Mit tegyek, hogy a párom fia elfogadjon? (beszélgetős fórum)

Szerintem meg mindenkinél a pakliban van, nemcsak az elváltaknál...

Amúgy a srác meg egy igazi balek, amit a felesége szépen kihasznál...

Ha esetleg valaki idetévedne .. leírom mi lett a folytatás: szakítottunk a sráccal. Újra megpróbálta a nejével. Szerintem borítékolható a folytatás .. fél évig rendben lesznek egymással, utánna asszonyka megint el fog kívánkozni, és szedi a sátorfáját ... talán már akkor egy másik gyerekkel a hasában. De adja, Isten, h ne így történjen ..

Én mindenközben találkoztam egy csodálatos gyermektelen, független férfival. Aki az engem és a kislányomat is maximálisan el tud fogadni. Részt akar vállani az életünkből. Nagyon hálás vagyok a sorsnak érte.

Én 5 éve váltam el, 4 éve élek a jelenlegi párommal. A köztes 1 évben volt néhány próbálkozásom. Közűlük az egyik:

Elvált apuka, aki még együtt lakott a volt feleségével és a kislányával, külön szobában persze. Aztán később eladták a lakást és végre külön költözhettek, de akkor jött elő az a probléma, hogy csakis a lánya érdekelte. 12 órában dolgozott, amikor meg szabadideje volt azonnal a kislányt vitte el magához. Én csak utána következtem volna a sorban, egyszer találkozhattam csak vele(a lányával). Nekem is van egy fiam, őt az apja csak 1-2 hetente látja, ezért furcsa volt a túlzott ragaszkodás. A lényeg végülis az,hogy szakítottunk, nem tetszett, amiért én teljesen háttérbe szorultam, úgy éreztem, én csak sokadik vagyok a sorban, még egyenrangú se a kislány mellett. Ja, és minket csak 30 km választott el.

Aztán minden megoldódott, jött a jelenlegi párom!

Szerintem se ragadj le nála, sok dolog szól a szakítás melett.

Az se legyen akadály, hogy gyereked van, biztos találsz másik párt, akivel rendben lesz minden és közelebb is lesz hozzád!

Bölcs tanács!

Én csak annyit tennék, hozzá, hogy az apuka esetleg tisztázhatná a kialakult félreértést (anyuka ármánykodását) a gyerek előtt, mondván, hogy apa és anya nem szerelmesek és már nem fognak többet együtt élni, de őt változatlanul, mindketten szeretik. Mindezt azért, hogy a kisfiú ne tápláljon hiú reményeket.

nehéz ügy.nagyon nem tudsz tenni semmit és szerintem nem is kell erőltetni.egy 5 éves fiúnak apa és anya a mindene(ezt majd te is tapasztalni fogod).nincs semmi különös a kisfiú viselkedésében, még ha az anyukája nem is mondta volna neki, valószínű hasonlót magától is kívánt volna a kisfiú.

semmi esetre se szid az anyukáját, a döntéseit ahogy a párodét sem.ők a szülei, fontos dolgokban ők döntenek,ne akarj másik anyukája lenni,ezt nem szeretik.onnan tudom hogy párom szülei is elváltak-és a páromat az zavarta leginkább, ha az új ember a szülőt játszotta.ha a kisfiú ellenséges is veled, legyél nyugodt de nem kell mézes-mázosnak lenni.a gyerekek nem hülyék,csak kicsik.

Szia!

Hát ez a helyzet nagyon gázos.

Sajnos a kissrác csak egy eszköz szerintem az anya szemében.

te mindenképpen próbálj meg vele ugyanúgy viselkedni sztem, mint eddig, ugyanis nem ő tehet a kialakult helyzetről.

Az anyukáját semmiképpen ne szidd előtte.

Sziasztok!

Én egy 24 éves nő vagyok, van egy 10 hónapos lányom. A párommal néhány hónapja ismertük meg egymást. A mi helyzetünk eléggé bonyolult. Kezdem ott, h ő külföldön dolgozik, havonta 20 napot van kint, 10-et Magyarországon. Magyarországon belül is meglehetősen messze lakunk egymástól (340km)

Neki van egy 5 éves fia.

A neje 2 évvel ezelőtt elköltözött tőle, úgy tűnt, h minden előzmény nélkül, de mint utóbb kiderült, már egy évvel azelőtt sem ő volt az egyedüli férfi az életében.

A közös lakásukat teljesen kipakolta, minden berendezési tárgyat magával vitt: a szekrénytől elkezdve az utolsó linóleumig, függönytartóig- mindent.

A fiát is magával vitte az albérletbe. Mivel a felesége munkanélküli, így fél év múlva nem tudta fizetni az bérleti díjat és a rezsit. Adósságokba keveredett, az ékszereit zálogházba adta. Ekkor megkereste, kibékültek, és újra összeköltöztek. Az adósságait kifizette, ékszereit kiváltotta, hazaköltöztette és úgy tűnt, minden rendbejött közöttük.

Néhány hónappal később szintén minden előzetes jel nélkül megismétlődött az elköltözés. Csak ebben az esetben nem albérletbe, hanem az apjához költözött a barátjával, és a fiúval. Ez az állapot 9 hónapja áll fenn.

Bár hivatalosan nincs ilyen kötelezettsége, de a párom minden hónapban fizet neki gyerektartásra havi 50eFt-ot.(ünnepekkor többet, pl Karácsonykor 80eFt-ot). Illetve, a neje ezt az összeget 20 napra kapja, mivel a munkájából kifolyólag havi 20 napot tölt külföldön, 10-et pedig Magyarországon. A magyarországi napok alatt a fia végig vele van. Ruhával, cipővel, játékkal a párom látja el.

Mindezeket csak azért írtam le, mert szerintem ezek fontos szempontok lehetnek a válaszadásban.

A párom és köztem lévő távolság miatt nehéz megoldani a randevúzást, ismerkedés, ezért úgy döntöttünk, h amikor Mo-n van, a lányom és én elmegyünk hozzá, és együtt töltjük el ezeket a napokat.

A párom elmondta a nejének, h neki is kialakult egy kapcsolata. Na és ekkor jött a fordulat .. a nő mondta, h ő ki akar békülni a férjével. Hozzanak mindent rendbe, megbánta az eddigieket. Eddig hallani sem akart egy következő gyerekről, most pedig felajánlotta, h szíves-örömest szül még egyet.

A kisfiúval eleinte mninden rendben volt, szuperül kijöttünk. Aztán egyik nap az anyja megkérte az apját, h vigye át hozzá a gyereket, mert hiányzik neki a fiú. (Na ilyen ennekelőtte még nem volt) Ott megkérdezte a gyerektől, h szeretné-e ha apa és anya újra együttlenne? Na vajon melyik 5 éves gyerek ne szeretné? És rögtön be is ígért neki egy kistesót. Természetesen azt is hozzátette, h mindennek az útjában csak a csúnya néni (azaz én) áll. Ezekután a gyerek teljes mértékben elutasítóvá vált velem szemben, és folyton azt kérdezgette, hogy mikor megyünk már el.

A párommal jól kijövünk: közösek a céljaink, kellemes az egymás társaságában töltött idő. Jellem szempontjából ideálisan kiegészítjük egymást. Csak nehéz ez a helyzet neki. Szerintetek mit lépjek? Hogyan viselkedjek a gyerekkel szemben?