Mit tehetnék még? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mit tehetnék még?
Hát lehet, hogy akkor kudarcot vallottam, ha az első hülyézésre nem ütöttem akkorát, hogy egy életre megjegyezze. De mint már írtam, kapott már ő is a szájára is, fenekére is, sírt is...de ez nem tartotta vissza legközelebb a csúnya szó használatától. Erre szakember véleménye az, hogy minél nagyobb cécót csinálunk egy-egy csúnya szó hallatán, ő annál inkább fogja ezt eszközként használni, mert látja fel tud vele idegesíteni. Amióta inkább figyelmen kívül hagyjuk ezeket, azóta már ritkábban mondja. Nem lehet általánosítani, és kimondani egy módszerre, hogy csak az a hatásos. Minden gyerek más, és minden szülő más.
Nálad van a kulcsszó....a szülői határozottság!!!!Ha valaki nem határozott és nem elég következetes, akkor előfordulhatnak problémák.
Értettem én! Ez csak egy másik példa volt.
De én idegen gyereket semmiképpen nem zavarok el, különösen ha pár éves, inkább megpróbáltam bevonni a közös játékba ha erőszakosan akart valamit- valahogy mindig hatott.
De látszik hogy mennyire mások az elveink. Én azt nevelem a gyerekeimbe hogy a szituációkat maguk oldják meg. És eddig még minig sikerült nekik. Nem avatkoztunk be az óvodai nézeteltérésekbe, verekedésekbe sem, az iskolába se mentem be mert a fiam valami miatt nézeteltérésbe keveredett a másikkal - de más szülők megtették és ahelyett hogy javított volna a helyzeten, csak olaj volt sok esetben a tűzre.
Félre értettél.Én nem az én gyerekemet viszem el ilyen helyzetben megjegyzések közepette,hanem a rendetlenkedőt zavarom el.Ha nem tud viselkedni,normálisan játszani,vigye az anyja máshova.Az enyémeket akkor vinném el,ha Ők bántanának másokat,Ők szórnák direkt a másik gyerek arcába a homokot.Akkor hazavinném ha nem tudnám rendre utasítani.Mondjuk elég bajos szemlélet is nálunk ez,hogy még az szégyellje magát aki ártatlan,még az húzza meg magát.Hát erre nem vagyok hajlandó.De szerencsére ahova most járunk játszótérre nem volt sok gondunk még,remélem nem is lesz.De azért akadt olyan hely,ahol nem győztem kapkodnia a fejem,hogy egyes gyerekeknek milyen szüleik vannak.Mert természetesen nem a gyerekek tehetnek sosem arról milyenek.
Én meg jót nevetek magamban azokon az anyukákon akik hangos megjegyzéssel kommentálva, a gyereket és néha a felmenőit emlegetve elvonszolják a gyereküket, ha homokot donnak rá, vagy lökdösik őket. Számomra ezek a szituációk sosem voltak vérre menők. Szinte minig a szülők tették azzá. Pedig elég sokat jártam játszótérre az elmúlt majd 18 év alatt elhiheted. És más gyerekét sem zavartam el sose ha kicsit erőszakosabban viselkedett, a mi környezetünkben ezt a szülei szinte mindig megoldották. Érdekes mód nagyon kell gondolkoznom hogy ilyen szituációt fel tudjak egyáltalán idézni.
Ne haragudj,én ezt nem egészen értem.Ti huzakodtok a gyerekkel?Mi amit lehet,ésszerű kereteken belül van,azt megengedjük.Amit viszont nem,az akkor is nem,ha a feje tetejére áll!Nincs vita ebből.Bemehetnek a szobájukba duzzogni ha nem tetszik,aztán ha lenyugodtak megbeszéljük.De a kellő határozottság mellett erre nem nagyon van szükség.Vannak időszakok amikor dacosabbak,de általában meg tudunk szinte mindent szépen beszélni.Mindent elmagyarázunk amit tiltunk,hogy mit miért nem.És általában tudomásul is veszik.
Azért ezt megnézném,hogy bármelyik csak 1x lehülyézzen minket,vagy megpróbálna megütni.Az biztosan emlékezetes maradna a számára.
Azért azt megnézném,hogy amikor tele orra szája szeme a gyerekednek homokkal,hogyan oldja meg maga a dolgot...Erre egy felnőtt is képtelen lenne.
Én közbe lépek ha ilyen előfordul,ha már annak a szülőnek nincs annyi esze akinek a gyerekével probléma van.Sőt,ha lökdösik a gyerekemet a csúszdán vagy bárhol máshol,akkor is elzavarom a rendetlenkedőt ha az anyja nem tesz hatékonyan ellene semmit.Ezért vagyok ott többek között.Én sem engedném a gyerekeimnek,hogy bárkit bármilyen módon bántsanak,de el sem tűröm.Ha túlzottan erőszakos gyerkőccel akad össze,nem használ neki szép szó,megüti,vagy bármilyen módon bántja,akkor megengedem neki,hogy vissza adja.Nem érdekel az anyja hogyan háborodik fel.Vagy amikor kérés nélkül elviszik a motorjukat,biciklijüket,babkocsijukat vagy bármijüket,és Ők szeretnének játszani vele,akkor is közbe avatkozok ha nem tudják szépen vissza kérni.Én szólok szépen 2x,aztán elveszem.A gyerek meg őrjöngjön csak,intézze el az anyja.
Sok esetben nem tudják a gyerekek maguk elintézni,mert ezek a fajta gyerekek a szüleiknek sem fogadnak szót,rájuk sem hallgatnak nemhogy másra.
Én pl. szetem külső szemlélőként figyelni pl. a homokozóban történő dolgokat. És türelemmel viseltem azt is ha a gyerekem fejére homokot szórtak. Szerintem az is a feladatai közé tartozik, hogy megtanulja ő maga kezelni a helyzetet- ne szaladjon hozzám, és nekem reklamáljon, hanem a másik gyereknek. Nem akarom én megoldani az ilyen jellegű problémákat- ahogy tapasztaltam amikor a szülők nem figyelnek oda, a kicsik szuperül lereagálják az iylen helyzeteket.
A gyerekek egymás közti agressziója megint más dolog, mint az, amikor a szülővel dacol a gyerek. Az én lányom az óvodában egy tündér, senkit nem bánt, még csúnyát sem mond, csak itthon, és csakis velünk szemben alkalmazza ezt a viselkedésformát, ami nálunk nem agresszió, mert verekedni sosem jutott eszébe, hanem inkább szóbeli dac és engedetlenség.
Nem olvastam végig a hozzászólásokat...gondolom mindenkinek más a véleménye.Nekem is van két fiam.Az egész dologról csak annyi a véleményem bármilyen pszichológus, nevelési tanácsadó, pedagógus vagy gyakorló szülő jóindulatú tanácsai ellenére, hogy egy kellő időben adott megfelelő méretű füles gyakran sokkal többet használ mint a szép szó.Nem azt mondom, hogy rendszeresen verni kell a gyereket, de olykor előfordulhat, hogy a gyerek kivívja minden jó szó és kérés ellenére ha átlépi a tűréshatárt.Nem minden gyerek egyforma...életkori sajátosság???Hát van benne az is, de ha ráhagyjuk és csak szépen könyörgünk nem fogunk előrébb jutni.Meg lehet érte kövezni, hogy így gondolom.Én vállalom.
De gondoljon bele az is akinek a gyerekével ezt csinálják...bizony én sem nézném jó szemmel ha az én gyerekemet lökdösnék vagy homokkal szórnák tele az arcát.Bizony elvárnám hogy az anyuka fegyelmezze meg a gyerekét.Ha szép szóval nem megy, megy másképp.Lehet nyugodtan felháborodni rajta, hogy így gondolom, de gondoljon bele abba is aki olvassa, hogy milyen érzés lenne ha az ő gyerekével tenné ezt valaki...
igen ez normál esetben életkori sajátosság.. :))) de azért természetesen tenni kell ellene valamilyen formában.. :)) mivel minden gyerek más, más tempóban érik, addig kell kísérletezgetni a módszerekkel, míg az egyik eléri a kívánt hatást.. :)))
Már egyébként olvastam erről sokat, és azt mondják, hogy ezt a gyerek kinövi, és erre a problémára nem úgy kell tekinteni, hogy na akkor 10 évesen majd megveri az anyját-apját, mert most hagytuk, hogy ránkcsapjon....Még nem tudják kezelni az indulataikat, és ezt vmelyik gyerek könnyebben megtanulja, vmelyik pedig tehetetlen, amikor kudarc éri, és ilyenkor a saját kis eszközeivel próbál ezen úrrá lenni.
Igen, én is szeretem, amikor elkezdenek okos tanácsokat osztogatni a boltban, azok, akiknek gyerekük sincs, vagy még sosem kerültek ilyen helyzetbe. Amíg nem voltam anya, én is azt gondoltam, amit ők, hogy na az én gyerekem nem lesz ilyen...Közben nem tudhatják mi van mögötte, a gyerek lehet nyűgös, álmos, vagy beteg, vagy bármi, ami kivált nála egy dührohamot.
Ez is igaz, jön haza néha olyan szavakkal Dorka, hogy csak nézek, hogy ezt honnan veszi. Ilyenkor elmagyarázom neki, hogy ami ilyet mond, az buta, és játsszon olyan gyerekkel, aki nem mond ilyen csúnyákat. De ha már egyszer vmit hallott, azt nehezen veri ki a fejéből...Persze nyilván itthon is tanulhat rossz dolgokat, nem fogok mindent az óvodára.
Nem magamat akarom menteni, de tény, hogy a gyerekek különbözőek, vannak szerencsésebb alkatok, és vannak akaratosabbak, és nem biztos, hogy amelyik gyerek nyugodt és szófogadó, az csak a szülő tökéletességének tudható be. Itt a genetika is közrejátszik...Nekem a testvéreim gyerekei mind túl elevenek talán egy kivétellel.
