Mit tehetnék még? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mit tehetnék még?
Én sose hagytam hogy sírásba aludjon bele. Én azt vallom, hogy azért sírnak mert valamely okból szükségük van rám. A sirni hagyásról nagyon megoszlóak a vélemények. Van aki hagyja van aki nem- én a nem párti voltam mindig.
szerintem jobb, ha a saját ritmusukban fejlődnek.. de természetesen nem vagyunk egyformák, nincs ezzel semmi baj.. :)
mI 5 HONAPOSAK vagyunk es csak egyszer szopizunk normal esetben. Nagyon ritkan van, hogy felebred sokkal korabban (tegnap pl fel 2-kor) es sir, de en 10 percig hagyom. Ha meg akkor is sir, akkor megszoptatom, de altalaban visszaalszik. Szerintem meg kell tanulniuk, hogy ejjel fel 2-kor nincs hami. Persze nem par hetesen, azelott en is akkor szoptattam amikor csak kellett, volt hogy egesz nap ugy tunt csak szoptatok es szoptatok:)
Mara hogy 5 honapos, mar ugy gondolom elkezdheto a tanitasa.
Tegnap ejjel 01.19-tol sirt 01.30-ig. Mar epp ki akartam venni, mikor abbahagyta es bealudt.
sőt, most még az is eszembe jutott, hogy amikor a kicsi megszületett és mivel Ő is sokat szopizott éjjel, sokszor "ragadt" mellettem az ágyban.. akkoriban a nagy már simán aludt a saját ágyában, de láttam, hogy megviselik az események (még nem beszélt), ezért Ő is visszajöhetett.. később, mikor rendeződtek a lelki dolgok, már együtt mentek vissza a szobájukba.. és gond nélkül.. :)) agy mindenkinek jó volt és mindenképpen megérte.. sőt ha tehetném csak így csinálnám újra is.. :))
én is szoptattam mindkettejüket amikor csak igényelték.. :)) sokszor együtt is aludtunk, mert így volt kényelmesebb.. de nem volt gond a külön ággyal később és a külön szobával sem.. :)) "altatás" nálunk is van.. :)) de ez inkább amolyan közös esti lazítás, összebújás a saját magunk örömére.. :) elalszanak maguktól is, de szeretünk még pusmogni, összebújni a sötétben.. :)) mi nagyon szoros és jó kapcsolatban vagyunk a gyerekeinkkel és ez így jó nekünk.. :)) bár anno sokan megszóltak, hogy majd jól elrontom Őket, de nem sikerült, amikor úgy éreztem, hogy megértek dolgokra, akkor mindig előrébb léptünk és mindig simán vették az akadály, mindenféle "kényszerítő eszköz" nélkül.. :))
Erről is megoszlanak a vélemények, mert engem sokan lehülyéztek, hogy miért hagyom, hogy a gyerek óránként felébresszen. A gyerekorvos is kórosnak találta ezt az éjjeli szoptatást. Viszont neki mindenképp hasznos volt, lelkileg és fizikailag is, másfél évesen lett először beteg, addig orvost csak akkor láttunk, ha muszáj volt, és emiatt ezt a 2-nál is így fogom tenni, bár reménykedem, hogy ő talán jobb alvó lesz. :)
Én is így voltam, leszek vele. Kb. 3-4 hónapos koráig óránként szopizott...utána meg sokáig még 2 óránként, és másfél volt, mikor erről leszoktattam nehezen, utána lett egy rossz szokása, szopi helyett tea kellett neki éjjel, ez nyugtatta meg csak, ezt elrontottam, de szép lassan leszokott erről is. Most mire nyugodtak az éjjelek, érkezik a ketteske. :)
3,5 éves a kislányom, de kb. fél éve nem ébred fel éjszaka. Korábban vagy inni kért, vagy csak a kezét kellett megfogni. Most jön a kistestvére júniusban, így mindenképp át akartam szoktatni, mielőtt megszületik a 2.
liv mennyi idosek is vagytok, hogy meg csak most tetted at kulon szobaba?
Szerintem ez nem túlgondosság- ha a gyerek igényli kapja meg. Nekem mindegyik más mértékben igényelte- volt amelyik kicsinek is külön aludt. A gyerekeknek anya kell, akár éjjel is, persze normális határokon belül, magának megkönnyítve a dolgát.
Mi is így voltunk, sokáig szopizott, és így az alakult ki, hogy együtt alszunk el. Akkor azt gondoltam, ezzel teszek a legtöbbet és a legjobbat a fejlődéséért. Most két hónapja kell külön szobában aludnia, úgy gondolom ennél kisebb gyereknek még korai a saját szoba. Ezt most könnyen is vette, nem kel fel már éjjel, így átrohangálnom sem kell, viszont korábban kellett volna, meg gyakran felébredt. Sok szülő már a pár hónapostól elvárja, hogy aludjon csak el egyedül, meg a hogy majd akkor kap enni, ha letelt a 3 óra...na én erre mindig is képtelen voltam...ha egy éjjel 5x kelt fel szopizni, akkor 5x kapott, de én ezt kötelességemnek éreztem akkor. Erre írtam, hogy a "túlgondosság" egy idő után a szülő kárára megy, de nem a gyerekére szerintem.
Nálunk amikor kicsik voltak a mi szobánkban aludtak a kiságyban, de néha mellettem aludtak el ha éjjel szopiztak. Nekem így volt a legkönyebb. (A legnagyobb az más téma mert ő már egy hónaposan átaludta az éjszakát .) Sokkal fárasztóbb éjjelente sokszor felkelni és átmenni a másik szobába, legalábbis nekem.
Hát igen, a kamaszkor nem egyszerű senkinek:D
Barátnődnek jó munkahelye van,mi 5-en,néha 6-an szoktunk lenni 69 gondozottra.És nálunk minden eset van,a legdurvábbak is,akik már nem oda valók lennének,hanem zárt osztályra.
Hát én pont erről beszélek.Nem huzakodok a gyerekekkel semmilyen helyzetben.Ők a gyerekek,mi vagyunk a felnőttek,mi diktálunk.Egy gyerektől nem várható el,hogy felnőtt ésszel gondolkozzon és következetes legyen,de egy felnőttől igen.Az alvás is csakis szoktatás kérdése.Én az enyémeket első naptól fogva mindegyiket a saját szobájába a saját ágyába altatom.Az esti rituálék megvannak,de esti cirkuszok nincsenek,nem is voltak sosem,csak kisebb próbálkozások időnként.De tudják,hogy semmire nem mennek vele.Szülői hozzáállás kérdése.Persze,hogy jól elvan a gyerek a nagyival,aki ráenged mindent,talán azt is amit nem kellene.Nálunk ez elvárás a nagyszülőktől is,hogy amit mi nem engedünk,Ők sem.Persze mindenki úgy csinál mindent ahogy akar,de én azt látom,hogy sokan nagyon megnehezítik a saját dolgukat is,a gyerekükét meg még jobban.
Nagyon egyet értek a hozzászólásaiddal...minden gyerek más, és minden szülő más.Mindannyian követünk el hibát...tökéletes szülő nincs.A kamaszkort mi is megszenvedtük, sőt még most is benne vagyunk.16 éves a kisebbik fiam.A nagyobbnál is ez volt a legnehezebb kor.Csak imádkozom, hogy túl legyünk...komoly baj nincs csak az általános kamaszkori flegmaság és stb....A barátnőm is fogyatékos gyerekekkel foglakozik egy nevelőintézetben lakásotthonban dolgozik.9 gyerekkel van egész nap, akik enyhén vagy súlyosan sérültek.Sokat tanultam tőle...és most ahogy olvasom a soraidat úgy látom egyformán gondolkodunk a gyereknevelésről, vagy legalább is nagyon hasonlóan.
Na nálunk is ilyen az esti elalvás- fogd meg anya mindkét kezem, ne fordulj el. Én szépen odafekszem mellé, olvasgatunk, éneklünk beszélgetünk aztán jön az említett elelvási ceremónia. Már többször elaludtam vele eggyütt. Nem tudom mikor fog magátol elaludni- érdekes mert a tesóival sose volt ilyen gondom. Ő nagyon bújós, puszilgatós kiscsaj, de eszméletlen vagány is egybe .
Engem is ki lehet hozni a sodromból férjem szerint apró dolgokkal. Ma pl. negyed 11-re sikerült rávennem az alvásra (3,5 éves), úgy hogy délután se aludt semmit, és az az időhúzás, amit csinál, meg fél óráig forgolódik, és hozzáteszem nálunk még altatás van, ott kell ülni és fogni a kezét. És szépen mesén túlvagyunk, meg a szokásos rituálékon, és akkor jön az, hogy nem bír nyugton, meg csöndben maradni. Mondtam már, hogy akkor otthagyom, és egyedül alszik innentől, próbáltam már, de akkor meg sír, és végül úgyis az van, hogy oda kell menni, csak közben eltelt még fél óra...Na ezektől akadok ki este fáradtan, terhesen.
na jó, akkor eddig csak én voltam szerencsés. Csak továbbra is így maradjon. Nálunk a legnagyobb probléma a két középső egymással való hihetetlenül bugyuta viselkedése. Mint az óvodában két kisgyerek néha olyanok- pl. ma is. Amikor valami marhaság miatt már tízszer hívtak- valami olyasmi volt a kiváltó ok, hogy az eggyik a másikhoz dobta a plüss nyulat és ezt túrbózták fel egymás lökdöséséig- majdnem lekevertem mindkettőnek egy-egy sallert, de inkább lementem és elmosogattam relaxációként.
Nem tudom hisztek-e a horoszkópban, én és a lányom mindketten skorpiók vagyunk, na és ha ezek az akaratok találkoznak...:)Ebben biztosan van velem baj, ezt tudom, hogy nem mindig hagyom, hogy az ő kis akarata érvényesüljön. Nálunk sem lesz egyszerű a kamaszkor, ebben már most biztos vagyok, de az még messze van...
Pl. nálunk Dorka a mamájával sokat van, szeret ott lenni, na ő mindent megenged neki, és agyonra kényezteti, és mondják, hogy a türelem rózsát terem...ez nála bejön, mert ritkán van konfliktusuk, de a mamának végtelen a türelme. Velem biztosan az a baj, hogy gyakran túl "katonás" vagyok, időben vacsora, fürdés, stb. és ha ütközik az akaratunk, akkor jön a konfliktus.
Szerintem se olyan fekete-fehér ez. Én is ismerek olyanokat, akik aztán mindent ráhagynak a gyerekre, de a gyerek mégsem hisztis, már amennyire én látom. Olyat is ismerek, ahol a szülők a gyerek feje fölött veszekednek állandóan, a gyerek mégsem agresszív soha.
De,a legnagyobbnál az a 12-15 év közötti időszak nagyon kemény volt.Megharcoltuk rendesen.Legalábbis nekem elég volt.Na abban az időben kiosztottam neki pár pofont....És tudod mit mond most?Hogy igazam volt,megérdemelte.És néha megkérdezi,hogyan viseltük el Őt abban az időben:D
Egyébként én gyerekek közt dolgoztam,problémás és fogyatékosok között.Hát van pár érdekes eset,de nagyon attól függött még náluk is,hogy ki hogyan kezelte őket.Voltak kolléganőim,akik az Istenért sem bírtak pár gyerkőccel.Mások meg teljesen könnyen kezelték őket.
Neked sem volt akkor nehezen kezelhető gyereked. Nekem sem. Szerncsések vagyunk! De én ismerek olyanokat akiknek van- nem olyan egyszerű a dolog ahogy írtad.
Örülj neki,mi laktunk olyan helyen,ahol volt pár olyan gyerek,akiket lehetetlen volt másoknak elviselni.És elég belőlük 1-2,amikor megjelennek a játszótéren,mindenki fogja a fejét,hogy na,vajon ma kit honnan löknek le,kinek törik be a feje.
Normális keretek között persze rendezzék le a gyerekek egymás közt a kis vitáikat,de vannak extrém esetek is.Nem mindegy,hogy a haját húzzák meg,vagy lelökik a 2,5 m-es csúszdáról.
Nem hiszem,hogy van olyan szülő aki mindent jól csinál.Hibázunk mindannyian.Én csak azt nem értem,hogy sokan annyira nem következetesek a gyerekeikkel,aztán meg csodálkoznak,hogy milyen.Amikor bizonyos dolgok nagyon is előre láthatóak,hogy minek mi lesz a következménye.
A gyerekét pedig szerintem mindenki imádja(normális esetben),ezt nem hiszem,hogy külön említeni kellene.
Csak sokan azt hiszik azzal szeretik,ha ráengednek mindent amit nem kellene.Pedig szerintem nem,azzal inkább ártanak neki.A gyerek kára ha nem tanítunk meg neki bizonyos dolgokat,helyzeteket kezelni,nem tanítjuk meg a helyes viselkedési formákat neki...stb.
Én sosem viseltem volna el egyiktől sem a trágár beszédet,hogy lehülyézzen bennünket,hogy kezet emeljen ránk,hogy őrjöngve hisztizzenek..stb,pedig mind járt közösségbe,illetve a kicsi most megy majd oviba.De a legnagyobb meg már majdnem felnőtt,tehát átestünk a kamasz koron is,sikeresen.És azt biztosan állíthatom,hogy a problémákat nem elnövik,hanem nőnek velük ha nem kezelik a szülők megfelelően.
olyan család nincs ahol előbb utóbb ne lennének problémák a gyereknevelés terén. Hol van még a kamaszkor!!!
Vagy nagyon jól csináltok mindent, vagy nagyon szerencsések vagytok. :)
Amúgy félreértés ne essék, mi imádjuk a lányunkat és ő is minket, és természetesen itt a rossz példákat emeltük ki, de azért annyira nem érzem tragikusnak. És úgy vettem észre, ezekkel a dolgokkal nem vagyok egyedül mint szülő..
Nekünk még sosem volt olyan esetünk, hogy a játszótéren nekem vkitől meg kellett volna védenem a gyerekemet, de ha valamelyik gyerekkel vitázna (nem durván), akkor biztosan nem avatkoznék be. Nem szokhatja azt meg, hogy anyuci mindig ott áll és megvédi. Egyszer anyósom rászólt egy gyerekre, aki meghúzta a copfját Dorkának, mire anyósom kikelt magából, és elzavarta a kisfiút, én utána megmondtam neki, hogy ezt nem szabad, ezzel csak azt érjük el, hogy mire nélkülünk megy közösségbe, képtelen lesz helytállni. A durvább helyzetekben nyilván be kell avatkozni, de velünk olyan még nem volt.
És úgy gondolom, hogy nem úgy van az hogy vannak a teljesen egyforma gyerekek, és van a jó szülő, meg a rossz szülő. Vannak különböző gyerekek, különböző habitussal, jellemmel, stb, és ugyanígy vannak különböző szülők, és vannak más és más módszerek. Nincs jó vagy rossz.
További ajánlott fórumok: