Mit tehetnék? Szeretem őt! (beszélgetős fórum)
Várni nem is tudom érdemes e.
Az én helyzetem pl. meg van már pecsételve. Én már nem is várok, úgy felidegesített tegnap. Bár nem tűnik fel neki, hogy engem idegesít mert az sem tűnik neki fel, hogy bejön szerintem vagy mit tudom én már... Elkezdte ecsetelgetni, hogy xy milyen jó nő erre apácának ment... Meg a szokásos szedj fel valakit. Na mondom magamban, cseszd meg. Hát már tiszta hülyén éreztem magam a beszélgetés alatt. Na mondom, ez igen... Most már kicsit másként állok hozzá, szóval hogy már az izgalom is elmúlt kb ha arra gondolok, hogy hú összefutok valahol vele és szót váltunk. Majd megfogadom már a tanácsát és felszedek valakit, majd ha úgy alakul. Ennek már befellegzett, kár már az időt arra fordítani, hogy gyártsam az elméleteket, hogy hogy szedjem fel. Minek? Felesleges, elég egyértelmű. De azért meg csak felejtésképp meg nem fogok senkivel összeállni. Nézzük a jó oldalát, végre magammal törődök inkább, semmint vele aki úgy cseszik rám. Barátilag nem cseszik rám, már csak úgy állok hozzá én is.
Én nem futok utána, mert szerintem ha utána futnék, akkor állandóan írnék neki, folyton ott lennék ahol ő van stb.
Legalábbis nekem ezt jelent egy pasi után futni. Én csak várok, de hiába :(
Én is ilyen vagyok, hogy olyan pasikkal nagyon jól elvagyok, akik nem tetszenek, de aki bejön azzal már képtelen vagyok normális kommunikációra. De akibe most szerelmes vagyok, azzal minden jól ment! Tudtam vele beszélgetni és nem éreztem kényelmetlenül magam, vagyis nem volt bennem az az érzés, hogy úristen megmozdulni sem merek, nehogy valamit rosszul csináljak.
Sajnálom, hogy neked is elég rossz a helyzeted. :(
Ez jellemző, szeretnéd utálni de nem tudod, mert annyira szereted. Velem is ez van.
Újra összejöttek :((
Igen, tudom azt fogjátok mondani, hogy ne törődjek most már vele, felejtsem el. Higgyétek el próbáltam! Volt 2 fiú is, akikkel ott tartottunk, hogy járni fogunk, de én az utolsó pillanatban mindkétszer meghátráltam. Nem nekem való ez a szerelem :/
jó ég, hány éves voltál ekkor?!
hú, csajok, nagyon naivak vagytok...ne adjátok már ennyire le...pl. te is, tök csini csaj vagy, legyen már kiállásod, ne te fuss egy pais után, még gondolatban sem!!
Az önbizalom az nálam is nagy kerek nulla. Ráadásul ennek a nagy beletörődésnek "hála" minden lehetőségemet balul aknázom ki, avagy elcseszem. Ma is. Nem vagyok ideg magamra, ááá nem... Egyszerűen leblokkolok nála, míg mással aki nem is tetszik igazán és semmit nem érzek felé, remekül megy a flört, de nála? Kész végem és ennek következtében elég rossz képet festek magamról. Olyan vagyok most, mint aki nem a földön van. Kommunikálni sem tudok mostanában, nem jut semmi értelmes válasz sem az eszembe. Pedig annyi lehetőségem lett volna ma is és elcsesztem basszus! Olyan mérges vagyok magamra, hogy ne tudd meg! Mert még ha lehetne is valami, tuti, hogy elbaltázom még azt is, mert a csalódástól félve nem merek nyitott lenni, olyan közvetlen amilyen szeretnék.
Eddig nem volt olyan személy, aki nagyobb érzelmeket indított volna el, s ma kellett megint rádöbbennem, hogy kicsit sem hagy alább az iránta érzett szerelem. Az a baj, hogy még utálni sem tudom, helyette magamat annál jobban már... De ha meg magamat nem szeretem, más hogy szeressen?
Mondhatom én azt, hogy elfogadom, hogy nem kellek neki és próbálok tovább lépni de tudom, hogy úgysem tenném ezt. Lehet, hogy lemondok róla, de titkon még mindig rá fogok várni és reménykedni, hogy lehet még valami kettőnk között.
Talán csak bebeszélem magamnak, hogy úgy látom lesz még valami, de nekem könnyebb úgy elviselni a fájdalmat, hogy azt gondolom, igen talán még lesz valami, mint úgy, hogy azt gondolom nem kellek neki.
Igen tennék egy próbát de még esélyem sincs rá, mert annyira ritkán látom őt! És talán ez a "tennék egy próbát" valószínű, hogy kifulladna ott, hogy nézzük egymást. Egyszerűen nem tudom mit tehetnék, vagyis tudom, hogy beszélnem kéne vele, de 8 hónapja nem beszéltünk, mit mondhatnék neki, hogy ne nézzen hülyének!? Túlságosan is gyáva vagyok! Önbizalom az 0. Úgy érzem, hogy nem lennék elég jó neki. Látom a gyönyörű lányokat körülötte, meg az eddigi barátnői is gyönyörű, külsőre kifogástalan lányok voltak, én meg hozzájuk képest magamat egy kis senkinek érzem és ilyenkor elgondolkozok, hogy mit is akarok én?
Én is mondhatnám neked, hogy próbálj felejteni, beletörődni de felesleges, a szerelem ellen szerintem csak úgy lehet védekezni, ha az illető megutáltatja magát vagy ha jön valaki, aki még nagyobb érzelmeket indít el benned, de ez nagyon ritka.
Nálam a feladás = beletörődés, de az nem azt jelenti, hogy ott hirtelen elvágták és már nem szeretem, dehogynem, sőt még most is néha azt gondolom, hogy de hátha mégis volna esély, csak nem jól aknáztam ki. Csak akkor rá gondolok arra a szép mondatra és mindjárt másként látom.
Mindegy mit mondanak ilyenkor, tudom én. Magadban kell letisztáznod. De elég sok az a 8 hónap (én nálam is 8 hónapja amúgy szüntelen...) ahhoz, hogy kiderüljön lesz e valami. Ha eddig nem volt semmi, nem tudom lesz e már. Tegyél még egy próbát, de ha most sem jön össze hogy már egyedülálló, akkor valószínűleg nem akar semmit.
Olyat nem is mondok, hogy felejtsd el, mert akkor bagoly mondja verébnek... :)
Azt hiszem most, hogy elolvastam többször ezt a hozzászólást, kezdem jobban megérteni a lényegét.
Mint már leírtam korábban, úgy érzem, nekem ő a nagy Ő! Ez majd később kiderül, hogy így van-e valóban. A hozzászólás eleje nagyon érdekes. Mindig a nő választ. A kapcsolat ott dől el, hogy te mit szeretnél.
Én választottam (Őt), de talán nem voltam vele elég egyértelmű, hogy nekem mit is jelent ő. Lehet, hogy azt gondolja, jó volt az az este, de mivel utána nem voltam elég egyértelmű vele, sőt talán kicsit még bunkó is voltam, akkor már nem is akarok semmit.
Mivan ha nem a szüzességem miatt nem lép? Én nem azt mondtam, hogy biztos, hogy az miatt nem lép, csak felhoztam egy lehetőséget. Mert ha amiatt nem lép, akkor miért keresett meg még utána is?
Jó igen lehet, hogy nem akar semmit, de én azért nem fognám rá erre.
Ha csak azért nem akar semmit, mert szűz vagy, az már régen rossz, mert akkor csak a szexre megy egész konkrétan. Az meg kinek kéne, az okozna csak igazi fájdalmat ha azután kerülne látványosan.
Nekem akkor jött el az a pont, hogy feladtam, semmi remény itt már, amikor pár hete azt mondta nekem, hogy szedjek fel valakit. Ettől konkrétabban nem is utalhatott volna, így hát azóta csak arra vágyok vele kapcsolatban, hogy legalább beszélgethessek vele. Már álmodni nem merek róla, mert azzal csak rosszabb lenne. De így már van védelem. Talán jobb így, hogy tudom, bár fájó a tudat.
Elfogadom mindenki véleményét. Igen, talán nem ő a Nagy Ő, de jelenleg ezt érzem, nem tudok senki mást mondani, aki iránt így éreznék. Valóban, talán nem akar semmit sem azért, mert szűz vagyok, de akkor legalább csinálna úgy, mintha nem érdekelném, mert így, hogy néz engem, mindig csak reményt ad, hogy igen még lehet valami. Azt még megértem ha nem akar velem összejönni, mert szűz vagyok, de miért kellett megszakítania velem minden kapcsolatot? Nem ír, még azt is elfogadom, de hogy nem is köszön ez már számomra érthetetlen.
Még ha nem is járna velem, de csak egyszer újra odajönne hozzám és átölelhetném. Nagyon sokszor gondolok erre a pillanatra, hogy milyen lehetne. Tudom, hogy még jobban szeretném őt akkor, de nem bírom nélküle. Minden nyomás, amit érzünk a szívünkben amikor gyötör a szerelem, 1-1 kisebb szívrohammal ér fel és az én szívem már nem bírja sokáig.
További ajánlott fórumok:
- Nem szeretem az olivabogyót, de beszélgetni szeretnék
- Szeretem-Nem szeretem!
- Nem szeretem se a cicákat se a kutyákat!!
- Mit tehetnék, lassan nem bírom cérnával, a párom mostanában nagyon sokat dolgozik. Kértem, hogy ne tegye, mert nekem is szükségem van rá!
- Nézed a Szeretem a testem című műsort?
- Mit tehetnék még?