Biztosan nem csináltunk mindent jól, ha valamit, akkor azt, hogy nagyon szerettük, és talán alá is rendeltük magunkat neki. Ebbe talán az is közrejátszik, hogy nagyon vártuk, sokára fogant meg, és amikor itt volt, akkor mindent megtettünk érte. Erre írtam, hogy a szakemberek erre mondják mindig, hogy a túltörődéssel nem lehet elrontani a gyereket. De igenis ellehet, de ezt csak utólag tudja meg az ember, amikor már ezeket a hibákat elkövette. És az első hülyénél hiába kapott maflást, utána is mondta és nem érdekelte a következmény...
Attól hogy egy 3-4 éves sokszor mondja hogy hülye vagy más csúnya szót nem lehet égbekiálltó következtetéseket levonni sem a neveléséről sem arról, hogy milyen lesz kamaszként, felnőttként.
Ez tipikusan az a hozzáállás amikor egy hisztiző gyereket meglátva valaki rögtön a stituációt nem ismerve, a gyereket nem ismerve, a szülőt nem ismerve kijelenti, hogy mennyire neveletlen és le kellene neki keverni a pofont, majd akkor abbahagyja (számtalaszor hallottam hasonló megjegyzéseket pl. közértben amikor síró, hisztiző gyerekkel volt egy anyuka)
de ez az "elrontás" is relatív.. a gyerekek nagyon rugalmasak és ha nem égbekiáltó hibákat vétünk, akkor lehet azért korrigálni.. :))) csak szülői hozzáállás kérdése, na meg hogy idejében fel tudja-e ismerni, hogy változtatni kell dolgokon.. :))
én is ezt mondom, hogy szülői hiba, de azért nem minden esetben.. :)) ha ráhagyják a máshol szerzett tudományukat, az hiba.. az oviban pl elkerülhetetlen ilyen fajta ismeretek szerzése.. és igen el lehet magyarázni nekik, de Ők akkor is csak gyerekek, kíváncsiak, feszegetik a határokat és próbálkoznak, mire hogyan reagál a szülő.. :) persze ilyenkor azonnal reagálni kell, hogy elejét vegyük a dolgoknak, de nem hinném, hogy pofonnal.. amikor pofonnal "kell" megoldani dolgokat, akkor már régen elrontott valamit a szülő.. :)
Az is a szülő felelőssége,hogy milyen környezetben van a gyereke,mit lát hall....Amikor meg már ovisok,akkor el lehet magyarázni nekik,hogy ha ilyet hallanak látnak az butaság,és mi akkor sem használjuk.És szerintem igenis szülői hiba ha valaki ennyire nem bír a gyerekével,nincs rá hatással.
azért nem ennyire feketék-fehérek a dolgok.. :) sok mindent hallanak/tanulnak a környezetükben, amit aztán otthon ki is próbálnak.. persze tenni kell ellene, de nem hinném, hogy egyből le kellene taglózni és pálcát törni a szülők feje felett.. :)) és ha már jár maflás, egy ilyen dologért valakinek, akkor az a szülő, mert nem tette megfelelően a dolgát.. :)))
Teljesen egyet értek!Szerintem ahol a gyerek addig eljut,hogy le meri hülyézni a szülőket nagyszülőket,vagy kezet mer rájuk emelni,ott be kell látni,hogy bizony tényleg nagyon elrontottak valamit nála!Én nem vagyok a verés híve,de tőlem is kapnának olyan maflást ilyen esetben,hogy egy életre tanulnák meg,hogy ezt nem tehetik.Pedig nekem a legnagyobb már elmúlt 17,de ezt soha nem merte volna,és a kisebbek sem.Ez csakis nevelés példamutatás kérdése,hogy mit tanul a gyerek akárki akármit mond.Lehet,hogy próbálkoznak,de a szülő hibája ha engedi.És szerintem abszolút nem jó,ha egy családban minden csak a gyerek körül forog,ha bele nevelik csakis Ő számít,csak az Ő érdekei akarata,a család többi tagja alá rendeli magát neki.Család tagként kell kezelni,és igenis tudja hol a helye!
:))) hát izgalmas lesz.. :)) de hamar összeszokik majd a csapat.. :)))
Úgy veszem észre, hogy várja, de igazság szerint ritkán beszél róla itthon. Viszont az oviban eldicsekszik vele. :)
hűű, tényleg nemsokára.. :)) lányocskád mit szól egyébként a tesóhoz..???
júniusra, már nemsoká itt van...
igazából aranyosak, nagyon jó tesók és könnyen szót is értünk.. de azért nem hazudtolják meg fiú mivoltukat.. :DDD
:))) mikorra várjátok.. ??
persze tudom.. :))) csak próbálom magam felkészíteni lélekben.. :DDD
További ajánlott fórumok: