomjan halsz. . . "

vagy nem:)

csakhogy ez még mindig nem az eredeti témához szól hozzá...ugyanis itt arról van szó, hogy egy harmadik miatt kiugorjon-e? és egy házasságban sok minde miatt rosszul érezheted magad, nem is feltétlen mindig a másik fél csak a hibás....

szóval én még mindig azt mondom: mérlegelni, és utána dönteni ész és szív érveket is figyelembe véve...csak egyiket, vagy csak másikat nem lehet...

egyébként millió ilyen idézetet lehet találni a neten, én is tudnék vagy 20 ilyet, ami erre kontráz....

de nem egyforma élethelyzetek, nem egyforma sorsok...ugyanolyan indulási pozícióból láttunk már sikert, és láttunk bukást...ugyanis nem mindegy milyen a háttérország, a lélek, a szerencse... ja és nem biztos, hogy eléred a hőn áhított oázist....mert lehet, hogy addig szomjan halsz...

Én most váltam el, kb. egy éve otthagytam a kisfiammal az exférjem.... elég volt!

A rövid történet annyi, hogy soha nem volt pénzünk, kb. 18 m2-en laktunk hárman, egy kis "viskóban", s nem fényezve magam, de soha nem volt ezzel bajom, soha nem sírtam, pedig csak annyi pénzünk volt, hogy ne haljunk éhen... de nem is erről szólt az egész, és nem is ez a lényeg..... a kicsi nevelésében soha nem segített, hivatkozott a melóra, hétvégén sehova nem jártunk, csak a kertészkedés, télen favágás, amiből persze én sem maradtam ki... de ezért sem húztam a számat, meg volt a napi edzésem. :D

Viszont most megtaláltam Életem Értelmét, aki az első perctől kezdve elfogadott a kisfiammal együtt. Két éve ismerjük egymást, egy évig csak leveleztünk, mint lelki társak, egy éve találkoztunk először, és fél éve együtt élünk... szeretnénk a kistesókat, még idén reméljük meg lesz az eljegyzés, de előtte kicsit helyre jövünk anyagilag. :)

És boldog vagyok!!!! És többet tett a kisfiamért, mint a saját apja, és imádják egymást!

Meg még lehetne mesélni..

Ezt most találtam valahol:

"nem rosszul élni rossz, hanem rosszabbul élni. Bármilyen anyagi vagy érzelmi posványban vegetálsz, egy idő után hozzászoksz, A baj akkor van, ha valami ebből átmenetileg kimozdít, és megtapasztalod, hogy másképp is lehet- utána már szánalmasan kevésnek találod a régi életed. Pár hét oázis után nehéz újra visszaköltözni a a sivatagba."

Ezen érdemes lenne sokaknak elgondolkodnia-szerintem

Hát én mindenképpen továbblátok.... :)

Én nagyon boldog vagyok! :)

látod, az elejétől pontosan mi is ezt próbáltuk mondani... hogy nem szabad egy pár napos fellángolás miatt ugrálni stb...aztán valaki írta, hogy pénz nélkül nem is lehet 3 gyerekkel nekivágni a nincstelenségbe, és ide jutott a beszélgetés...

én is úgy látom, hogy náluk a beszélgetés hiánya a probléma...és mivel eddig nem merült fel, nem is hiszem, hogy volt komolyabb próbálkozás arra, hogy a házasságot meg kell menteni, mert fel sem merült a férjben, hogy vége is lehet...

tehát: egy esélyt szerintem is adni kell neki..

ki mint él, úgy ítél...tudod....

de javaslom zárjuk is le a vitát... mert meddő...és már baromira eltért az eredeti fórum témától...

Ha te igy gondolnád-akkor velem is egyetértettél volna:)

Ennyit erről:)

Sziasztok!

Próbáltam visszaolvasgatni, sokszor elveszítettem a fonalat... :S

De igazat adok Zizicu-nak, ez így van! :)

"Nem a péntelenség miatt megy szét sok házasság, hanem azért mert nem szeretik egymást eléggé. Akik igazán szeretik egymást, együtt maradnak, jóban rosszban és a pénztelenségben egymás támaszai."

pontosan.

"Sok házasság a pénztelenség miatt megy szét. "

Ahol igy van-ott bizony a házasság alapja gyenge volt.